Pierrot - 10 éve naponta a net előtt

1987-ben állt először színpadra Pierrot, és bár sosem tartozott a nagy "sztárok" közé, munkája azóta is pótolhatatlan része az igényes popzenének. Emellett producerként, zene- és szövegíróként, a Megasztár zsűrijének vezetőjeként, sőt, még egy játékfejlesztő cég vezetőjeként is ismertté vált. Bár nincs mindennap jelen a médiában, a Pierrot név mégis ismert az egész országban, és bármihez nyúl, arról általában hallanak az emberek. Munkájából kifolyólag Pierrot rendszeresen az interneten dolgozik, így arra voltunk kíváncsiak, hogy az egyre szélesedő technikai lehetőségek, a mobilinternet megjelenése mennyiben változtatja meg életét, munkáját, művészi lehetőségeit.

Egy alkotó ember

- Milyen gyakran internetezel, mennyire része a mindennapjaidnak?

- Több mint tíz éve naponta jelen van az internet az életemben. 1996-óta létezik a privatemoon.com domain és szerver, az első "zenekari honlapot" 1997-ben készítettem a nemzetközi piacra szánt Toys of Ancient Gods projekt számára. A világháló és felhasználói azóta rengeteget változtak, de épp azt tartom mindebben igazán jónak, hogy a változások ellenére még mindig megadja a lehetőséget, hogy minden vívmányból, lehetőségből, tartalomból én magam válasszam ki azt, ami érdekel. Beigazolódott: jó döntés volt, hogy az internet bevezetésével nagyjából egy időben lemondtam tévéről, rádióról, írott sajtóról a lakásomban. A legkevésbé sem érint az "irányított média" befolyása, mégsem érzem alulinformáltnak magam.

- Megvan a saját kis zugod, ahol mondjuk alkotsz, vagy mobilinternet-felhasználó vagy?

- Is-is. Mondhatni, elég visszavonult életet élek, és alapvetően alkotó embernek vallom magam, így szükségem van az "alkotói zugra". Ennek már jó régóta része a számítógép, és mint mondtam, az internet is. Azonban nem vagyok mindig az elefántcsonttornyomban. Egy Treo-telefon segítségével folyamatosan számítok az internetre, egy-egy információ azonnali beszerzése sokszor húzott már ki a bajból.

- Mit gondolsz, ma már mindenki lehet bárhol online?

- Elvileg. De nem biztos, hogy mindenkinek szüksége van rá. Számomra a net leginkább valamiféle majdhogynem kimeríthetetlen információforrás, egy hatalmas könyvtár. Rengeteget használom kutatáshoz. Gondolom a hozzám hasonló igényűek nehezen lennének meg nélküle, de tudok olyanokról is, akik még mindig idegenkednek az egésztől, vagy esetleg nagy ritkán netcafékba járnak, és ezzel együtt ragyogó elmék - egy kicsit sem érzem őket elmaradottaknak.

- Szerinted ez a tendencia hogyan hat a saját szakmai területedre?

- Zenészként is sokszor kisegített az internet azonnali elérése, de nem ez a jellemző. Játékfejlesztőként viszont már ez sokkal gyakrabban előfordul. Az igazi kutatómunkát azonban legkényelmesebben otthonról tudom végezni.

- A weboldaladat (Privatemoon) te tartod karban? Milyen gyakran szoktál vele foglalkozni? Mire szolgál főként? A gyors információ átadásra, kapcsolattartásra?

- Igen, mondhatni, lényegében én tartom karban a privatemoon.com fő oldalait, de ma már ritkán visz rá a lélek (és ritkán van időm), hogy magam bíbelődjek honlapokkal. Hála istennek vannak segítőim, ügyes szakemberek, akik a nagyobb munkákat elvégzik ilyenkor. A kisebb frissítéseket viszont - köszönhető a praktikus admin-felületeknek - én is könnyen és gyorsan el tudom végezni. A saját weboldalam inkább valamiféle archívumként, és persze aktuális hírforrásként szolgál. Az újságírók például sokszor hálásak, hogy fel tudnak készülni belőle, ha interjúra készülnek velem.

- Szerinted fontos, hogy egy hírességnek közvetlen kapcsolata legyen a rajongókkal?

- Nem, nem elengedetlenül fontos. Jómagam annak a híve vagyok, hogy a művész elsősorban a művei népszerűségéért és ne a személyes népszerűségéért küzdjön, ha egyáltalán. Épp annyira szeretem, ha sikeres valamelyik produkcióm, mint amennyire nem szeretem, ha személyem válik a túlzott érdeklődés tárgyává. No de ez nyilvánvalóan habitus, és kicsit műfaj kérdése is. Így azt vallom, hogy mindenki döntse el, mennyire engedi közel magához a rajongóit.

- Szoktál blogot írni?

- A fentiek értelmében természetesen nem: nem írok blogot. A gondolataimat, ha tetszik, a világnézetemet a műveimen keresztül szeretném közzétenni, a napi vívódásaim, örömeim és bosszankodásaim csak rám, esetleg szűk környezetemre tartoznak. A blog véleményem szerint épp az amúgy nem alkotó típusú emberek megnyilvánulása, egy szelep, vagy inkább egy modern kori Hyde Park Corner, ahol azok kérnek és kaphatnak szót, akik másutt, máshol, más formában nemigen.

- Elképzelhetőnek tartod, hogy a munkáid idővel csak a neten lesznek elérhetők?

- Nagyon könnyen el tudom képzelni ezt a lehetőséget. A játékokkal már meg is próbáltam, a zene tekintetében pedig a közönség az utóbbi időkben már elég egyértelműen kinyilvánította a véleményét, miszerint nem a hanghordozóké a jövő. Nekünk zenészeknek ehhez alkalmazkodni kell, ha tetszik, ha nem. Nekem nincs bajom vele. Egyedül a koncertekhez van szükség hús-vér önmagamra, de szerencsére ez nem csak bennem, de a közönségem körében is határozott igény...