Gerő Ernő cikke a Pravdában

 

Gerő Ernő: "Az alkotóerők új fellendülése felé"

Jurij Andropov és Gerő Ernő

A Pravda vasárnapi száma közli Gerő Ernőnek, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége első titkárának nagy cikkét. A cikk az MDP Központi Vezetősége júliusi ülésének eredményeivel foglalkozik. A cikkíró rámutat, hogy az ülés határozatai több tekintetben új helyzetet teremtettek a pártban és az országban. Folytatva az 1953 júniusi párthatározat szellemében az előző időszakban elkövetett hibák kijavítását, a Központi Vezetőség a népgazdaság fejlesztésére, a pártegység megszilárdítására, a párt és a tömegek kapcsolatainak fejlesztésére, a pártélet lenini normáinak teljes helyreállításával, a pártban eluralkodott dogmatikus nézetek felszámolására széles horizontú programot adott.

A cikkíró ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a teljes ülés munkáját az SZKP XX. kongresszusának szelleme hatotta át és termékenyítette meg, majd így folytatja: Központi Vezetőségünk júliusi ülésének legfőbb eredménye, hogy megszilárdult pártunk Központi Vezetőségének, s egész pártunknak összeforrottsága, egysége, az egész nép által elfogadott eszmei-politikai alapon. Ez teszi lehetővé, hogy pártunk vezetésével munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk, népünk és kormányunk megoldja mindazokat a feladatokat, amelyeket Központi Vezetőségünk júliusi ülésén programszerűen kitűzött.

Nagy helyesléssel találkozott a pártvezetés megerősítése, a pártegység megszilárdítása, mert a múlt tapasztalatai megmutatták, milyen döntő jelentősége van a párt és a pártvezetés szilárd egységének - írja Gerő. Ugyancsak általános helyesléssel találkozott a Központi Vezetőség határozata a szocialista demokrácia kiszélesítéséről, a törvényesség megszilárdításáról, valamint azokról az intézkedésekről, amelyeket a Központi Vezetőség a dolgozók életszínvonalának emelése céljából javaslatként a kormány és az országgyűlés felé tett.

A Központi Vezetőség a jobboldali és baloldali hibák kérdésében szakított mindenféle dogmatikus, formális felfogással - mutat rá a cikkíró. - A Központi Vezetőség aláhúzta: nem valami üres formula alapján kell felvetni a jobboldali és szektáns hibák elleni harc kérdését, hanem mindenkor a konkrét helyzet elemzése révén, s a Központi Vezetőség e tekintetben maga mutatott példát.

Fellépett a Központi Vezetőség azokkal a szektáns jelenségekkel szemben, melyeknek eredményeként a Magyar Dolgozók Pártjában a volt szociáldemokrata elvtársak számos esetben háttérbe szorultak. A Központi vezetőség sok olyan, volt szociáldemokrata elvtársat, aki a korábbi években a magyar munkásmozgalomban kimagasló érdemeket szerzett és komoly szolgálatokat tett a munkásosztály egysége nagy ügyének, kooptált a Központi Vezetőségbe, s egyeseket a Politikai Bizottság tagjává is megválasztott. Több volt szociáldemokrata elvtárs került képességeinek megfelelő, felelős beosztásba.
Nagy fontosságú a Központi Vezetőség határozataiban: az államapparátus egyszerűsítése, a vezetésnek az alsó szervekhez és a dolgozó tömegekhez való közelítése, a helyi kezdeményezés kibontakoztatása.

Gerő Ernő a mezőgazdaság helyzetét érintve azután ezt írja:
A párt Központi Vezetősége leszögezte, hogy a mezőgazdaságban, amelynek termelése az ipar fejlődéséhez képest elmaradt, továbbra is a termelés emelése, s az egyéni parasztgazdaságoknak termelőszövetkezetekbe való egyesítése a feladat. Újból leszögezte, hogy a termelőszövetkezet a parasztság számára a felemelkedés igazi útja. A Központi Vezetőség szükségesnek tartotta a párt parasztpolitikájának végrehajtásában számos helyen megmutatkozott hibák gyors kijavítását, s főként a kulákká minősített középparasztok sérelmeinek felszámolását. Ez jelenleg a dolgozó parasztság nagy megelégedésére lényegileg befejezést nyert. Egyben a Központi Vezetőség azt is leszögezte, hogy a Magyar Népköztársaság törvényei a kulákok számára is biztosítják mindazokat a jogokat, amelyek a Magyar Népköztársaság polgárait megilletik; hogy nem tartja célszerűnek kiélezni a harcot a kuláksággal szemben, ugyanakkor azonban éberségre hívta fel a páttagságot.

Debreceni kulákok börtönben (1953)

Az éberségre nemcsak a kulákság kérdésében, hanem elsősorban az imperialisták aknamunkájával szemben, amely a belső kizsákmányoló osztályok maradványaira igyekszik támaszkodni, annál inkább szükség van, mert az ellenséges elemek az utóbbi időben is minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy megkíséreljék megzavarni a magyar nép békés építőmunkáját.

Gerő Ernő ezután foglalkozik az iparban és a mezőgazdaságban elért sikerekkel és cikkének befejező részét az ország külpolitikájának szenteli. A Magyar Dolgozók Pártja, s a Magyar Népköztársaság kormánya a nemzetközi feszültség enyhítését, a béke további megszilárdítását egész politikája sarkalatos pontjának tekinti - hangsúlyozza. - Az imperialisták az utóbbi időben ismételten erőfeszítéseket tettek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok testvéri barátságának és egységének lazítására. A magyar nép "felszabadításáról" beszélnek, ténylegesen azonban meg akarják zavarni a magyar nép békés építőmunkáját, alá akarják ásni országunk népgazdaságának fejlődését, tehát meg akarják akadályozni népünk életszínvonalának az emelkedését. "Demokráciáról" fecsegnek, de úgy félnek a szocialista demokratizmus kifejlődésétől és kiterebélyesedésétől országunkban s a többi népi demokratikus országban, mint ördög a tömjéntől.

A Magyar Népköztársaság kormánya a népek közötti barátság, az országok közötti termékeny kapcsolatok kiszélesítésének s a nemzetközi feszültség csökkentésének politikáját folytatva, teljes mértékben támogatja a Szovjetunió kormányának külpolitikáját, mert ez megfelel a magyar nép érdekeinek.

Pártunk testvéri kapcsolatokat tart fenn azokkal a kommunista és munkáspártokkal, amelyeknek tevékenységét a marxizmus-leninizmus tanítása vezérli. Ennek szellemében kezdeményezte a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége júliusi teljes ülésén a kapcsolatok helyreállítását pártunk és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége között is, miután országaink között a normális viszony már helyreállott.

Pártunk megszilárdult egysége, a pártvezetés megerősödése, a párt és a tömegek közötti kapcsolatok szorosabbá válása, a munkásosztály és a parasztság szövetségének megszilárdulása a biztosíték arra, hogy a magyar nép alkotó erői újból pártatlanul fellendülnek, hogy az összes kitűzött feladatokat sikerrel megvalósítjuk - írja befejezésül Gerő Ernő.