A magyar küldöttség Szarajevóban és Zenicán

 

Szabad Nép

Gerő Ernő elvtárs, az MDP küldöttségének megérkezése után üdvözlő beszédet mond a belgrádi pályaudvaron. Gerő elvtárs mellett a kép előterében: Alexander Rankovics.

Zenica, október 18.

A régi Szarajevóban egy elmaradott országrész elmaradott székhelyén nemigen jártak magas rangú külföldiek. A legnagyobb rangú vendég egy Habsburg trónörökös volt, de élve az se tért vissza - Gavrilo Princip jóvoltából. Viszont a szocialista Bosznia-Hercegovina fővárosának egyheti "külföldi" programja: Tegnap járt itt a magyar szakszervezeti küldöttség, pár napja mentek el az angol újságírók, a román gazdasági delegációk, ma érkezett a Komszomol küldöttség, szombaton jönnek a cseh újságírók, kedden érkezik a román delegáció, most tárgyalt Peng Hu-aj a Bosznia Hercegovina-i vezetőkkel.

És csütörtökön reggel fél nyolc órakor megérkezett a magyar küldöttség, amelyet Gyuro Pucar, a Bosznia-Hercegovina-i népi szkupcsina, vagyis a parlament elnöke és más párt- és közéleti vezetők fogadták. A delegáció megtekintette Szarajevó nevezetességeit. Először a Gavrilo Princip Múzeumba mentek, amelynek emlékkönyvébe Gerő elvtárs a következőket írta. "A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság népeivel együtt a magyar nép kegyelettel őrzi azok emlékét, akik a szabadságért küzdöttek és életüket is áldozták érte." A vendégek megtekintették az elnöki palotát, a régi török emlékeket, a modern lakótelepeket, majd a Bosznia-Hercegovina-i Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának palotáiban megbeszélést folytattak a helyi párt- és állami vezetőkkel. Délben Gyuro Pucar ebédet adott a magyar küldöttség tiszteletére.

Röviden Szarajevóról a Balkán egyik legszebb városáról. Éppen tíz éve jártam itt - most nem ismertem meg a várost. Akkor a 90 ezret sem érte el Szarajevó lakossága, ma 170 ezer felett van. A tíz év előtti Szarajevóban még a török világ és a K. u. K. garnizonok hangulata csapott meg. A mai Szarajevó egy darab modern Európa, gyönyörű stílusú, izgalmasan új épületek (évente ezer új lakást építenek), egy opera, egy drámai színház, tíz mozi, egy szállópalota, amelyet érdemes volna elcserélni a Szabad Nép-székházzal, egy 70 ezer példányban 8, illetve 12 oldalon megjelenő nagy alakú napilap, hetilapok, folyóiratok, egy, a belgrádinál sokkal szebb pályaudvar, új gyárak és tudományos intézmények - ez áll szemben a régi világot jelképező százegy mecsettel, s nem tudni hány török kocsmával, kávézóval és temetővel. Tíz esztendő alatt Szarajevó lerázta magáról a XX. század közepén oly makacsul kitartó középkort.

Csak kevés ideig maradhattunk a gyönyörű városban, két órakor indult a magyar küldöttség Zenicára.

Titó, Gerő és Hegedüs elvtárs beszélgetnek a belgrádi fogadáson

Zenica az új Jugoszlávia egyik legnagyobb nehézipari kombinátja, ahol hat évvel ezelőtt még kukoricaföldek húzódtak, ma modern kohók, kokszolók, hengermű állnak. Zenica acéltermelése hamarosan eléri az évi 250 ezer tonnát. A magyar vendégeket Juvicsica igazgató fogadta, majd a küldöttek megtekintették a fontosabb üzemrészeket. A gyárlátogatás után többórás megbeszélésre került sor. A küldöttség tagjai számtalan kérdést tettek fel a munkatanács és az igazgató bizottság tagjainak és az igazgatónak a tervezés, a gazdasági vezetés, a bérezés, a munkatanács és az igazgatói hatáskör problémáiról. A magyar küldöttség elégedett volt a látottakkal és tapasztalatokkal, általános volt a vélemény, hogy a vasmű a legtöbb vonatkozásban nemzetközi színvonalú modern alkotás, méltán lehet rá büszke Jugoszlávia munkásosztálya és egész népe.

A magyar küldöttség a késő éjszakai órákban utazott el Zágrábba.

Fekete Sándor