- A csütörtöki előfutamok után hosszasan vívódott, egyáltalán nem volt elégedett a teljesítményével.
- Ez így igaz. Bár 1000 méteren a futamgyőzelmemmel rögtön a döntőbe jutottam, nem azt hoztam, amit vártam magamtól. Ez az 500 méteres előfutamra is igaz volt, aztán a pénteki középfutam során megnyugodtam, hiszen a legjobb idővel jutottam be a döntőbe.

- Melyik volt a könnyebbik versenyszáma?
- Amikor megérkeztem Szegedre, azt hittem, az 1000 méter lesz. Aztán az előcsatározások során inkább az 500 méterre tettem le a voksomat. Majd amikor megnyertem az ezret, bár elfáradtam, olyan könnyűnek tűnt az egész, hogy ismét azt gondoltam, az ötszáz méterrel kell majd megszenvednem. Így is lett, mert nagyon fájt az a finálé, és érzésem szerint kisebb különbséggel győztem, mint a hosszabbik távon.

- Ahogy hallgatom, azt gondolom: Te jó ég, ez a lány iszonyatosan nagy tehetség és még sem biztos a dolgában?!
- Ha az volnék, akkor szerintem most nem lehetnék kétszeres világbajnok. Sosem szabad lebecsülni az ellenfeleket, és igazából mindig kellenek a kételyek ahhoz, hogy a lehető legtöbbet hozd ki magadból.

- Egy kétszeres világbajnok mivel lehet elégedetlen?
- Például nagyon rosszul tudok rajtolni, és bár az idén már rengeteget fejlődtem ezen a téren, azért még maradtak bennem "tartalékok".

- Mit szól hozzá, hogy Kőbán Rita és Kovács Katalin után ön a harmadik világbajnokunk az olimpiai távon?
- Álomszerű. Ahogyan az egész világbajnokság az volt. A hangulat, a szurkolótábor, a versenyek mind-mind magával ragadtak engem. Bevallom, én egy kicsit sajnálom is, hogy véget ért, mert olyan jó volt néhány napig ebben a csodában élni.

- És most mivel telnek majd Benedek Dalma napjai?
- Pihenéssel. Két hétig még itthon leszek, hiszen az ilyen sikereknek általában van még utóélete a médiában és egyéb rendezvényeken. Aztán felütök egy utazási prospektust, és az első számomra megfelelő útra elmegyünk a barátommal.

[origo]