Állásinterjún jártunk - célkeresztben az üzletkötői pozíció

Vágólapra másolva!
Üzletkötői állásajánlatokkal még mindig Dunát lehet rekeszteni. A növekvő munkanélküliség ellenére is számtalan a betöltetlen poszt ebben a szférában. Ezúttal is átbogarásztunk néhány apróhirdetést, majd telefont ragadtunk. Aztán inkognitóban elmentünk néhány üzletkötői állásinterjúra, hogy kikémleljük: milyen feltételekkel alkalmazzák a vállalkozó szellemű jelentkezőket.
Vágólapra másolva!

Kecsegtetőnek tűnő álláshirdetésre bukkanunk az egyik közismert hirdetési újság online változatában. A cég üzletkötői pozíciót kínál, betanulási idővel, alkalmazotti pozícióban, fix plusz jutalékos fizetési szisztémával. De az már nem derül ki, mi az értékesítés tárgya. A cég tudniillik már a hirdetésében leszögezi: kizárólag férfiak jelentkezését várják a pozícióra. Úgyhogy egyelőre félretéve az Egyenlő Bánásmód Hatóság telefonszámát, irány a többi állásinterjú.

Irodaház a gyártelep közepén

Az első interjú helyszíne Kispest. A céghez vezető úton omladozó vakolatú házak és a szürke gyártelep után üdítő színfolt az új építésű irodaház. Az üzleti partnerközvetítéssel foglalkozó vállalkozás ugyanis ide tette át székhelyét az elmúlt évben. Az interjún az alig huszonéves cégtulajjal folytatok tárgyalásokat, aki nem a szavak embere, de a rutinszerű bemutatkozás után annyi szerencsére kiderül: a cég azzal foglalkozik, hogy a megbízóik számára felkutatja a megfelelő üzlettársakat. Az üzletkötők munkaterepét telefonos marketingre szakosodott időpontegyeztető hölgyek készítik elő. Hogy hogyan, abból kéretlenül is kapok némi ízelítőt. Szemlátomást dühös középkorú hölgy ront az irodába és máris reklamál, a teljesség igénye nélkül nagyjából így: "Nem igaz, hogy a Pisti már megint rossz címlistát adott, a múltkori is használhatatlan volt!" A főnököt nem nagyon foglalkoztatja a közjáték, hamar rátér a feltételekre.

Napi tíz tárgyalás az ideális minimum

A cégvezető ütemterve alapján az előre egyeztetett tárgyalási időpontok közül átlagosan napi tízre, de minimum nyolcra ildomos lenne elmenni. Az üzletkötők ennek fejében minimálbéres alapfizetésre és üzletenkénti 15 százalék jutalékra számíthatnak egy-egy 150 ezer forintos üzlet után. Bejelentés is szóba jöhet, de csak a bűvös első negyedév leteltével. A nagyfőnök szerint ennyi időpontosan elegendő ahhoz, hogy kiderüljön: ki mit tesz a közösbe. A munka kezdetének ideje pedig közös megegyezés függvénye, amennyiben a jelölt úgy dönt, hogy elfogadja az állást. Búcsúzóul azért elteszi az előzőleg az íróasztalára tett önéletrajzot.

Értékesíteni a félkarú rablót kocsmákban

Második alkalommal már egy budai társasházi negyedben irodát nyitott cég tárgyalójában értekezünk. A tulajdonos épp nincsen, őt felesége, egy kiegyensúlyozott negyvenes hölgy helyettesíti az állásinterjú erejéig. Néhány szavas bemutatkozás és névjegy, valamint önéletrajz-csere után rátér a lényegre. A leendő munkatársaknak játékautomaták értékesítésével kell majd foglalkozniuk. A területi képviselőknek mindenféle vendéglátóiparhoz kötődő egységet, egészen konkrétan kocsmát kell felkeresnie és arról tárgyalni a tulajjal, hogy kihelyezhessék a félkarú rablókat. A vállalkozás havi nettó 80 ezer forintra jelentené be az alkalmazottakat, fizetné a benzinköltséget. A sikeres területi képviselő jutaléka pluszban minden kihelyezett automata után a gép első havi nettó nyeresége lesz.

Ki lesz a nyerő a gépeknél?

A kezdet kezdetén a tulajdonos majd kíséri a területi képviselőt és alaposan kiokosítja a témában. A cég másik profilja a gyerekgépek forgalmazása. Persze, nem gyerekeknek szóló játékautomatákról szól a történet, hanem olyan "beülős" gépekről, amilyeneken a Vidám Parkban ücsörögnek a kisebbek. És újabban már a plázák folyosóin is. Szimpatikus vagyok a cégtulajdonos feleségének. Mégsem ilyen egyértelmű a dolog: a hölgy elmondása szerint annyian jelentkeztek az állásra, hogy alaposan megfontolják, ki lesz a "nyerő a gépeknél" Végül abban maradunk: hamarosan mindenkit értesítenek.