Tíz gyakori munkahelyi hazugság

Vágólapra másolva!
Munkahelyünkön naponta hallunk olyan kijelentéseket a kollégák szájából, amelyek egyértelműen vagy jó eséllyel valótlanok. Ezeknek célja lehet az áldozati szerep hangsúlyozása, a kollégák "altatása", az erődemonstráció, a feljebblépési szándék elkendőzése. Tíz gyakori munkahelyi hazugságot gyűjtöttünk magyarázattal.
Vágólapra másolva!

1. "Én sem keresek többet nálad."

Ez akár igaz is lehet, de ezt úgysem fogjuk megtudni. Egyetlen dolgozó sem fogja kollégája orra alá dörgölni, hogy mennyivel keres többet, ha esetleg tudomása van erről. Egyrészt nem tenne jót a kollegiális viszonynak, másrészt ha ennek hatására a munkatárs bejelenti fizetésemelési igényét a kérkedő kollégára hivatkozva, akkor az mindkettőjük számára rossz pont lehet a főnöknél.

2. "Engem az sem érdekel, ha kirúgnak."

Ez még abban az esetben sem igaz, ha a kolléga esetleg szüleinek, párjának, vagy más körülménynek köszönhetően anyagilag nem szorulna meg. Egy elbocsátás lelkileg nem esik jól senkinek. Krisztián is sűrűn emlegette munkahelyén, hogy nem zavarja, ha elküldik, míg egy napon jóslata valóra vált. "Utáltam a munkahelyem, mert nem volt benne kihívás, ráadásul a felsővezetéssel sem voltam kibékülve. Rendszeresen elkéstem és amikor ezt szóvá tették, akkor sem változtattam a hozzáállásomon. Végül jött a kínos "végső" beszélgetés, amire persze valahol számítottam, de mégis kellemetlenül érintett. Azóta, mivel nem találtam másik munkahelyet, önálló vállalkozásba kezdtem" - osztotta meg velünk történetét az egykor középvezetői szinten dolgozó fiatalember.

3. "Úgysem találnak mást, aki ennyi pénzért ezt megcsinálja."

Dehogynem. A Monster állásportálon jelenleg közel 100 ezer regisztrált álláskereső van, országszerte pedig összesen félmillió. Ha nem specialista, vagy felsővezetői posztról van szó, akkor a cég minden bizonnyal könnyedén tudja pótolni a nagyképű kollégát. Nyilvánvalóan ezzel az illető is tisztában van. Vigyázat! Ezek a kollégák - az alsó tagozatos rosszgyerekekkel kísérteties hasonlóságot mutatva - előszeretettel rángatják bele a többieket is a rosszba. Amikor azonban felelősségre vonják őket, ők az elsők, akik elhallgatnak.

4. "Majd én megmondom a véleményem a főnöknek."

Bátor, határozott és tiszteletreméltó kijelentés, különösen, ha az elhatározást tett is követi. Ez azonban már gyakran elmarad. Külön típust képviselnek azok a munkavállalók, akik napjában többször is panaszkodnak munkájukra és a vezetésre. Sérelmeikről azonban kizárólag a közvetlen kollégák értesülnek, mivel a közös meetingek idején valahogy sosem kerül sor a panaszáradatra. Andrea egyszer megelégelte munkatársa ilyesfajta hozzáállását. "Elegem lett. Egész nap csak panaszkodott mellettem és folyamatosan tette a megjegyzéseket a főnökre. Amikor megkérdeztem, hogy miért nem beszéli meg vele a problémáit, azt válaszolta, hogy már alig várja, hogy elé állhasson. Amikor néhány hét után sem változott semmit a helyzet, akkor én mentem be a főnökhöz és javasoltam neki, hogy beszélgessen el a kollégával, mert problémái vannak. Amikor lehetősége lett volna a hölgynek, hogy elmondja mi bántja, letagadott mindent és azt állította, hogy neki semmi baja sincs, jól érzi magát a munkahelyén. A végén nekem lett kínos a szituáció, én lettem a "csúnya árulkodós". Legalább annyi haszna volta történetnek, hogy utána egy ideig nem panaszkodott többet a fülembe az illető."

5. "Elegem van, felmondok, és itthagyom ezt az országot."

Talán az egyik legjellemzőbb dolog manapság honfitársainkra, hogy mindenfajta negatívumért az életben és a munkahelyen az országot, a rendszert hibáztatják. Csak úgy röpködnek az "el kell menni ebből az országból" kijelentések, amelyek a legtöbb esetben nem komolyabbak egy puszta káromkodásnál. Köztudott, hogy a magyarok nem tartoznak a legmobilabb népek közé. Sok munkavállaló számára még mindig misztikus köd lengi körül a külföldre költözés fogalmát. A fenti kijelentést ismételgető kollégákat könnyű zavarba hozni azzal az egyszerű kérdéssel, hogy "miért nem mész?".

6. "Ne aggódj, meg tudod csinálni. Jó vagy a szakmában."

Sokszor előfordul, hogy még a vak is látja, hogy valaki alkalmatlan egy bizonyos pályára, azonban ezt senki nem meri az illető szemébe mondani. Az alap nélküli biztatás hosszú távon többet árt, mint használ.

7. "Engem nem érdekel a karrier."

Emberi mivoltunkból fakadóan mindenkinek jólesik az anyagi vagy az erkölcsi elismerés. Aki azt állítja, hogy őt nem érdekli az előrejutás, jó eséllyel csak a kollégákat akarja elaltatni, hogy ne lássanak benne konkurenciát. Így próbálja magát megkímélni az esetleges "könyöklésektől" és fúrásoktól. Természetesen ez a kijelentés nem minden esetben valótlan, hiszen nem minden munkavállaló hajlandó a rendszeres túlórára karrierje érdekében. Ráadásul, ha adott esetben egy anyukáról van szó, akkor több mint valószínű, hogy nem a karrierje a legfontosabb számára.

8. "Nem, nem vagyunk egy pár."

Mondja ezt az a kolléga és kollegina, akik munka után rendszeresen együtt távoznak, szinte mindig közösen ebédelnek, kihasználnak minden alkalmat egy közös kávézgatásra és munka közben többször lopva összenéznek. A céges buli után, ahol az elfogyasztott alkohol hatására a "játékosok" nyíltan ki is fejezik egymás iránt érzett szimpátiájukat, már mindenki számára nyilvánvaló, hogy valami kibontakozóban van köztük. Azonban ha nekik szegezik a kínos kérdést, a szereplők hevesen tagadnak. Reakciójuk egyfelől érthető, hiszen senki nem szereti a magánéletét nagy plénum előtt élni, főleg amíg a helyzet bizonytalan. Másfelől külön okot adhat a titkolózásra, ha éppen egy beosztottról és a főnökről van szó, valamint a vezetők zöme sem szereti a munkahelyi románcokat.

9. "Én ezt 5 perc alatt megcsináltam volna."

Ezt legtöbbször főnökeink szájából halljuk, akik azt kívánják éreztetni velünk, hogy amit esetleg elhibáztunk, azt ők jobban és gyorsabban meg tudták volna csinálni. Sajnos ilyenkor nem érdemes azzal próbálkozni, hogy felkínáljuk a főnöknek a lehetőséget, hogy mutassa be tudományát, ugyanis jó eséllyel nem szereznénk nála jó pontot ezzel. Néhány rutintalan és heves főnökkel azonban megesik, hogy bizonyítani akar. Gyakran felsülés ennek a vége: ugyanazzal a nehézséggel találja magát szemben, mint bírált beosztottja.

10. "A válságban senkinek nincs pénze, lehetetlen új ügyfelet behozni."

Mondja ezt az az értékesítő, aki nem sokat tudott felmutatni az elmúlt hónapokban. A válság remek kifogást nyújthat, hogy ne kelljen hideghívásokat kezdeményezni, illetve ha nem akaródzik a szokásosnál több energiát fektetni a munkába. Természetesen van valóságalapja a kijelentésnek, de sok saleses inkább csak ráfogja a válságra a gyenge teljesítményt, illetve ezzel igyekszik palástolni lustaságát.

Dorofejev Tamara