USA 2008 Elnökválasztás

"Fekete lehetsz, vagy senki" - Barack Obama és a faji kérdés

Pethő András2008. 10. 20., 15:22Utolsó módosítás: 2008. 10. 20., 15:54
eszközök:

Egykor még taxit sem tudott fogni a bőrszíne miatt, most azonban könnyen lehet, hogy ő lesz az Egyesült Államok következő elnöke. Barack Obama ügyelt arra, hogy ne skatulyázzák be fekete jelöltként, kérdés azonban, hogy képes lesz-e győzni egy olyan országban, ahol még mindig jelen van a rasszizmus és a faji elkülönülés. Az [origo] tudósítója Chicago afroamerikaiak lakta utcáin kereste a lehetséges választ, és Martin Luther King egykori sajtótitkárával is beszélt.

Barack Obama házát magas fák takarják el, de azokat is csak messziről lehet látni. Az épületet nem lehet megközelíteni, kordonok veszik körbe, és állandó rendőri védelem alatt áll. Az [origo] tudósítójának ottjártakor két járőr vigyázott a házra. Az egyik fehér volt, a másik fekete. Ezen a környéken ez egyáltalán nem meglepő. A demokrata elnökjelölt Chicago Hyde Park nevű negyedében lakik, ahol súrlódások nélkül élnek egymás mellett a - zömében liberális és jómódú - feketék és fehérek.

Elég azonban csak néhány háztömbbel távolabb menni, és teljesen megváltozik a kép. Bronzeville szegénységről árulkodó utcáin, az autókban, a boltokban, a bankokban szinte csak afroamerikaiakat látni. Ez a chicagói szegregáció egyértelmű jele: egyes negyedekben - és rendszerint ezek a szegényebbek - csak feketék laknak. Az elkülönülés megmutatkozik az oktatásban is, az [origo] tudósítója például járt egy helyi középiskolában, ahol a diákok 98 százaléka fekete volt. Az intézmény jól felszerelt, minden tanulót hozzásegítenek például ahhoz, hogy saját laptopja legyen, fehér szülők mégsem íratják be ide a gyerekeiket.

Néhány négyzetmérföldnyi területen belül is jelen vannak tehát azok az ellentmondások, amelyek a faji kérdést övezik az Egyesült Államokban, ahol most először mutatkozik valódi esély arra, hogy egy afroamerikai politikust válasszanak meg elnöknek. "Nem gondoltam volna, hogy ez még az én életemben bekövetkezik" - mondta az [origo]-nak a veterán chicagói kampánymenedzser, a 78 éves Don Rose, aki a hatvanas években Martin Luther King polgárjogi harcos sajtótitkára volt. "Abban az időben azért küzdöttünk, hogy legalább az állami törvényhozásba bekerüljenek feketék" - idézte fel a most Barack Obamát támogató idős férfi.

Rövidebb élet, kevesebb pénz

Ma már az sem ritka, hogy zömében fehérek által lakott kerületek választanak maguknak fekete képviselőt, de persze a negyven évvel ezelőtti állapotokhoz képest az igazán nagy változást Barack Obama jelölése jelenti. A látványos fejlődés ellenére a feketék többsége még mindig sokkal rosszabb körülmények között tengődik, mint a fehérek. A 2000-es népszámlálás adatai szerint a lakosság közel 13 százalékát (36 millió ember) kitevő afroamerikaik rövidebb ideig élnek (átlagosan öt évvel), alacsonyabb a jövedelmük, sok esetben nehezebben jutnak munkához - sorolta az Economist májusban megjelent, a feketék helyzetét elemző cikke.

Forrás: Pethő András [origo]
Külön tanulnak

A különbség okairól megoszlanak a vélemények. Vannak, akik szerint a főszerep továbbra is a rasszizmusé, amely talán már nincs jelen olyan nyíltan, mint évtizedekkel ezelőtt, de a felszín alatt még mindig erősen érezhető. "Mentem a biciklimmel egy szűk úton, amikor egyszer csak mögém érkezett egy fehér férfi, és odaszólt, hogy húzzál innen, nigger. Mindez két hete történt" - hozott példát a szerinte gyakori rasszista megnyilvánulásokra a hatvanas éveiben járó Harold Lucas, aki Bronzeville-ben működtet egy idegenforgalmi központot, épp a Martin Luther Kingről elnevezett út mentén.

Mások - köztük feketék - úgy vélik viszont, hogy az előítéletekkel számolni kell ugyan, de a tanulásra és kemény munkára koncentráló afroamerikaiak számára nyitott az út felfelé. "Bármerre mész, mindenhol fogsz találni buta embereket" - Usseinou, a Lucas irodájától néhány száz méterre lévő African Conncention nevű ruhabolt fiatal fekete eladója ennyivel elintézte a rasszizmusra vonatkozó kérdést. Egy közeli fodrászatban éppen hajnyírásra váró középkorú afroamerikai férfi pedig annyit mondott: "Nem tapasztalok diszkriminációt, és engem is úgy neveltek, hogy ne legyenek előítéleteim."

"Soha nem hallottam őt erről beszélni"

Barack Obamától az egyik előválasztási vitában megkérdezték, hogy vajon "elég hitelesen fekete-e", amire azzal válaszolt, hogy ő is megtapasztalta, milyen nehéz volt afroamerikaiként taxit fogni Manhattanben. Ettől eltekintve nem emlegette fel esetleges negatív tapasztalatait a kampányban, és az őt közelebbről ismerők szerint máskor sem tette ezt. "Soha nem hallottam őt erről beszélni. Ha megtette, akkor nem személyes élményeit hozta fel, hanem általánosságban beszélt a feketéket érő diszkriminációról" - mondta az [origo]-nak a városi közösségfejlesztéssel foglalkozó Jacky Grimshaw, aki több mint húsz éve ismeri a korábban szintén ezen a területen dolgozó Obamát. Az idős afroamerikai nő - aki a politikus közvetlen szomszédja - hozzátette ugyanakkor, hogy "nehéz Amerikában fekete férfinak lenni és nem szembesülni valamilyen diszkriminációval".

A demokrata elnökjelölt a kampánya során ügyelt arra, hogy ne skatulyázzák be fekete jelöltként. Az Obamát szintén közösségi munkás idejéből ismerő bronzeville-i Harold Lucas szerint erre a családi háttér is alkalmassá tette őt. "Egy kansasi fehér asszony méhében fejlődött ki, az apja közvetlenül Afrikából érkezett, és fehér nagyszülei nevelték. Őt nem érte az a teher, ami a fekete közösségben felnőtt férfiakat" - magyarázta az idős afroamerikai férfi az [origo] tudósítójának. A demokrata elnökjelöltről szóló, From Promise to Power (Ígéretből a hatalomba) című könyv szerzője, David Mendell szerint azonban gyerekként Obama is meg volt zavarodva bőrszíne miatt. "Azt szerette volna, ha elfogadják a többiek. Neki is végig kellett mennie ezen az úton" - mondta az [origo]-nak a korábban a Chicago Tribune-nél dolgozó újságíró.

Forrás: Getty Images
"Szerette volna, hogy elfogadják"

Politikai karrierje kezdetén még problémát is okozott Obama számára az, hogy különbözött azoktól, akik tisztán fekete közösségben nőttek fel. A 2000-es képviselői választáson indult a Chicago déli részét képviselő, szintén afroamerikai Bobby Rushsal szemben, és Mendell szerint a kampány során Rush megkérdőjelezte Obama kötődését a feketékhez.

"Ment a szóbeszéd arról, hogy nem közéjük tartozik. Igaz, még abban is különbözött tőlük, ahogy a szavakat ejti. Ha telefonon beszélsz vele, nem mondanád azt, hogy afroamerikai" - jegyezte meg az újságíró. A demokrata elnökjelöltet korábban adománygyűjtéssel segítő chicagói pszichológus, Steve Perkins szerint azonban Obama számára nem volt sok választási lehetőség: "Ha vegyes családból származol, akkor ebben a társadalomban nincs lehetőséged az önmeghatározásra. Fekete lehetsz, vagy senki."

Amikor nem kerülhette meg a kérdést

Obama még az előválasztási folyamat közepén, márciusban kényszerült rá arra, hogy közvetlenül beszéljen a faji kérdésről. Éppen kezdett megerősödni pozíciója a szintén a demokrata elnökjelöltségre pályázó Hillary Clintonnal szemben, amikor előkerültek olyan videók, amelyen egyházának vezetője, családi barátja, Jeremiah Wright tiszteletes azt kiabálta, hogy "Isten átkozza Amerikát", és arról beszélt, hogy az amerikai kormány találta ki a HIV-vírust a feketék elpusztítására.

Obama számára ez akár a kampány végét is jelenthette volna, de ő végül egy hosszú és merész beszéddel reagált. Ebben megbocsáthatatlannak nevezte Wright tiszteletes kijelentéseit, de nem tagadta meg őt. Helyette a faji kérdés bonyolultságáról, az ellentmondásokról beszélt, arról, hogy jogos a feketék elkeseredettsége az őket ért elnyomás miatt, de szerinte a Wrighthoz hasonló kirohanások csak a múltra és az igazságtalanságokra koncentrálnak, és nem veszik figyelembe, hogy mennyi pozitív változás történt. Obama tehát nem kerülte meg a problémát, de nem is akarta leegyszerűsíteni, a beszéde pedig pozitív fogadtatásra talált, és végül az előválasztást is megnyerte.

Forrás: Pethő András [origo]
Még van mire várniuk

Az október közepi felmérések alapján jó esélye van az elnökválasztási győzelemre is, a demokraták azonban nem merik ezt elkiabálni. Az [origo] tudósítója az utóbbi hetekben több demokrata érzelmű elemzővel, aktivistával és egyszerű választópolgárral beszélt, és szinte mindegyikük megjegyezte, hogy félnek attól, lesznek sokan, akik pusztán a bőrszíne miatt nem szavaznak Obamára.

Jacky Grimshaw még az augusztus végi demokrata elnökjelölő konvención is találkozott erre utaló jelekkel. "Egyik nap volt egy reggeli a szakszervezetisekkel, és ott mesélte az egyik szervezet képviselője, hogy egy taggyűlésen valaki közölte vele, Obama muszlim, ezért nem fog rá szavazni. A szakszervezetis mondta neki, hogy de hát ez nem igaz, mire az illető csak lehajtotta a fejét, és maga elé mormogta: egyszerűen csak nem szavazhatok rá" - idézte fel Grimshaw, aki szerint később kiderült, hogy ez elutasítás oka egyszerűen faji előítélet volt.

Dinnyeföld a Fehér Ház kertjében

A New York Times múlt szerdán közölt egy terjedelmes összeállítást a faji kérdés kampányban játszott szerepéről, és ebből is az derült ki, hogy sok olyan választó van, aki nem is rejti véka alá, szerepet játszik döntésében a bőrszín. A hagyományosan előítéletesebb déli államok egyikében, Alabamában például a lapnak többen is azt mondták, hogy Obama vegyes családi háttere az egyik oka annak, hogy nem szavaznak rá. Egy James Halsey nevű férfi pedig azzal a poénnal szórakoztatta az újságírót, hogy ha Obama költözik be a Fehér Házba, akkor "biztosan kitépi a rózsabokrokat és dinnyéket ültet a helyükre".

Az Egyesült Államok nyugati felén található Coloradóban ugyan a lap nem találkozott ehhez hasonló megnyilvánulásokkal, viszont többen elismerték, igazából azért nem zavarja őket Obama bőrszíne, mert nem szembesülnek a főként a belvárosi afroamerikai közösségekre jellemző problémákkal, a szegénységgel, a bűnözéssel. "Bízom benne, hogy akkor is felül tudnék emelkedni ezen, ha minden nap találkoznék ezekkel a gondokkal. Nem vagyok azonban biztos benne, hogy sikerülne" - ismerte el a New York Timesnak a demokrata elnökjelöltet támogató Peggy McKay.

Obama hívei attól tartanak igazán, hogy a felmérések nem a valós képet mutatják, és sokan nem merik bevallani a közvélemény-kutatóknak, hogy nem fognak fekete jelöltre szavazni. Ez az úgynevezett Bradley-effektus, amely Thomas Bradley afroamerikai politikusról kapta a nevét, aki az 1982-es Los Angeles-i polgármester-választáson annak ellenére bukott el, hogy a felmérések szerint magabiztosan vezetett riválisa előtt. A kérdés az, hogy most, 26 évvel később mennyien lesznek azok, akik nyilvánosan Obama mellé álltak, de a szavazófülkében végül faji alapon húzzák majd az ikszet. A különösebb rasszizmust nem érzékelő bronzeville-i eladó, Usseinou is úgy gondolja, lesznek olyanok, akik nem akarnak afroamerikai jelöltre szavazni. A pultra támaszkodó huszonéves fekete fiú azonban hozzátette, nem érti ezt: "Ennek arról kéne szólnia, kiből lesz jobb elnök."

Chicago, Illinois - Egyesült Államok

eszközök:
betöltés folyamatban...

24 óra hírei