Nők, könnyek és Bill - a Hillary-stáb titkos fegyverei

Minden Hillary Clinton ellen szólt, mégis fordítani tudott. Mi volt a titka az egykori First Lady meglepetésszerű és filmbe illő visszatérésének? Szolgálunk néhány lehetséges magyarázattal órákkal az urnazárás után, bár valószínű, hogy még évek múlva is egyetemeken fognak vitatkozni róla a politikatudósok.

Az iowai jelölőgyűlés csalódást keltő eredménnyel - harmadik hellyel - zárult Hillary Clinton számára, akit sokáig a fő esélyesnek tartottak arra, hogy az előválasztások során megszerzi a demokrata elnökjelöltséget. Pár nappal később a felmérések azt mutatták, hogy az iowai győztes, Barack Obama szenátor megelőzte Clintont az előválasztások következő állomásán, New Hampshire államban.

Ezek után szinte keresve se lehetett találni olyan elemzőt, tudósítót, aki egy centet is felrakott volna egy Clinton-győzelemre. A híradások alapján úgy tűnt, egy jobb napokat látott politikus küzd a túlélésért, hogy elkerülje a megaláztatást.

Keresték a nőt

Abban, hogy ez már csak egy rossz emlék az egykori First Lady számára, nyilvánvalóan komoly szerepe volt a Clinton-stáb azon részének, akik azt vizsgálják, hogy mely választói csoportot mennyire kell megdolgozni. A Clinton-főhadiszállásról tudósító CNN-újságíró szerint rájöttek például arra, hogy Iowában túl sok energiát fordítottak az idősebb nőkre, és ebből tanulva New Hampshire-ben többet foglalkoztak a fiatalok - azon belül is a nők - meggyőzésével.

Az első elemzések is a nők szerepét hangsúlyozzák. Míg a hét végi felmérések még azt mutatták, Clinton és a Demokrata Párt elnökjelölti tisztségéért folytatott küzdelemben fő vetélytársának számító Barck Obama közel azonos támogatottságnak örvend a női választók körében, a keddi New Hampshire-i előválasztáson a volt first lady jelentős előnyre tett szert a nők körében. Az AP hírügynökség és tévéállomások által megrendeltexit poll szerint azonban demokrata párti elnökjelölt-aspiránsra szavazó nők 46 százaléka támogatta Clintont, míg Obamára csak 34 százalékuk voksolt - írja az MTI. Bár a férfiak körében Obama gyűjtött több szavazatot, a demokrata párt szavazói között 57-43 arányban a nők vannak többségben, így a különbség döntőnek bizonyult.

Hillary Clintonnak sikerült elérnie azt is, hogy a szavazás napja róla szóljon. Egy kávézóban könnyekkel küszködve beszélt arról, hogy számára ez a választás nem pusztán politikai, hanem személyes ügy. "Olyan sok lehetőséget kaptam ettől az országtól, egyszerűen csak nem akarom, hogy visszaessünk" - mondta elérzékenyülve.

A könnyezős videó

Ez azért keltett meglepetést - és került így be minden híradóba -, mert Hillary Clintont hajlamosak voltak elkönyvelni hideg, számító, érzelemmentes embernek. A The New York Times szerint sok New Hampshire-i nő mondta azt, hogy éppen ennek a kávézós beszédnek az alapján döntöttek az egykori First Lady mellett. Vannak ugyanakkor viták arról, hogy vajon őszinte megnyilvánulás volt-e a könnyezős vallomás, vagy inkább színészkedés eredménye.

Klasszikus eszközök

Régi módszerekhez is folyamodtak, például negatív kampányhoz, amit ugyan eddig is folytattak, de New Hampshire előtt beerősítettek. Iowa megmutatta, hogy a választók vevők Obama üzenetére, amely a változásra, a politika megtisztítására, a pártos megosztottság felszámolására épül. Clinton így elkezdte azt mondani magáról, hogy ő a legalkalmasabb ezeknek a változtatásoknak a véghezvitelére, míg Obama kampányolása valójában csak üres duma.

Ennek a taktikának a részeként konkrét ügyekben is bevittek ütéseket. Obama egyik ígérete az, hogy rendet tesz az átlagember által rossz szemmel nézett washingtoni lobbizás körül és tiszta viszonyokat teremt. A Clinton-stáb viszont a szemére vetette, hogy egyik stábtagja regisztrált lobbistaként része a jelenlegi rendszernek, ami szerintük megkérdőjelezi Obama elszántságát a rendteremtésben.

A tapasztalat-faktor

Emellett Clintonék nem hagytak fel azzal sem, hogy megkérdőjelezik a fő rivális tapasztaltságát. Ez az egyik fő fegyverük Obamával szemben, aki valóban nem rendelkezik túl komoly politikai múlttal, a szenátusba is csak 2004-ben került be. Konkrét példákat hozva igyekeztek bebizonyítani azt is, hogy az illionisi szenátor gyakran váltogatja álláspontját fontos ügyekben, és ezért megbízhatatlan. (Ez gyakori kampányeszköz, Bushék is sikeresen használták John Kerry ellen a 2004-es kampányban.)

A The Washington Post beszámolójából az derült ki, az egykori First Lady-t nem törte meg az iowai vereség. Vasárnap egy tanácsadóival folytatott konferenciabeszélgetésen egyértelművé tette, hogy ő szabja meg a kampánya irányát, és tanácsok kérése helyett inkább utasításokat adott. Az iowai vereség utáni taktika kialakításába bevonta férjét, az egykori elnök Bill Clintont is, aki emellett intenzív kampányolást is folytatott New Hampshire-ben. (Az 1992-es előválasztáson ő is ebben az államban tért vissza az első jelölőgyűlésen elszenvedett vereség után, így most érdekes párhuzam jött létre ő és felesége politikai karrierjében.)

A Clinton-győzelem része természetesen az is, hogy milyen hibákat követett el Barack Obama. A CNN-en egy elemző azt mondta, sokkal többet kellett volna szerepelnie. Igaz, ez a szakértő is hozzátette, ezt már ő is csak utólagos bölcselkedésből mondja, előzetesen senki nem gondolta volna, hogy Obama elbukhat New Hampshire-ben.