Majd a nevadai kaszinók? Vagy a karolinai tűzfal? Nem és nem

Szépen megy, mendegél előre kisebb összecsapásokkal tarkítva mind a Republikánus, mind a Demokrata Párt elnökjelöltválasztó országjárása. Azok örülhetnek, akik hosszú és tételes megmérettetésekre vágytak, hiszen fontos csaták után (és előtt) a mezőnyben továbbra is legalább hat esélyes vetélkedik.

A kampányok pénzügyi igazgatói bizonyosan nem tartoznak a fenti csapatba. Romney kivételével, aki 250 millió dolláros személyes vagyonából eddig 17 milliót tolt be a kampánya költségvetésébe mindegyik elnökjelölt súlyosan el van úszva. McCain kampánya egyszer már becsődölt júliusban, és azóta bukdácsol anyagilag. Hillary és Obama a másik oldalon több mint 90 millió dollárt, több mint 15 millárd forintot költöttek eddig egyenként, alig 10 milliójuk maradt. Ne felejtsük: arra, hogy majd indulhassanak az Igazi Kampányban... Rudy több szenior munkatársa nem veszi fel a fizetését, Hillary és Barack megszorítják a nadrágszijat, és ezentúl egy repülővel utaznak szegények, együtt az eddig külön gépen ülő médiamunkásokkal.

(Az anyagiakról még egy szó: a pénzek nagy része mindkét oldalon a 2500 dollárban limitált egyéni hozzájárulásokból származik! Vegyük észre tehát: Amerika polgárai, nagyságrendekkel többen, mint csak a párttagok, száz és ezer dollárokkal járulnak hozzá politikai meggyőződésük remélt gyözelméhez, vö: "put your money where you mouth is!")

Nevada demokrata párti politikusai kilobbizták a pártnál, hivatkozva a hispán ajkú kisebbség jelenlétére (akik főleg Las Vegas-i kaszinók egyenruhásai) hogy Dél-Karolina mellé kerüljön be az állam a március első keddjéről egy hónappal előrehozott Super Tuesday elé (ahol 22 állam helyi delegáltjait választja majd egyszerre a két párt). Az egyenruhások szakszervezete, a Culinary Workers Union későn döntött Obama mellett - Hillary Las Vegas megyéjének elhozásával nyert, igaz csak 6 százalékponttal, miközben Obama hozta az igazán vidéki Nevadai vidék (azaz: sivatag) szavazóit.

Támogatásuk közel egyenlő volt, a szavazatok oroszlánrészét ők kapták, Edwards "seggberúgás"-ként értékelte a saját egyszámjegyű eredményét. Az elnökváltó hangulatot érzékelendő megjegyeznénk, hogy a 9000 caucus-goer,
jelöltválasztó, aki 2004-ben megjelent, eltörpül a több, mint 110.000-es mostani megjelent mellett. (Még egy latino adat: a másfélszáz millió körüli szavazóból az idén közel 10 millió hispán ajkú lesz a várakozások szerint, akik közül 57 százalék mondja magát ma demokratának, csak 23 százalék republikánusnak).

Vajon döntöttek-e a demokrták Nevadában? Bizony nem. Sőt, valószínűleg Dél-Karolinában sem fognak tudni dönteni kedden. Obama a fekete szavazatok 80 százalékát megkapta Nevadában, Karolinában a résztvevők fele fekete lesz, tehát számára kötelező elhozni a győzelmet ma. Egy váratlan Clinton-győzelem lehetne csak döntő, hiszen feketék meggyőzése döntöen befolyásolná a Szuper Kedd jelölválasztóit.

Dél-Karolina még abból a szempontból is érdekes, hogy "ellenséges terület" a demokratáknak. Mint a New York Times mellékelt ábrjája is mutatja, csak Carter elnök hozott innen elektorokat az elmúlt közel harminc évben (ld: hogyan vesztette el Délt a Demokrata párt) és az állam összes poziciójából (szenátorok, képviselők, a helyi kongresszus vezetői, államügyész, stb) jó ha mutatóban van demokrata. A Watergate-ügyet követő 1976-as választás óta nem érzékelhető optimista, elnökváltó hangulat jó tesztje lesz a szombati előválasztás.

A Dél visszaszerzése pedig az ezredforduló legnagyobb kérdése a demokratáknál általában is, tehát e kérés megválaszolásához is új megfontolásokat szolgáltat majd az előválasztási eredmény: egyik, másik, vagy egyik sem? Ki lehet a reménység a Dél visszahódítására? 2004-ben Kerry balga módon jelentette ki: a Déli államok elektorai nélkül is lehet nyerni. A sikertelen bizonyítási kísérlet óta is legalább egy tucat könyv született
arról, mégis hogyan lehetne másképp. A kérdés leginkább ma úgy merül fel: van-e New South, Új Dél, amelyik meghaladná a 40 évvel ezelőtt történteket - a Kennedy gyilkosságokat, Martin Luther King Jr lelövését, és a deszegregáció teljes elutasítsát. Ahogy említettük korábban, történelmi időket élünk.

A republikánus oldal a fenti okok miatt Dél Karolinát csak simán A Tűzfal névvel illeti az utóbbi 25 év tapasztalata nyomán. Aki túljutott rajta, aki itt nyerni tudott a republikánus szavazók között, az lett végül a párt jelöltje az elnökválasztásban. Döntött-e tehát, hogy szombaton McCain legyomta Huckabeet, Romney-t és a többieket a karolinai előválasztáson (a republikánus naptárban ez megelőze a demokraták keddi szavazását)? Bizony nem. Hiszen az exit pollokban, a választási utáni megkérdezésekben kiderült, hogy McCain alulmaradt Huckabeevel szemben a republikánus szavazók között 33 vs. 31 százalék arányban! Korábban pedig Romney nyert hármat zsinórban, gyenge kezdése után elhozta Michigan, Wyoming és Nevada államok delegáltjait.

Ez a fura visszás eredmény eleve csak úgy alakulhat ki, hogy Dél Karolina azon államok közé tartozik, ahol az előválasztáson a magukat függetlennek regisztrált szavazók is szavazhatnak (természetesen csak egyszer, vagy bal, vagy a jobb oldal jelöltjei közül választhattak szombaton vagy kedden). Az előválasztásra készülődö amerikai polgárnak tehát szám szerint 4 lehetősége van: demokratának, republikánusnak, vagy függetlennek regiszrálja magát - vagy egyikként sem. Több helyen lehetséges a helyszíni regiszráció is. Bizonyos államokban a függetlenek is elmehetnek szavazni, ez nagyban segítette eddig Obama és McCain kampányát, akik sokszor kibeszélnek a táborukból (McCain) vagy egyesítésre, közös fellépésre buzdítanak (Obama) ám a Super Tuesday 22
államából a legtöbb helyen csak a pártnál regisztrálók szavazhatnak maja a párt jelöltjeire - ilyen lesz New York és California is, valamint a korábban, január 29-én választó Florida.

Az eddig nem jeleskedő Rudy Guliani pedig pont Floridára gyúr, eddig főleg ott kampányolt, pénzét floridai reklámfilmekre költötte, esetleges ottani győzelme tovább bonyolíthatja a republikánus mezőny alakulását. Ráadásul a republikánus mezőny fiskális, vallási, emigrációs-politikai és sok egyéb szempontból is nagyon széthúzó. Bármelyik versenyző is nyerje a jelöltséget, nagy munka áll előtte a párt és szavazóinak egységesítése, "összehozása" terén.

A demokratáknál nemsokkal ezelőttig jobb volt a helyzet, úgy látszott, hogy Obama, Clinton és Edwards programja és szavazói könnyen összebékíthetőek lesznek majd. Az elmúlt két hét faji és nemi csatározásai a két vezető jelölt között mára nem sok jót igér. Clintonék rossz rendőr-jó rendőr játéka, ahol Bill felkapja a vizet és hangoskodik, Hillary pedig megbékélésre int, megfelelő válasz nélkül hagyta az Obama kampányt, ahol nincs még egy hiresség a családban (leszámitvan Cheney alelnököt, a távoli unokatestvért...).

De a Bushwhackaz nem tud nem arra gondolni: vajon miféle dicsőség lenne az Clintonéknak, ha sikerülne (Jesse Jackson után) az első eséllyel induló fekete amerikai elnökjelölt indulását ilyesféle eszközökkel (is) megakadályozni?

2008 január 22, Közép- Amerika