Csak a szépre emlékezem

Vágólapra másolva!
Felejtsük el, spongyát rá - szoktuk mondani kellemetlen konfliktusok, feszültséget keltő témák lezárására. Ez persze, nem mindig sikerül, de az ilyen társalgási fordulatok rávilágítanak egy fontos dologra. Nevezetesen arra, hogy - bármilyen különösen is hangzik - saját emlékeink kezelésében, "menedzselésében" milyen nagy szerepe van a társas hatásoknak.
Vágólapra másolva!

Forrás: ORIGOHa egy kellemetlen vitát lezárva azt mondjuk, rendben, felejtsük el, akkor ezt minden résztvevő úgy fogja érteni, hogy a továbbiakban ne beszéljünk róla, tehát csináljunk úgy, mintha az esemény nem történt volna meg. Senki nem gondolja viszont azt, hogy valójában el kell felejtenünk, ami történt. Aki ezek után mégis szóba hozza a kellemetlen epizódot, az vagy tapintatlan, vagy valamilyen érdeke fűződik ahhoz, hogy mégse záródjon le az adott kellemetlen téma. Mindenesetre vállalnia kell, hogy felborul a látszólagos béke, és valamilyen konfliktus fog kialakulni. Az ilyen "felejtsük el" típusú megegyezések kis közösségekben, pl. egy családban nagyon hosszú életűek is lehetnek. Annyira hosszúak, hogy a felnövekvő gyerekek esetleg nem is értesülnek a szülők vagy nagyszülők életének fontos eseményeiről. Így saját történetükben tisztázatlan részletek keletkeznek, amelyekre nincsen magyarázat. Gyakran csak évtizedek múltán, esetleg régi családi iratok, fényképek között böngészve derülnek ki a család történetéről fontos dolgok.

Ha a tágabb közösségben, a társadalomban keletkeznek ilyen "elfelejtések", akkor a nemzedéki emlékezet lesz hiányos. Nem véletlen, hogy a történelem oktatása és a történelemkönyvek írása iránt a politika bizonyos korokban nagy érdeklődést tanúsít. A győztesek mindig átírják a történelmet - szokták mondani. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy bizonyos eseményeket kollektív felejtésre ítélnek - és aki mégis emlékezni merészel, az büntetésre, elnémításra számíthat. A diktatúrák mindig is éltek a történelemhamisítás eszközével. Sztálin uralkodása alatt többször átírta a szovjet történelmet, sőt, a politikai eseményekről készült fényképekről később kiretusáltatta azokat a harcostársait, akiket időközben száműzött vagy megöletett.

A szemtanú bizonytalansága

Krimikben, de a való életben is gyakran találkozunk azzal a helyzettel, amikor valaki úgymond saját szemével látott egy eseményt, és ennek később - például egy bizonyítási eljárás során - nagy jelentősége lesz. Ilyenkor gyakran megtörténik, hogy a szemtanú nyomás alá kerül, ellentétes érdekcsoportok próbálják fenyegetéssel, zsarolással elérni, hogy "megfelelően" emlékezzen. Ismert filmtéma az is, amikor a főszereplő tragédiája éppen az, hogy "túl sokat tud", azaz sok mindenre emlékszik.

Az észleléssel kapcsolatos pszichológiai kísérletek kimutatták, hogy milyen sokféle tényező hatásán múlik az, hogy mit is látunk meg a valóságból és arra hogyan fogunk emlékezni. Azokat a formákat és összefüggéseket, amelyek beleillenek elvárásainkba, könnyebben ismerjük fel, "látjuk meg". Ha például egy összetartó csoportban kialakulnak közös vélemények a dolgok állásáról, akkor a csoport tagjainak igen nehéz lesz ettől a közmegegyezéstől eltérő módon látni a világot, és a csoport érzelmeitől és nézeteitől eltérő történeteket tárolni emlékezetükben.