A boldogság kulcsa: érzelmi menedzsment

Vágólapra másolva!
Az érzelmek, különösen a harag és az agresszió szabályozása az ókori civilizációktól kezdve része a kultúrának. A különböző társadalmak eltérően ítélték meg, hogy ilyen erős érzelmek nyilvánítására kinek és mikor van joga és mikor várható el az önkontroll. Az érzelmek tanulmányozása sokáig egy tudományág, a pszichológia feladata volt. Mára olyan tudományok is komolyan foglalkoznak az emberi érzelmek megjelenési formáival, hatásaival, mint a történelemtudomány, az irodalomtudomány vagy a politológia.
Vágólapra másolva!

Az érzelmeket hagyományosan szembeállítottuk a józan ésszel, a szívet az aggyal. Ma ezt is másképpen látjuk: egyre több területen fedezzük fel az érzelmek jelenlétét és óriási hatását az ésszerű viselkedésre. Az érzelmek vizsgálata a neurobiológiától a társadalomtudományokig terjedő széles területen zajlik.

Düh-menedzsment az ókorban

A klasszikus görög korban a dühnek számos változatát különítették el, amelyet mi hajlamosak vagyunk azonosnak érezni. Egy görög polgár soha nem keverte volna össze a cholos-t, amelyet nők, gyermekek, a szegények és a betegek éreztek, az istenek és héroszok haragjával, a menos-szal. És mindkettőt megkülönböztették a jogos felháborodást kifejező nemesan-tól, vagy a teljes testre kiterjedő dühöngéstől, amit orge-nek hívtak. A sztoikusok már úgy tartották, hogy a bölcs ember még legnagyobb haragját is képes megfelelő elmemunkával lecsillapítani. A római Cicero nézetei az érzelmek kontrolljáról nagy hatással voltak az utókorra, és kialakult az a nézet, hogy a felsőbb osztályokba tartozó emberek inkább képesek a érzelmeik ésszerű kezelésére, szemben a tömeggel, amelyet féktelen indulatai vezérelnek

Az érzelmek vízvezeték-modellje

Az érzésekről való gondolkodásunkat a mai napig meghatározza egy olyan elképzelés, hogy az érzelem, mint valami folyadék, termelődik bennünk, felhalmozódik, lefolyást, elvezetést keres. E szerint a felgyülemlett érzelemmennyiség bizonyos mennyiségű energiát jelent - mint a gátakkal felduzzasztott folyó vize -, amelyet akár hasznos célok felé is tudunk kanalizálni. Ezek a jól használható elképzelések azonban elfedik az érzelmek keletkezésének és szabályozásának sokkal bonyolultabb folyamatait.

Bizonyos alapvető érzelmek keletkezésének és lefutásának idegpályái előhúrozottak, azaz velünk születettek. Ez azonban csak az eszköz, hogy hogyan, mikor és mire használjuk, az már a személyes kapcsolatokban, társas hatásokra formálódik ki. A társas hatások alakítják, bátorítják vagy büntetik különböző érzelmek megjelenését. A kultúra elvárásai, szokásrendszerei és erkölcsi meggyőződései egyaránt meghatározzák az érzelmek - legalábbis a nyilvánosan is megjelenő érzelmek mintázatát. Ez a formálás nagyon erős, hatásának nehéz ellenállni. Így aztán érzelmeink egy része "illegalitásba" szorul, kirekesztődik a nyilvános viselkedésből, néha annyira, hogy magunk sem veszünk róla tudomást.

Érzelmek csoportban és tömegben

Ugyanakkor neurobiológusok, pszichoanalitikusok és társadalomtudósok számára egyaránt ismert, hogy az ilyen, a nyilvánosságból kizárt érzelmeket is közöljük a világgal. Az emberek sokféle csatornán keresztül hatnak egymásra, és ezek egy részéről fogalmuk sincsen. Különösen felerősödnek a rejtett érzelmi egymásra hatások, ha több vagy sok ember együtt van, együtt csinálnak valamit.

A csoportok viselkedésével kapcsolatban előítéleteink vannak. Minél nagyobb létszámú egy csoport, annál ésszerűtlenebbnek látjuk kollektív viselkedésüket, annál félelmesebbnek közös érzéseiket, indulataikat. A szociálpszichológia és a csoportanalízis régen felfedte már, hogy miként alakulnak ki a csoport jellegzetes érzelmi állapotai, amelyek néha tényleg fenyegetővé válhatnak. Nem véletlenül szoktak tömeghisztériáról beszélni. Ismeretlen emberek közé kerülve leggyakoribb érzelmünk a szorongás, amely befolyásolja gondolkodásunkat is. Ilyenkor fogékonnyá válunk a többiek hasonló érzéseire, és azokra a gondolatokra is, amelyek segítenek a szorongást csökkenteni. Az ilyen stádiumban lévő csoportok könnyen befolyásolhatók, keresik a megnyugtató vezetőt, aki a szétesésben egységet tud teremteni.

A szomorúak igazsága

Boldog emberek nem szoktak a boldogságról gondolkodni. Ez azokat foglalkoztatja inkább, akik szeretnének pozitív érzéseket átélni, de akadályokba ütköznek. Az ilyen ember mozgósítja értelmi képességeit, és igyekszik megérteni az emberi viszonylatok ág-bogait. Az úgynevezett mély-érzésű emberek fogékonyak mások szenvedéseire, erősebben érzékelik az élet, a társadalom ellentmondásait, az emberi lét tragikus vonásait. Mindehhez némi melankolikus hajlandóság és szemlélődő beállítottság szükséges. Sikerorientált, vég nélküli fejlődésben, állandó növekedésben gondolkodó közösségek nehezen viselik ezt a beállítódást. A mesterségesen felfokozott érzelmekkel, kollektív illúziókkal szemben kritikus emberek ünneprontónak tűnnek - és sokszor ennek megfelelő indulatokkal is fordulnak feléjük. Pedig a filozofikus szemlélődés és kritikai gondolkodás is szenvedélyen alapul: a tudás, a bölcsesség szenvedélyes szeretetén.

Lust Iván