A karriertanácsadó válaszolt

Karriertanácsadónk, Dr. Szöllősi Ágnes a munkahelyi problémákkal kapcsolatos kérdésekben várja az olvasók levelét. Az levelekből és válaszokból megtudhattuk, hogy bevalljuk ez az önéletrajzunkban, ha baleset miatt két évet nem dolgoztunk, hogy mennyivel magasabb a bérek Budapesten mint vidéken, és hogy a pszichológiai teszteket hogy kezelik az álláskeresésnél.

Segítségüket szeretném kérni, mert nagyon tanácstalan vagyok. 30 éves független, Budapesten élő nő vagyok. Két évvel ezelőtt munkavégzés közben - önhibámon kívül - súlyos autóbalesetet szenvedtem. Azóta táppénzen vagyok, mely idén június végén lejár. Végzettségem szerint tanítói diplomám van, de nem ezen a területen helyezkedtem el, hanem project managerként dolgoztam. A balesetkor az erős ütés miatt sérült a baloldali agytörzsem. Ez memóriaromlást, és szinte folyamatos fejfájást eredményezett. Azóta az orvosok segítségével nagyon keményen dolgozom, és jelen állás szerint nem marad semmi szövődmény.

A kérdésem az lenne, hogy mit csináljak az önéletrajzomban ezzel a kiesett két évvel? Legyek őszinte, és kockáztassam, hogy azt gondolják hogy "agysérült" vagyok? Vagy írjak be valamit, ami nem igaz? Melyik lenne a célravezető?
Szívem szerint őszinte lennék, de nem tudom ebben a helyzetben ez lenne-e a megfelelő magatartás.

Rutinos önéletrajz-olvasók a "hézagok" iránt különleges érzékenységet képesek kifejleszteni az évek során, tehát ha el szeretné titkolni, hogy mi történt Önnel két évvel ezelőtt, lehet, hogy éppen ellenkező hatást ér el, és az első kérdés Ön felé az lenne, hogy mit csinált az elmúlt két évben?

Ezért jobb, ha őszintén feltárja, hogy munkavégzés közben önhibáján kívül baleset érte, és a gyógyulás, a rehabilitáció két évet vett igénybe. Nem azzal kell kezdenie, hogy "agysérült" lett, sőt folytatnia sem muszáj ezzel, hanem azt emelje ki, hogy a legutolsó orvosi konzílium eredményeként ismét munkaképessé nyilvánították, és ha leszázalékolták, akkor ez milyen mértékű. Ha eredeti munkakörében nem, akkor milyen munkakörökben tudna teljes értékű munkát végezni.

Ha rákérdeznek a sérülésére, természetesen feleljen őszintén, és azt is mondja el, hogy most gyógyulása hol tart, és kell-e, szükséges-e további fejlesztő rehabilitációs foglalkozásokra járnia. A később felismert őszinteség hiánya miatti bizalomvesztést sokkal nehezebb helyreállítani, mint saját gyengeségünkből erőt kovácsolni.