Betegesen féltékeny vagyok

Fogalmad sincs, min törhetik a ravasz fejüket a lányok már megint? Folyton azt érzed, hogy egy gondolattal mindig előtted járnak? A Facér Csajszi neked is segíthet eligazodni a lányok gondolataiban!

Szia!

Tanácsot szeretnék kérni tőled! Két héttel ezelőtt szakítottam a barátnőmmel, akivel 2 évig éltünk együtt. Sajnos én rontottam el a dolgot. Az történt, hogy elutazott a barátnőjével külföldre egy hétre, és ott rájött, hogy kell neki egy kis szabadság és egyedüllét.

Az egésznek voltak előzményei, ugyanis én betegesen féltékeny voltam rá már hosszú ideje. Meggyanúsítottam párszor, hogy biztos valaki mással hempereg, míg én éjszaka dolgozom, és folyamatosan bizalmatlan voltam vele. Ez volt a nagyobb probléma. Ezekhez jött még az anyagi gond, az ígérgetések stb...

Az a rossz az egészben, hogy én is éreztem, hogy valami nincs rendben, de nem tettem semmit, pedig tudtam, mi az, amin változtatnom kell. Én javasoltam, hogy elköltözöm, de nem akartam szakítani. Ő viszont kijelentette, hogy nem akarja folytatni, mert elmúltak az érzései.

Megesküdött, hogy nincs senkije, még kilátásban sem. Megbeszéltük, hogy ugyanúgy beszélhetünk telefonon, találkozhatunk - ezt egyébként sem tudnánk elkerülni, mert egy helyen dolgozunk -, és még azt is mondta, hogy ha úgy érzem, akkor nyugodtan menjek fel hozzá.

Én azt gondolom, hogy mégsem múltak el teljesen az érzései, csak most kell neki egy kis idő, amíg rendbe szedi a gondolatait. Reménykedem abban, hogy egy kis idő eltelik, és újra lehet közöttünk több a barátságnál, mert én nagyon szeretem őt, és úgy érzem ő az igazi.

Tudom, hogy nagyon sok mindenben kell változnom és ez sok időbe telik, de képes vagyok rá és be szeretném neki bizonyítani.

Kérlek, adj tanácsot, mit tegyek... Te, hogy gondolod, van-e még esélyem nála!

Üdvözlettel: egy nagyon szerelmes srác

Szia,

Te nagyon szerelmes srác. Elrontottad. Igen, nagyon elrontottad. A beteges féltékenységed kiirtotta barátnődből a szerelmet, és oktalan gyanúsítgatásokkal még inkább megástad kapcsolatotok mély gödrét. A számonkérések, a bizalmatlanság, az örökös féltékenység - pláne, ha egyáltalán nincs rá okod - megmérgezik még a legnagyobb szerelmet is.

A legszomorúbb az egészben az, hogy mindeközben te pontosan tudtad, hogy ez nem normális, és változtatnod kellene, de semmit sem tettél. Ja, persze! Felajánlottad, hogy elköltözöl! Igen ám, de saját magad elől nem tudsz elmenekülni, s míg nem rakod helyre az általad említett, mindent megmérgező zavarodottságaidat, később is ugyanezeket a hibákat fogod elkövetni. Vonulj vissza egy kicsit és tégy rendet a fejedben, lelkedben.

Egyébként pedig hálás lehetsz, hogy egy ilyen őszinte, helyes lánnyal éltél két évig, aki egyrészt kibírta a gyanúsítgatásaidat, ám mikor úgy érezte, hogy a szerelem már eltűnt és nem tud miért felmenteni, véget vetett a viszonyotoknak. Büszke lehetsz rá, hiszen annak ellenére, hogy már nem szerelmes beléd, nem akar kitörölni az életéből, tartani akarja veled a kapcsolatot.

Kedveském, örülj annak, hogy két évig vele lehetettél, örülj annak, hogy nem egyik pillanatról a másikra tűnt el mellőled és ne reménykedj. Őszinte volt hozzád, elmondta, hogy már nem érez irántad szerelmet.

Ő rendbe szedte gondolatait. Tedd te is ugyanezt. S ha majd következő kapcsolatodban újból jelentkeznének a féltékenység tünetei, talán majd megálljt tudsz parancsolni, s nem rontod el. Biztosan így lesz. Csak és kizárólag rajtad múlik.

Csókollak: A Facér Csajszi