Nem tudja megadni nekem, amit szeretnék

Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.

Szia Facér Pasi!

Igazából szűkebb értelemben vett, konkrét problémám nincs, viszont ha tágabb értelemben nézzük, az egész életem egy probléma.

23 éves vagyok, diplomás, edzett nő. Megedződtem az évek alatt, túl vagyok szerelmeken és egy abortuszon. 2 éve nincs egy normális kapcsolatom, egyik sem tart tovább 2-3 hónapnál. Az elején mind olyan rendes. Olvasgattam néhány levelet és megállapítottam, hogy a férfinem új taktikát alkalmaz szegény nőkkel szemben. Az elején érdeklődik, nem tolakodik, kedves, udvarias, mire szegény nő jól beleesik, aztán meg jön a szivatás. Aztán meg nem akarjuk elhinni, hogy egyáltalán nem olyan, mint az első hónapokban mutatta magát, és akkor futunk utána, hogy mit rontottunk el? Miért változott meg így?

Nem értem, miért vagytok ilyenek? Én tudom magamról, hogy nagyon hiányzik a szeretet, nem a szex, hanem az igazi szerelem. Ha valaki szeretettel közeledik hozzám, hajlamos vagyok gyorsan beleszerelmesedni. Ez szörnyű. Rengeteget csalódok. Szerinted miért van, hogy az emberek manapság nem merik kimutatni az érzelmeiket? Miért nem mernek szeretni? Olyan felületes lett mindenki!

Mégis eszembe jutott egy kérdés.

Szakíthat veled valaki azért, mert nem tudja neked megadni, amit szeretne?

Konkrétan: ő 27 éves, albérletben lakik, nincs kocsija. Ez engem soha nem érdekelt, szerintem önértékelés gondjai vannak. Saját magának nem felel meg, és engem okol, hogy én anyagias vagyok, pedig mindig kitartottam mellette. És ezt egyszer ő is bevallotta, félrészeg állapotban mondta, hogy még senki sem szerette úgy, mint én. Nagyon konok, makacs, elég sokáig kell vele beszélgetni, mire elmondja, mi bántja. Már előfordult, hogy amikor lehullt róla a maszk, sírni kezdett.

Már elég régóta nem vagyunk együtt, de nincs neki barátnője. Szerinted megérné próbálkozni még egyszer? Lenne még esélyem nála?

Kedves Emőke!

A leveled első részére csak annyit mondanék: amíg egy fiúban a kezdeti vágy a hetek, hónapok múltával szépen lassan kielégül, addig egy lányban a kapcsolat kezdete után ébred csak fel igazán. Azt ne kérdezd, miért van ez, vagyis van egy pszichológusunk, ő biztosan egészen pontos választ tud erre adni.

A te konkrét esetedre viszont van egy tippem. A fiúk kicsit később érnek: egy tizennyolc éves fiú és lány közt hatalmas szakadék van felfogásban. Míg egy hasonló korú fiú a haverok és a családja elvárásai között őrlődik, addig egy lány simán tudja mit is akar, de legalábbis érzelmileg sokkal stabilabbnak mondható.

Egy 27 éves fiúról és lányról is hasonlókat mondhatnék: míg egy srác 27 évesen azzal van elfoglalva, hogy megteremtse az egzisztenciáját, hogy lakást vegyen, kocsit vegyen, biztos állása legyen, vagy egyáltalán: kiteljesítse önmagát, addig egy 27 éves lány már azon gondolkodik, hogy hány gyereket szüljön és kitől.

Lehetséges, hogy igazad van, és rád vetíti a saját félelmeit: nem tud egy tartós párkapcsolatban (sem anyagilag, sem lelkileg) megfelelni, főleg, ha szóba kerültek már a házasság és a gyerek. Fél az elköteleződéstől, fél a saját felkészületlenségétől, belül őrlődik, és csak olyankor nyílik meg egy kicsit, ha többet ivott a kelleténél.

Szerintem egy nagyon apró, indirekt próbálkozást megér még ez a kapcsolat, de többet nem. Abból még soha semmi jó nem sült ki, amikor a lány próbálta rábeszélni a fiút, hogy mégis jó lesz az az együttjárás. Kedvesen, és lágyan, csak puhatolózva próbálkozz nála, és ha nincs pozitív visszajelzés, akkor gondolj arra, ami elmúlt, az elmúlt. Nem érdemes kétszer ugyan abba folyóba lépni, és ezt ajánlom neked is. Irány tehát az élet és az új kapcsolatok! Fiatal lány ne siránkozzon, hanem használja ki, hogy nő! Jó szórakozást!

Csókol a Facér Pasi!