A férjem beleszeretett egy fiatal nőbe

Vágólapra másolva!
Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket!
Vágólapra másolva!

Kedves Facér Pasi!

Én egy 50 éves nő vagyok, akit el akart hagyni a férje, mert beleszeretett egy 37 éves nőbe. Amikor lebukott egy szerelmes sms-sel, amit a nő küldött neki, könyörgött, hogy bocsássak meg, nem akar elhagyni bennünket (három gyerekünk van), szakít vele.

Én padlót fogtam, összetört a róla alkotott kép, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ezt tette velem, de mivel még mindig szerettem, megbocsátottam. Eltelt néhány hónap, próbáltuk helyrehozni a kapcsolatunkat, talán ő is komolyan gondolta akkor, hogy nem tud nélkülünk élni.

Azt tudnia kell, hogy én vakon bíztam benne, soha nem féltékenykedtem, nem ellenőriztem. A mobilját is csak azért vettem fel, mert aludt, és nem akartam felébreszteni. Azt hittem, hogy valami baj történt a nagyobbik fiunkkal. A "forró, szerelmes üzenetet" a 17 éves kislányom segítette elolvasni, mert én akkor még nem értettem a mobil telefonhoz, főleg nem az sms-hez.

Azt hittük, hogy téves kapcsolás történt, de 10 perc múlva jött egy újabb üzenet, a következő kérdéssel: "Csak nincs valami baj?" Ekkor esett le nálam, hogy ez az üzenet a férjemnek szól. Felébresztettem, ő pedig nem tagadott. Ezzel kezdődött a családunk szétesése és az én depresszióm.

Három hónap múlva a nő férje meghalt (várható volt a halála), és ekkor egycsapásra minden megváltozott. Ismét eltávolodott tőlem, újra kezdték a kapcsolatukat. A temetés napján bejelentette, hogy nem tud nélküle élni, és elhagy bennünket.

Kiborultam, kiabáltam, könyörögtem, elmondtam mindennek, próbáltam a józan eszére hatni, hiába. A fiaim és a kislányom is könyörgött neki, ne tegye tönkre a családunkat, érzéketlen volt. Ez egy pénteki napon történt. Egészen vasárnap estig eltökélt volt (nem költözött el, külön szobában aludt), akkor viszont azzal állított haza, hogy szakított a nővel. A gyerekek a nyakába borultak, és úgy sírtak vele együtt, mint egy ötéves gyerek.

Azt kérte tőlem, hogy próbáljam elfelejteni az egészet, szeret bennünket, velünk akar élni. Én még mindig szerettem, a gyerekek is könyörögtek, hát megbocsátottam.

Ez a nyáron volt. Mondanom sem kell, hogy továbbra is találkoztak, de én ismét csak rémeket láttam, ő pedig lehazudta csillagokat az égről, de már nem tudtam bízni benne. Lassan tönkrementem, depressziós vagyok. A gyerekek arról győzködnek, hogy rémeket látok, én meg egyre biztosabb vagyok abban, hogy még mindig együtt vannak.

Tudnia kell, hogy ő 56 éves, és addig nem voltak szexuális problémái, amíg vissza nem tért hozzánk, most meg gyakorlatilag impotens. Én meg arra gondolok, hogy érzelmileg és testileg még mindig az a nő fogja, bár ő ezt tagadja. Volt orvosnál, nem találtak nála semmi szervi bajt, csak érzelmi probléma lehet a háttérben.

Ön szerint egy egészséges férfi, aki állítólag szereti a feleségét, teljesen érzéketlen lehet vele szemben ? Ön férfiként hogyan ítéli meg ezt a helyzetet? Én egy rémeket látó feleség vagyok, aki nem elég megértő a férjével szemben?

Mellesleg a gyerekeim szerint az a nő a nyomomba sem léphet, én 50 évesen sokkal csinosabb nő vagyok nála. Láttam róla egy fényképet, egy egyszerű kinézetű, nem túl helyes, pici nő. Ezt szokták szürke verébnek titulálni.
Sajnos van egy sansza velem szemben, ő 13 évvel fiatalabb, bár én sem nézek ki 50 évesnek. Tudom, hogy ez nem lényeges szempont, de legalább ennyi vigaszom lehet ebben a helyzetben.

Várom őszinte válaszát.

Üdvözlettel: Egy csalódott nő

Kedves csalódott nő!

Nincs könnyű helyzetben, az biztos. Gyanítom, hogy a férjének kapuzárási pánikja van, és valóban pont arról van szó, amitől fél: az a nő testét-lelkét birtokolja, ezért "impotens". Azt hiszem, hogy jobb lett volna elengedni őt, mert ezzel, hogy otthon tartotta, csak azt érte el, hogy férje kalitkába zárva érzi magát, és szexuálisan "használhatatlan". Igaz, a teste ott van a családja körül, de a lelke és a vágyai valahol máshol szárnyalnak.

Én úgy érzem, hogy ez a kompromisszum mindkettőjüket tönkretette. A férje letört, letaglózott, börtönben érzi magát, Önt pedig - mivel már nem bízik benne - állandó féltékenység marcangolja, örökké bizalmatlan, ami érthető a történtek után.

Lehet, hogy az Ön szemében az a 13 évvel fiatalabb nő szürke egér, de ez mit sem számít akkor, ha a férje benne talált meg valamit, amire szüksége van. Lehet, hogy Ön szereti a férjét, de sajnos már nem lesz mellette boldog, mert mindig ott fog motoszkálni Önben a kisördög, hogy hátha most épp annál a másik nőnél van, őt szeretgeti. Ez az állandó bizalmatlanság pedig nemcsak depresszióssá, hanem valóban tönkreteheti, és ezért szépen lassan meggyűlöli a férjét. Most mondja meg, megéri?

Mindkettejüknek nagyon-nagyon sok csalódással, önkorlátozással, önmarcangolással és áldozattal jár ez az együttmaradás, ami talán csak a gyerekeknek jó, de én igazából azt gondolom, hogy nekik sem.

Én tényleg nem tudom, mit tennék az Ön helyében, hiszen nemcsak az önmaga érdekeit kell figyelembe vennie, hanem a gyermekei érdekeit is.

Tudom, hogy kívülről könnyű ilyet mondani, de higgye el, a legjobbat akarom, mikor azt mondom: engedje el a férjét. Ha elengedi, esélyt ad, hogy boldog legyen ő, és hogy boldog legyen Ön. Ha erőszakkal összetartja a családot,
akkor látszólag békés családot teremt a gyermekeinek, de valójában két, az életével elégedetlen szülővel "ajándékozza" meg őket, amitől hosszú távon ők maguk is szenvednének.

Én tényleg azt gondolom, 50 évesen még lehet vonzó egy nő, és tud szerelmes lenni. Merjen váltani, merjen új életet kezdeni, merjen más férfiakat elcsábítani, merjen önmagára gondolni.

A legjobbakat kívánom Önnek és a családjának: a Facér Pasi