Félénken is jól érezheted magad!

Vágólapra másolva!
A félénkség olykor úgy tűnik, mintha összefüggne a láthatósággal. Sok félénk embernek támad néha olyan érzése, hogy mások nem is látják őt, az utcán kész szerencse, hogy nem gázolnak át rajta, sorban álláskor az eladó a mögötte állóhoz fordul, s egyáltalán: olyan bizonytalan érzés, hogy ahol van, tényleg ott van-e, egyáltalán létezik-e. Máskor meg attól fél, hogy túlságosan is látható. Amikor társaságban meg kell szólalni, mintha hirtelen minden fény kialudna, csak egyetlen izzasztó reflektor irányulna gyöngyöző arcára, s neki a rámeredő tekintetek kereszttüzében valami normálisat kéne mondania.
Vágólapra másolva!

A félénkség egyfajta elveszettség érzés az idegen világban, a sok idegen ember, az újszerű ingerek, a váratlan helyzetek sokaságában. A félénk ember élete megpróbáltatások sorozata, olykor olyan, mint egy horrorfilm, amikor szörnyűséget szörnyűség követ. Már elvergődtünk munkahelyünkről egy ellenséges világon át barátságos, biztonságot nyújtó otthonunk ajtajáig, de akkor még egy szomszéd pattan elő, és muszáj vele diskurálni, amíg ő jónak látja.

Forrás: [origo]


Na ugye, még ez hiányzott, hogy ennek biológiája is legyen!

A félénkség alapjáratban egy örökletes temperamentumvonás, már csecsemőkorban felismerhető. Az ilyen babák érzékenyek, sírósak. A félénkség egyik alapvonása az újdonságtól, a túl sok ingertől való félelem, mert ez fokozott szorongást és izgalmat okoz. Minden ember elhelyezhető egy olyan dimenzió mentén, melynek egyik végpontján az újdonság- és ingerkeresés, a másik végpontján az inger- és újdonságkerülés található. Mások ezt úgy írják le, hogy vannak jutalomorientált emberek és vannak olyanok, akik a büntetéselkerülésre törekednek. Az agyban két szerkentyű áll e tulajdonságok mögött: a bal féltekében van egy jutalomvezérelt viselkedésirányító rendszer, akinél ez túlműködik, az gátlástalan, ingerhabzsoló, kockázatkereső, örökké feldobott ember lesz. A jobb féltekében van a viselkedésgátló rendszer, amely "büntetésorientált", vagyis állandóan azt lesi, hol vannak a veszélyek, mit kell elkerülni. Akinél ez a rész teng túl, az mindentől tart, szorongással gondol minden helyzetre, kapcsolatra, feladatra. És ahogy ez lenni szokott, az arany középút a jó, az önmagával elégedett, kontrollált, reális emberben mindkét rendszer kiegyensúlyozottan működik.

A félénk vagy gátolt temperamentumú embereknél tehát ez a Stop rendszer uralja a viselkedést, és az úgynevezett Go rendszer pedig kicsit satnya.
A biológiai gyökerekre utal, hogy a félénkek közt sok a világos szemű, hajlamosabbak az allergiás és szorongásos megbetegedésekre, szívverésük alapszinten is kicsit gyorsabb és izgalmi helyzetekre fokozott vegetatív-testi reakciókkal válaszolnak, és lassan nyugszanak meg. Hangszálaik feszesebbek, ezért hangjuk gyakran magasabb és erőtlenebb.
Mivel a csecsemők 20%-a félénk, a felnőttek közt viszont már kb. 50%-os az ilyen-olyan félénkség, ez arra utal, hogy a neveltetés során is el lehet sajátítani a félénk viselkedést. Sokat nem is kell ragozni, mindenki tudja, milyen hatása van a megszégyenítő, soha nem dicsérő szülői stílusnak na meg az iskolai élményeknek.