A kék kő, amely megállítja az árvizet

Vágólapra másolva!
Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.
Vágólapra másolva!

Az alábbiakban egy visszatérő álommotívumot vizsgálunk meg. A harmincas éveiben járó hölgy álmaiban mintegy folytatásos filmként tért vissza egy laposra csiszolt, tenyérnyi nagyságú, égkék kő, amelynek előbb-utóbb a nevét is megtudta: Odin-kő.

Az első kék köves álom

Egy igen lepusztult, elhagyatott tájon járok. Olyan, mint a Beckett-darabban, a Godot-ra várva címűben. Ott ilyen a színpadkép, mint egy atomcsapás után, olyan a vidék.

Ekkor találok egy magányosan álldogáló hatalmas fát, mintha tölgyfa lenne, a fa tövében egy kicsi ajtó. Alatta egy lefelé vezető lépcső. Lemegyek a mélybe. Egy nagyon barátságos, hangulatos régiségboltot találok. Rajtam kívül még négy-öt vásárló van. Mintha felhalmozták volna ebben a boltban a világ összes tárgyát. Értéktelen kacatok? Nem, inkább mágikus erejű kincsek! Jobb oldalt, egy vitrin mögött ül egy hatalmas férfi, tán a régiségkereskedő maga, Popper Péterre hasonlít. Amikor látja, hogy észrevettem, a szemével int az előttem álló vitrin felé. Meglátok a csillogó üveg alatt egy tenyérnyi kék csiszolt drágakövet, a közepén lyukkal. Újra csak a szemével utasít, hogy vegyem ki onnan, és fűzzem fel a nyakamban lógó arany nyakláncomra. Megteszem.

A második kék köves álom

Gyermekkorom utcájában állok, és hallom Petőfi versének a sorait, hogy "Jön az árvíz, jön az árvíz, hangzék, és tengert láték, amint kitekinték... zúgva, bőgve törte át a gátot, el akarta nyelni a világot..." És ekkor már látom is az iszonytatóan magas vízhullámot felém hömpölyögni. Menekülnünk kell. A mostani házamhoz futok és figyelmeztetem a családomat. Csak a legszükségesebbeket vihetjük magunkkal. Végül csak a gyerekeket nyaláboljuk fel. A víz már szinte mindent beborít a földön, de van egy szálloda, ami nagyon-nagyon magas, és így jócskán fölé magaslik a víznek. Én és a családom itt vagyunk. Megmenekültünk. Minden más, és mindenki más megfulladt a vízáradatban. Akárhová nézek az ablakokból, csak vizet látok mindenfelé. Hogyhogy mi megmenekültünk? Egy pincér jár arrafelé, azt is megkérdezem erről. Rám néz, és flegmán feleli: "Hát hogyne menekültek volna meg, hiszen a maga fülében ott van az Odin-kő!"

"Mi lehet az az Odin-kő?" - kérdem csak úgy magamtól, majd bemegyek a mosdóba, hogy megnézzem, mi lóg a fülemben. Egy ovális kék achát kő, középen átfúrva, így van a fülembe akasztva. Ekkor eszembe jut, (még itt az álomban), hogy valóban, egy álmomban találtam rá korábban erre a kőre, egy hatalmas magányos tölgyfa gyökerei közé lehatolva, egy föld alatti régiség-ékszerboltban, de akkor az arany nyakláncomra fűztem fel, egy ottani óriási régiségkereskedő sugallatára.

A harmadik kék köves álom

Gyermekkorom utcájában állok, és már megint jön az árvíz! Húsz méter magas hullámhegy nyomul felém. Eszembe jut az előző, menekülős álmom. Elhatározom, én többet nem menekülök, hisz nálam az Odin-kő. Iszonyúan félek, mégis kinyújtom a karom, és azt mondom a hatalmas hullámnak, hogy:
"Állj! Víz a vizet el nem pusztíthatja."

Mintegy meghökkenve meghunyászodik, és ellaposodik, már csak lábszárközépig ér, gyengéden nyaldossa a lábamat. Ezt elégtétellel veszem tudomásul.

Gondolatok az álmokról

A mítoszok hangja szól ezekből az álmokból. A legérdekesebb tény mindebben az, hogy az álmodó maga a nappali tudatában nem tudott ilyen részletességgel a skandináv-germán mitológiáról, mint ahogy végül viszont álmodott ezekkel a részletekkel. Később, csak hónapok múltán "pottyantak a kezébe", mintegy véletlenül, a megfelelő témájú könyvek.

A magányosan álló tölgyfa - Yggdrasil világfa - gyökerei alatt a kelta mitológiában Mimir óriás őrzi a bölcsesség forrásának kútját.

Odin a skandináv mitológiában az álmok, ősvizek, gyógyítás, mágia, szent tudomány harcos istene. A mítosz szerint kilenc napon át függött egy fára felakasztva önáldozatként, és végül az egyik szemét is feláldozta a titkokért, a mágikus tudásért. (Edda-dalok)

A második álom belső lélektájakon lejátszódó özönvíz-mítosz. Kinek ne jutna eszébe az egyetlen élve maradt családról Noé és családja története, a vízből kimagasló szállodáról az Ararát hegye? Erőteljes tudati módosulásokat, az álomgazda régi világának halálát, pusztulását jelzi ez az álom, de egyben egy új, szűzi, tiszta világ keletkezését is, mint valaha egykor...

Megtanulni a vízen járni, a háborgó vizeket lecsendesíteni - ezt is ismerjük már Jézus történeteiből.

A fenti álmok lenyúlnak a kollektív archetípusok világáig, melyeket kollektív tudati szinteken a különféle népek mitológiái őriznek.

Az álmodónak szembe kellett néznie a rengeteg, akár pusztítóvá is válható víz energiájával, meg kellett tanulnia uralkodnia a saját vízerőin, azaz az érzelmein, a tudatalatti háborgó világán. És hogy mindehhez bölcseleti utak járásából kaphat segítséget, azt az Odin-kő jelezte.

Tari Ildikó