Úgy összeköltöznék veled!

Vágólapra másolva!
Mit szólnál, ha összeköltöznénk? Ha egy férfi teszi fel ezt a kérdést párjának, a nő szívét - általában - boldogság tölti el, úgy érzi, kapcsolatuk innentől kezdve csak jobb lehet, esetleg azt válaszolja: Épp itt az ideje! Ha viszont a nő teszi fel ugyanezt a kérdést, a férfi szívét - megint csak általában - ijedség járja át, sarokba szorítva érzi magát, úgy gondolja, kapcsolatuk soha többet nem lehet olyan, mint régen, és ha mond is valamit, maximum annyit: Még nincs itt az ideje.
Vágólapra másolva!

De valójában mikor van itt az ideje az összeköltözésnek? Honnan tudhatjuk, hogy megérett rá a kapcsolatunk? És vajon mikor jön el az idő, amikor a párunk is ugyanolyan örömteli lépésnek gondolja az összebútorozást, mint mi?

"Még nem" fázis

A kapcsolat első pár hónapjában az összeköltözés még eszünkbe sem jut. Vagy ha igen, csak rózsaszín képekbe kivetítve jelennek meg előttünk a leendő közös élet gyönyörű percei. Mert a másikkal ilyenkor még minden percet tökéletesnek gondolunk. De ez pusztán ábrándozás. Csak a legbátrabbak merik vállalni, hogy ismeretségük harmadik hetében már össze is bútoroznak. Persze nem ez a jellemző, és nem is mindig hozza meg a várt, hosszú távú eredményt a hirtelen döntés.

A kapcsolat elején ugyanis minden férfi egy romantikus trubadúr, és minden nő egy szexis tündér, és persze ki ne szeretne együtt élni ilyen csodálatos lényekkel. Aztán eltelik néhány hónap, a kezdeti lángoló érzelmek lecsendesednek, a romantikus gyertyafény helyett egyre többször ég erős fényű lámpa, aminek fényénél élesebben látjuk, hogy ki bújik meg valójában a trubadúrköpönyeg alatt (és ki lakozik a szexis smink mögött).

Lehet, hogy a kezdeti, ideális kép egy szemernyit sem fakul, de gyakoribb az, hogy az elején oly tökéletesnek gondolt párunkról kiderül, valójában nagyon is sok hibája van. Ezért a kapcsolatunk első fél évében - legyen bármennyire csodálatos is a szerelem - még nem ajánlatos az összeköltözés gondolatával komolyan foglalkozni. Megspórolhatunk néhány csalódást és a költöztetőknek fizetendő fuvardíjat, ha a pakolással megvárjuk a szerelmi "próbaidő" végét. A "még nem"' fázisban inkább csak élvezzük az új élményeket, örüljünk egymásnak, és lehetőleg ne tervezgessünk túl hosszú távra, pláne ne faggassuk párunkat velünk kapcsolatos terveiről!

"Már gondoltam rá" fázis

Ha kedvesünk a trubadúrlíra időszak letelte után sem okoz csalódást, a hibáit is el tudjuk fogadni, és ugyanolyan remekül el tudjuk képzelni vele az életünket, akkor már nem kell elhessegetnünk a gondolatot, miszerint jó lenne vele komolyabbra venni a figurát.

Ha jól érzik magukat egy kapcsolatban, a férfiak is elkezdenek gondolkodni azon, milyen lenne összeköltözni, de tény, hogy nekik több idő kell, hogy eljussanak idáig. Sok nő ott rontja el, hogy túl korán, túl gyakran és túl erőszakosan beszél a férfinak az összeköltözésről. Nem várja meg, amíg a férfi is nyitottan áll hozzá a kérdéshez. Ha ilyen ügyetlenül nyúlunk a témához, azzal megfutamíthatjuk kedvesünket. Ilyenkor reakcióként a férfi inkább kibúvókat és menekülő útvonalakat fog keresni ahelyett, hogy - mint várnánk - örülne lelkesedésünknek, és velünk együtt szőné a terveket. Ezért legyünk nagyon óvatosak, amikor az összeköltözésről hangosan, párunk jelenlétében fantáziálgatunk! A legjobb, ha hallgatunk, és megvárjuk, amíg valamilyen ártatlannak tűnő félmondatban ő hozza fel először a témát. Persze ilyenkor se csapjuk le durván a feldobott labdát, ne húzzuk elő a fiókból a már rég elkészített tervrajzot arról, hogy fogjuk berendezni a közös hálószobát! Párunk ilyenkor csak óvatosan tapogatózik, hogy mit reagálunk egy ilyen "ártatlan" elszólásra. Bánjunk mi is ugyanolyan óvatosan a témával!