Féltékeny vagyok a férjem volt barátnőjére

Vágólapra másolva!
Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.
Vágólapra másolva!

Kedves Szendi Gábor!

A segítségét kérem egy régóta fennálló probléma megoldásához.
A férjem még ötévi szakítás után is tartja a kapcsolatot a volt barátnőjével. Amikor találkoztam férjemmel négy évvel ezelőtt, még az elején közölte velem, hogy az öt évig fennálló kapcsolatból barátság maradt. Nem csináltam belőle ügyet, de amikor hozzáköltöztem, jöttem rá, hogy a külföldön élő volt barátnővel intenzíven, hetente tartják a kapcsolatot telefonon, egy-két e-maillel megfűszerezve. Rengeteget veszekedtünk, így mára odáig fajult a dolog, hogy a férjem a vele való szakítás helyett titokban tartja a kapcsolatot. Én pedig magamban szenvedek úgy, hogy nem beszélek róla, bedugom a fejem a homokba.
Nem zavarna a kapcsolat, ha nem lenne olyan intenzív (egy-egy e-mail két-három havonta), de ilyen szinten képtelen vagyok elfogadni a dolgot. Úgy érzem, hogy lelkileg túl közel állnak egymáshoz. Mintha még mindig lenne közöttük valami, s ez valamiféle kisebbségi érzést kelt bennem. Hiába mondja mindenki, hogy aggodalomra semmi ok. Melyik nő érezne másképpen? Legtöbben már rég kiléptek volna egy ilyen házasságból.
Tudom, hogy a férjem engem szeret, különben nem engem vett volna feleségül. És tudom, hogy a kapcsolatuk szexuális téren igen gyenge volt. A volt barátnőnek is megvan a maga kapcsolata. Barátságosan közeledett hozzám, amikor látogatóba eljött hozzánk, én is barátságosan fogadtam. A féltékenység rögtön enyhült, talán el is múlt. De az érzés vissza is tért elég hamar. Miért?

Abban biztos vagyok, hogyha ennyi idő és veszekedés után a férjem nem fejezte be a kapcsolatot, soha nem is fogja, mert nem is akarja. Miért szakítana meg a kapcsolatot azzal, akit szeret? Csak azért, mert én kérem? Akkor éljem így le az életemet? Így induljak neki a családalapításnak? Kérem, adjon tanácsot, hogy tudnék ezen felülkerekedni.

Kedves Levélíró!

Amit írok, az arra a verzióra áll, ha férje valóban magát szereti, és semmi hátsó gondolata nincs a volt barátnővel való kapcsolattartásban. Ha ők pusztán jó barátok, és az alaptalan féltékenység csupán a maga lelkét őrli, akkor csak azt tudom javasolni, amit már meg is tapasztalt rövid időre: kerüljön közelebb ahhoz, amire és akire féltékeny. Mint tapasztalta, amikor a volt barátnő látogatóba jött, a szemtől szembeni találkozás eloszlatta félelmeit. Ahogy távolodik ez az emlék, úgy válik egyre absztraktabbá a volt barátnő, és minél távolabbi és ködösebb a kép, annál könnyebb rávetíteni a mélyen megbúvó szorongást. A szeretett lény elvesztésétől való félelem mindannyiunkban ott lapul, s a kétértelmű helyzetek alkalmasak a félelmek felélesztésére. Féltékenykedésével csak azt érte el, hogy férje titokban levelezget tovább, s ez további lehetőség az aggodalmaskodásra.
A legjobb lenne megbeszélni vele, hogy butaság volt a maga részéről ez a féltékenykedés, és nyugodtan újítsa fel levelezését. Legyen nyílt a dolog, ezáltal kevésbé félelmetes és persze jobban is ellenőrizhető. Időnként érdeklődjön a lány után, mi van vele, mit írt, javasoljon témákat: "ugye megírtad, hol nyaraltunk?" stb. Sőt! Kérje el a címét, és időnként maga is írjon neki. Például megkérdezheti tőle, régen mi volt férje kedvenc akármije. Vagy érdeklődhet, hogyan old meg bizonyos háztartási problémákat. A lényeg, hogy legyen jelen, tudjon a dolgokról, legyen nyílt minden. Egy ponton majd megkérdezheti, belekukkanthat-e a lány levelébe. Mindezt persze ártatlanul. Például kíváncsi a stílusára. Ha legitimálják a kapcsolattartást - férjének bármilyen rejtett szándéka is keletkezne a jövőben -, kénytelen lesz "törvényes keretek" közt tartani a kapcsolatot.
És bízzon benne, hogy ez tényleg egy barátság! Bizalom nélkül nem lehet élni. A bizalmatlanság megöli a lelket, a szerelmet, és végül előállítja azt, amitől fél.