Örökké kívánatosnak maradni

Vágólapra másolva!
A mesék bezzeg mindig úgy érnek véget: és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. De vajon miért hallgatnak a mesék arról, hogy a legkisebb királyfi és a csodaszép királyleány 10-20 évvel a hetedhétországra szóló menyegző után már nem kívánja egymást? Hová tűnik a szenvedélyük? Miért nem égnek örökké izzó szerelemben, vágyakozásban egymás iránt? És ha már - törvényszerűen - elmúlik a forró vágy, hogyan hozhatnánk vissza?
Vágólapra másolva!

A vágyakozás, hogy egybeolvadjunk a párunkkal, a szerelem elmúltával sajnos jócskán megcsappan. Főleg, ha olyan életmódot folytatunk, ahol kevés időt fordítunk magunkra, ám annál többet a munkánkra. Ha állandó stresszben élünk, folyton másoknak kell megfelelnünk, ha életünk rutinná, egybeolvadó, szürke, robottal teli napokká válik. Ki tudná ilyen élethelyzetben visszaidézni magában azt az érzést, amikor még szerelmes volt, egy igazán különleges lány, aki magába bolondította a világ legszexibb, legokosabb, legsármosabb férfiját?

Nincs örök szerelem, így nincs örökké izzó szenvedély - ezt egy hosszú távú kapcsolatban a saját bőrünkön tapasztaljuk. De legtöbbször már csak akkor figyelünk fel rá, amikor a szexuális együttlétek havi egy-két alkalomra redukálódtak, vagy amikor meglepődve nézzük végig, hogy a párunk minden egyes útjába kerülő nővel csillogó tekintettel beszélget, esetleg azon kapjuk magunkat, hogy egy munkatársunk - akire eddig fel sem figyeltünk - bókja hatalmas lavinát indít el bennünk.

Ekkor pedig már legtöbbször késő... Más felé fordultunk, más utakon keressük a vágyaink beteljesítését. De valóban törvényszerű-e a szexuális érdeklődés lankadása? És ha eltávolodtunk is attól, aki mellett le szeretnénk élni az életünket, van rá mód, hogy újra izzon körülöttünk a levegő?

A szexuális szenvedély elmúltának okairól és újraélesztéséről kérdeztük Szendi Gábor pszichológust és dr. Tóth Emese orgazmus-tanácsadót.