Szerelmet hajszoló férfiak

Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.

Kedves Facér Pasi!

A véleményedre lennék kíváncsi a volt párommal kapcsolatban. Másfél évig jártunk együtt, és egy hete - mint derült égből a villámcsapás - szakított velem, mert szerinte elmúlt a szenvedély a kapcsolatunkból, és már nem szeret. Megismerkedett egy lánnyal, aki - ahogy ő fogalmazott - újra lángra gyújtotta.

Ahogy az lenni szokott, teljesen összeomlottam, hiszen én még mindig odáig vagyok érte. Szóval az érdekelne, hogy szerinted létezik-e, hogy valaki folyamatosan csak a szenvedélyt keresse, és ha az csillapodik idővel, akkor lelépjen, sutba dobva az addigi boldogságot, az együtt töltött időt, mindent?

A szenvedélyen az ezer fokos szerelmet, a talaj feletti lebegést értem. Ő erre vágyik. Szerinted létezik ilyesmi? Tud egy ilyen ember igazán szeretni? Kétlem. Úgy gondolom, hogy törvényszerű, hogy az érzelmek "lenyugszanak" egy idő után, de el nem múlnak!

Köszi: Keserű Méz

Édes Méz!

A legtöbször, ha szakításra kerül a sor, az egyik fél jobban szeret, mint a másik. Ez az eltérő intenzitású érzelem okozza aztán azt a sok problémát, dühöt, haragot, szomorúságot, türelmetlenséget a szakító felekben.

Esetetekben te vagy az, aki még mindig odáig vagy érte, benne viszont már elmúlt az a lángolás, ami párkapcsolati kötődésének igazi (és talán egyetlen) cementje.

Azt kérdezed, lehet-e, hogy valaki mindig csak magas hőfokon való lángolásban tudja elképzelni a szerelmet. Nos, sajnos igen, létezik ilyen.

És a te párod valószínűleg pont ebbe a kategóriába tartozik. A túlzott szenvedélyhajszolásnak több oka is lehet, nem egy egyszerű kérdés az okok végére járni.

Lehet, hogy nem képes az igazi intimitásra, hogy potenciazavarokkal küzd, csak a szenvedélyes "megszerzésben", vad egymásnak esésekben él át magas fokú szexuális izgalmat - a gyengédség, a nyugalom nem képes szexuális aktivitásra késztetni őt. Az ilyen ember valóban - ahogy te is írod - kevésbé képes szeretettel szeretni, kizárólag szenvedéllyel tudja átélni párkapcsolati élményeit. Ha a szenvedély elmúlik, más érzelem nincs mögötte, számára akkor a kapcsolatnak is vége.

Szenvedélyes szeretőnek valószínűleg kiváló, de társként sok csalódást tud okozni. Tudom, nem vigasztal, de mást sem fog tudni hosszú távon boldoggá tenni. Mert ahogy ugyancsak te írod, törvényszerű, hogy az érzelmek egy idő után lenyugszanak, a szenvedély helyébe (vagy mellé) a gyengéd szeretet lép. Te erre képes vagy, ő nem. Nem vagytok egymásnak teremtve. Ez rossz hír, tudom. Viszont a hiba nem a te készülékedben van, csak rossz hallgatóval hozott össze a sors.

Az ő személyiségvonásaival, hibáival mégis neki kell foglalkoznia, neki kell megbirkóznia, te nem tudsz rajta változtatni. Te csak foglalkozz a magad lelkének gyógyulásával, a magad önismeretével! Fel a fejjel, vannak még a te frekvenciádra kíváncsi, kitartó hallgatók, úgyhogy ne hagyd, hogy lemerüljön az elemed!

Csókol, a Facér Pasi