Csipkerózsika vagy Jégkirálynő

Vágólapra másolva!
Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.
Vágólapra másolva!

Hello!

Éppen most olvasom a válaszaidat a levelekre, és felkaptam a fejem azon, hogy azt a tanácsot adod: "a lányok viselkedjenek királylányként". Bocsi előre is, nem nagyon szeretnék okoskodni, de ez egy nagyon rossz tanács. Én minden pasitól azt kapom, hogy én kiránylánytként viselkedem, és úgy futnak el előlem, ahogy azt kell.

A férfiak szerint ez maradi viselkedés, és ők ettől megijednek, és nem akarnak királyfivá válni. Pont ezért, már régóta vagyok egyedül, mert nem tudnak mit kezdeni egy ilyen nővel. Túlságosan új nekik, és sokszor előkelő. Tehát ilyenkor borul a rendszer, hogy ez egy rossz tanács, és felmerül a kérdés, mit is kellene csinálni? A válasz: semmit. Ez a viselkedés mindig egy erény lesz, és ezért majd egyszer valaki nagyon tisztelni fog.

Na igen, csak győzzem kivárni. Így tehát a királynő egyedül van a várban...

Drága!

Rossz mesében vagy, Hamupipőke! Királylány és királylány közt óriási különbség tud lenni ám! Köztük is van szeretetreméltó Csipkerózsika, és hűvös, cseppet sem vonzó Jégkirálynő. A királylány, aki az én mesémben szerepel, attól királylány, hogy nem hódol be teljesen a pasijának, nem adja fel személyiségét, vágyait, álmait, szokásait csak azért, hogy alárendelt, behódoló hűbéresként mindenben uralkodóját szolgálhassa. Hanem saját egyénisége van, önállóan gondolkodik, cselekszik, a kapcsolatban inkább partner, mint gazdija füttyentéseit leső hűséges kiskutya. De nem jégkirálynő! Attól királylány, hogy a legnemesebb nőiséget hordozza magában, és itt nem a megközelíthetetlenségre gondolok. Inkább arra, hogy ízig-vérig nő, aki legyen bármilyen külsővel is megáldva, belülről mindig magabiztos harmóniát, önmagával való elégedettséget, bájt és kedvességet sugároz. És nőiséget. Akinek a közelében bizsergetően jó érzés lenni egy férfinak, és aki így vágyat ébreszt bennünk, pasikban, hogy meghódítsuk. Mert persze az igazi nőt minden nap meg kell hódítani. Nem ugrik az első szíre-szóra a nyakunkba, és ha végre a miénk, akkor sem csüng állandóan rajtunk. Szóval meg kell hódítanunk mindig, mint egy királylányt. De ez a királylány persze nem rideg, elutasító, megközelíthetetlen arisztokratikus lény, hanem - habár óvatosan enged közel magához, de - mosolyával, kedvességével, simulékonyságával mégis biztat.

A te meséd királylánya, azt hiszem, inkább egy elkényeztetett Borsószem királykisasszony, akit még 20 derékalj és ugyanennyi pehelydunnán keresztül is képes nyomni az a bitang egy szem borsó, és egy ennyire apró zavaró dologtól egész éjjel nem tud aludni. Ezt a fajta kényeskedést nevezhetjük ugyan hercegi tulajdonságnak, de nem feltétlenül vonzó a mai világban, amikor kevesebb a herceg és sokkal több a csillagszemű juhász. A mai mesékben inkább nyerő az "Okos lány", aki ugyan egyszerű teremtés, de helyén van a szíve és az esze, nem derogál neki a viccelődés sem, mégis van tartása, királynői kisugárzása. Ezért is válhat belőle hamar királyi hitves, míg Borsószem királykisassszony kényeskedéseire csak az igazán elszánt hercegek lehetnek vevők.

Ha te királylányként szeretnél bevonulni a szerelmi történelembe, akkor javaslom, felejtsd el Borsószem királykisasszonyt, és inkább a benned megbúvó Csipkerózsikával vagy az ugyancsak bensődben dalolgató okos lánnyal barátkozz! Meglásd, hamar eljön a királyfi, aki meglátja benned az igazi hercegnőt.

Csókol, a Facér pasi