Mindenki hazudik

Naponta legalább hússzor hazudunk, füllentünk vagy blöffölünk, de lehet, hogy ennél többször is. A nők inkább félelemből, míg a férfiak egy-egy probléma elkenése miatt nem mondanak igazat.

A hazugság egyidős az emberiséggel. Ha nem lenne hazugság, nem lennének erkölcsi törvényeink sem. A hazugság mibenléte leginkább a közlő szándékán múlik. Az hazudik, akinek más a szándéka, mint amit mond vagy egyéb módon jelez. A hazug ember tehát kétszínű. Az, akiből a kétszínűség és a rossz szándék hiányzik, nem hazudik, legfeljebb téved. Tévedni - mondják - emberi dolog. De nagyon úgy fest, hazudni még inkább az.

Kegyes férfiak, félős nők

A hazugság kortól és nemtől is független, bárki képes rá. Szakértőnk, Kőszeg Sára pszichológus véleménye az, hogy a nők inkább félelemből adódóan hazudnak, mikor nem merik vállalni a véleményüket, nem merik megkérdőjelezni társuk véleményét, vagy félnek nemet mondani.

A férfiak inkább nem tudatosan hazudnak, akár saját maguknak is, főleg olyan problémákkal kapcsolatban, amelyekről nem akarnak tudomást venni, vagy amelyeknek nem tudják az azonnali megoldását. Könnyebben mondanak "kegyes" hazugságot is, amelynek nem tulajdonítanak akkora jelentőséget, mint a nők. A lebukásban is különbözünk, bár mindkét nem a részletek ellentmondásosságánál válhat gyanússá. De míg a férfiak nem ijedősek, csak furfangos utánakérdezéssel lehet sarokba szorítani őket, addig a nők a hazugsággal kapcsolatos érzelmi feszültséget is rosszabbul bírják, ezért könnyebben "feladják" saját magukat, letéve ezzel a füllentés lelki terhét.

Igenis vannak őszinte bókok

A hazugságnak sokféle formája és fokozata van. Sokak szerint az apró füllentések könnyebbé és elviselhetőbbé teszik az életet, az udvarias kis lódítások erősítik a szociális összetartást, a bók pedig elengedhetetlen tartozéka egy szerelmi kapcsolatnak. A férfi megdicséri a nő alakját, arcát, szemét, száját, haját, cserébe azt várja, a nő engedje közel magához őt.

Nehéz megtalálni a határvonalat dicséret, bók és a hazug, számító hízelgés között. Kőszeg Sára szerint vannak teljesen őszinte bókok is, amelyeknek persze lelkes kifejezése és gyakorisága lehet túlzás is, de ez a felfokozott érzelmi állapotból adódó bocsánatos bűn, nem pedig üres hízelgés. Ugyanakkor egy teljesen őszinte kapcsolatba is beleférhet egy-két biztató, de nem teljesen őszinte bók. Ha ezzel úgy érezzük, hogy többet teszünk társunk lelki békéért, mint amennyit elveszünk a bizalmából, ez esetenként az érett nagyvonalúság jele lehet.

Veszélyes önámítás

A magunknak való bókolás a mértéktől függően lehet egészséges önbizalom, vagy utalhat szeretetlenségre, önbizalomhiányra. Hazugsággá akkor válik mindez, amikor átcsap múltat megszépítő önámításba vagy a jövőre vonatkozó parttalan és a valóságtól elrugaszkodott álmodozásba. Az ezekből való felébredés gyakran igen keserű élményeket tartogat.

Légvárunk ablakában könyökölve, a rózsaszín világról álmodozva talán könnyebben úrrá leszünk a jelen nehézségein, de ez a megszépítés csalóka ábránd, amely után a valósággal való szembesülés még fájdalmasabb, mintha kezdettől fogva nyitott szemmel néztünk volna rá a világra és benne saját magunkra.