Barátnők a múltból

Általános iskolai pajtásodat hallgatva azon gondolkozol, hogy az előtted ülő lány egykor hogyan lehetett a te barátnőd. A haja, a viselkedése s minden, amit mond, teljesen idegen tőled.

A tükör előtt állva Viktória azon morfondírozik, hogy vajon a szűk fekete nadrágot vegye fel, vagy a megszokott "munkahelyi kényelmesben" vegye az irányt egy fontos találkozó felé. Volt alsó tagozatos barátnővel ül majd be egy étterembe beszélgetni, hiszen úgy hozta az internet, hogy végre egymásra találtak. Öltözködés közben sorra veszi a lányokat. Ott lesz Mari, aki nem annyira penge eszével, sokkal inkább véleményformáló magatartásával és hangjával igyekezett alattvalókat szerezni magának az általános iskola első négy-öt évében. Nem tartozott a klasszikus szépségek közé, de Vikinek eszébe jut a lány vastag ajka, és biztosra veszi magában, hogy a nyolcvanas években még csúnyának titulált csücsörítéstől ma már biztosan olvadoznak a férfiak.

Remélhetőleg ott lesz Linda is, aki az egyik legjobb barátnője volt a suliban, de kibírhatatlan pofavágásaival és okoskodásaival néha hősnőnket is az őrületbe kergette. Ellenben egész jól szavalt, tornázott, és nagyon hamar elkezdett nőiesedni. Túl hamar. Ancsa biztosra ígérte, s ha ő valamit megígér, az úgy is van - gondolja Viki, de valahogy leragad Lindánál. Sminkelés közben eszébe jut legutolsó, talán tíz évvel ezelőtti információja a lányról, miszerint született egy gyerkőce, és nem annyira vidám az élete.

Csak pozitívan

Hősnőnk azonban kényszeríti magát, hogy optimista gondolatokkal induljon a találkozóra, és eszébe jut az a mókás délután, amikor Muhammad Alit és Joe Fraziert megszégyenítő módon küzdöttek egymással és azokkal a profi bokszkesztyűkkel, amit Linda bátyjától csentek el. A helyzet így utólag elemezve több mint komikus volt, hiszen az alig harminc kilót nyomó lányok, két nagy kesztyűvel a kezükön, nem hogy bokszolni, de a karjukat előre nyújtani is alig bírták. De vérre ment, és komoly küzdelemnek számított, hiszen az összes addigi sérelmet le lehetett (volna) verni a másikon. Az igencsak látványos összeütközést a hazaérkező báty szakította félbe, aki kilátásba helyezett egy rendszabályozást. Ez persze nem következett be, de csak azért, mert a húg és hősnőnk letették a nagyesküt, hogy soha többet nem nyúlkálnak a testvér szekrényébe, ezt pedig egy egyértelmű "tiéd az összes ajándék csokoládé egy héten keresztül" ígérettel pecsételték meg.

Te jó ég!

A találkozó helyszíne már csak pár lépésnyire van, Viktória szíve a nyelőcsövén keresztül próbál utat törni magának, tenyere izzad, és mindeközben mosolyog. Úgy érzi magát, mintha az első randijára igyekezne. Mari szőke, vigyorgó fejét már az ajtóban kiszúrja. A fent említett "vastagszáj-elmélet" beigazolódni látszik. Ancsa is ott ül az asztalnál, süt róla a határozottság, hozza a formáját. De ott van még valaki, akit sehova sem tud elhelyezni Viktória. Te jó ég, te jóságos ég - gondolja hősnőnk, aki, miután konstatálja, hogy a tupírozott hajú, első ránézésre is teljesen antipatikus nő (a vörös körmeivel) az ő általános iskolai legjobb barátnője, egyre inkább lelassítja lépteit.

Te jóságos ég, te jóságos ég - zakatol tovább az agy, és Viktória semmi másra nem tud koncentrálni, csak és kizárólag arra, hogy még véletlenül se lássék rajta a csalódottság. Vagy az ellenszenv. Ellenszenv? De hogy lehet ellenszenves egy gyerekkori barát? Hogy érezhet ilyen elutasítást egy olyan ember irányában, akivel anno a legféltettebb titkait osztotta meg? Mikor is? Húsz évvel ezelőtt...

És észreveszik...

Puszi-puszi, ölelések, a "jaj, de jól nézel ki, és tényleg milyen jó, hogy együtt vagyunk" után hősnőnk rögtön az alkoholt hívja segítségként, hogy végre el tudjon lazulni és ne azon rugózzon, hogy miért kell 2006-ban hajat tupírozni, miért kell indokolatlanul sok festéket használni és miért kell műnőnek kinézni. A helyzet - az elfogyasztott alkohol mennyiség hatására és persze a közös történetek újra átélésével - enyhülni látszik, mikor Ancsa és Mari idétlenkedve elindulnak a mosdó felé. Miért is járnak a csajok párosával pisilni? - fut át Viki agyán a költői kérdés, de az ezen való rágódást inkább meghagyja a pasiknak.