Vágólapra másolva!
Utálunk orvoshoz járni, és viszolygunk a szűrésektől, pedig Magyarországon minden tizedik nő előbb-utóbb, az élete során emlőrákot kap - derült ki egy péntek éjszakai Tűsarok-összejövetelen, ahol kevesen voltak.
Vágólapra másolva!

Mikor volt utoljára emlőrákszűrésen? - kérdezi a nőgyógyászom vizsgálat után. Az öltözködőparaván mögött megáll a kezemben a ruha, értetlenül kidugom a fejem, és megkérdezem, már miért lettem volna valaha is szűrésen, mikor még csak harmincéves vagyok. Majd jó hipochonder módjára ijedten hozzáteszem: "Valami baj van, netán érzett valamit, amikor vizsgált?" A doki megnyugtat, semmit nem tapintott, de látom, nyúl a tolla után.

Azt mondja, mivel MÁR harminc körül járok, ideje lenne elmenni legalább egy ultrahangra. Valamelyest lehiggadok, folytatom az öltözködést, miközben ő arról beszél, soha nem lehetünk elég óvatosak. Igaza van, gondolom magamban, és eszembe jut a barátnőm, aki szintén még csak 36 éves, de már túl van a műtéten, a sugárkezelésen és a kemoterápián. Kezembe adja a beutalót, jelzi, hogy visszavár az eredménnyel. A kocsimhoz érve már azon gondolkodom, mennyi dolgom van ma még, a kapott papírokat pedig begyűrőm a tárcámba, és már megyek is az utamra.

Nem sokkal később meghívót kapok a Tűsarok-estre, amelynek a mellrák a témája. A rendezvény vendégei Dobrev Klára, az Egészség Hídja Összefogás fővédnöke (a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc felesége), Belia Anna, a Soros Alapítvány elnöke, a Primavera Alapítvány kuratóriumának elnöke, Romány Anna, illetve Deák Katalin, aki a Tűsarok egyik szerzője. A meghívottak Bene Zsófia moderátor segítségével a betegségről, annak megelőzéséről, illetve kezeléséről beszélgetnek.

A téma roppant kényes, hiszen a rák bármely formájáról nagyon nehéz szólni - persze az sem mindegy, hogyan -, de a mellrákról különösen. Egyértelmű, hogy senki nem szereti világgá kürtölni, hogy testének egyik ékessége, nőiessége a rettegett kór áldozata. A résztvevők oldott társalgással vezetnek be a részletekbe, de szomorúan tapasztalom, hogy a téma komolysága ellenére hihetetlenül kevesen jöttek el.

A rákra való hajlam örökölhető, így akinek volt a családjában ilyen megbetegedés, jobb, ha különösen odafigyel magára. A tünetek kialakulásában komoly szerepet játszhat az életforma is. Nyilván senkinek nem tesz jót a stressz, a rendszertelen evés, alvás, mozgás, de erről mindig csak beszélünk, aztán a rohanó világra hivatkozva folytatjuk ugyanazt. A szűrések azonban nagyon fontosak - hangoztatják a szakemberek.

Magyarországon minden kilencedik-nyolcadik nő előbb-utóbb megbetegszik emlőrákban az átlagos hosszúságúnak vett élettartam - 72 év - alatt. Ez hazánkban körülbelül 6500 új beteget jelent évente. Egy-két évvel ezelőtt ennél magasabb volt az arány, ez a népegészségügyi szűrések miatt esett vissza.

A betegek többsége életben marad a kezeléseknek köszönhetően, csak rendszeresen kontrollra kell járnia. A sok tízezres emlőrákos "megjelenés" , ami a rendelőkben évente észlelhető tehát annak köszönhető, hogy vannak, akik éppen kezelés alatt állnak - a műtéti bentfekvésen kívül az első évben kapnak mondjuk hat ciklus kemoterápiát, 25 frakció sugárkezelést, valamint készül két mellkas, két hasi ultraghangfelvétel és két csontizotópvizsgálat is.

A civilizált világban évente körülbelül másfél millió új emlőrákos beteg kerül regisztrációra.



A szűrés alól persze mindenféle kifogással felmentjük magunkat, pl. nincs rá időnk. Pedig, mint kiderül, éppen az idő az, ami igen jelentős szereppel bír. Ugyanis ha kezdeti stádiumban találják meg az elváltozást, egyáltalán nem biztos, hogy drasztikus beavatkozásra, a mell eltávolítására lesz szükség, és a teljes gyógyulás esélye is megsokszorozódik. A civil szervezetek erre szeretnék leginkább felhívni a figyelmet a kampányaikkal. De vajon miért nem járunk szűrésekre? Mert mint minden szörnyűségről, erről is azt gondoljuk, hogy ez velünk nem történhet meg? Pedig megtörténhet. Akkor is, ha fiatalok vagyunk.