Illik tudni

Vágólapra másolva!
Mi vagyunk a hibásak, hogy a férfiak zöme azt gondolja, manapság már egyáltalán nem kell udvariasnak lenni a nőkkel, vagy csak elődeikhez képest lettek figyelmetlenebbek a 21. század hímjei? Szakértőt kérdeztünk.
Vágólapra másolva!

Egyik nap a pasim - aki egyébként egy roppant udvarias ember - megkérdezte: "Ugye nem baj, hogy amikor beülünk a kocsiba, nem nyitom ki neked az ajtót? Az olyan idétlen dolog." Ez természetesen nem zavar, és persze azt sem várom el, hogy kezet csókoljon, amikor találkozunk, de mégis vannak olyan apró gesztusok, amiket ha nem tenne meg, hiányoznának. Például, hogy nem vág a szavamba, előreenged az ajtóban, vagy hogy rám segíti a kabátomat. Óriási tévhit ugyanis, hogy a férfiaknak már nem kell udvariasnak lenniük, mert a nők úgysem igénylik az effajta odafigyelést.

Illemtannal a problémák megoldására

Görög Ibolya illemtanár azt a nézetet vallja, hogy az etikett lényege nem csak a külsőségekben rejlik. "Sok ember azt hiszi, hogy csak a nők miatt éri meg figyelmesnek lenni, pedig ez nem így van. A hivatalos protokoll szerint az illedelmes viselkedés átsegíthet egy kapcsolatot a válsághelyzeten, és annak, aki megtanulja használni, magabiztosságot és sikerélményt ad, hiszen az egész illemtant eredetileg a konfliktushelyzetek feloldására találták ki. Arról nem beszélve, hogy az udvariasság olyan tulajdonság, amit a nők még akkor is értékelnek egy férfiban, ha annak egyébként nincs más eszköze, amivel felkelthetné a nő érdeklődését."

Mert kivel nem fordult még elő az a jelenet, hogy rohant a villamos után, és a pasas, aki utoljára szállt volna fel, megvárta, míg odaér, maga elé engedte, és utána még ő is kényelmesen felfért, mielőtt a jelző megszólalt volna.

Mindegy, melyik oldal

"Ha egy kicsit jobban belegondolunk, az egész helyzet megfejtése abban áll, hogy a férfi nem kizárólag magával és a saját gondolataival van elfoglalva, hanem képes odafigyelni arra is, hogy a másiknak éppen mi esne jól" - magyarázta Görög Ibolya, de hozzátette: "Sok férfi azonban a valódi törődés helyett olyan illemszabályokhoz ragaszkodik, amik a nő számára semmit nem jelentenek. Például, hogy a hölgy az utcán csak a jobb oldalukon mehet, mert ugyebár mindenki ismeri a klasszikus szabályt, hogy a férfi jobbján vezeti feleségét, balján menyasszonyát, édesanyját vagy anyósát (esetleg nőrokonát)."

Azt azonban hajlamosak elfelejteni, hogy a nők azt sem tudják, melyik a jobb kezük - persze tisztelet a kivételnek -, így általában észre sem veszik, hogy melyik oldalon mennek.

Felesleges szabályok, fontos gesztusok

Az ilyen, gyakorlatilag értelmetlen szabályoknál sokkal fontosabbak azok a gesztusok, amelyek azt fejezik ki, hogy a nő számíthat a férfira, aki biztonságot nyújt neki minden helyzetben. "Például amikor lépcsőn együtt mennek, és valami miatt a nő bizonytalanul lépked (nagy a tömeg vagy magas sarkú cipőben van), a legelső udvariassági formula, hogy a férfi a karját támaszul nyújtja a hölgynek" - vetett fel egy példát az illemtanár.

Nem kell teátrális mozdulatokat tenni, egészen egyszerűen: a férfi lazán behajlítja a karját, és a szemével jelez, hogy partnere támaszkodhat rá. Nagyobb tömegben a férfi előreengedi a hölgyet felfelé menet, lefelé menet viszont előtte jön. Nem kell semmiféle további magyarázat ahhoz, hogy egyértelmű legyen: ez a férfi részéről a védő magatartást fejezi ki a hölgy esetleges megbotlása, meglökése, elesése esetén.

Régen elengedhetetlen volt, ma már kissé furcsának tűnő udvariassági gesztusok Görög Ibolyától:

- Amikor egy nő felállt az asztalnál, mindenkinek fel kell emelkednie vele együtt.

- A férfinak a nőt mindig ki kell kísérnie a mosdóba, ha moziba, étterembe, színházba, szórakozni mennek.

- Úrinőnek a kilincset soha nem szabad megfognia.



Ugyanilyen jelentősége van annak is, ha egy férfi csak annyit kérdez a bevásárlásból hazafelé cipekedő nőtől, hogy: "Segíthetek?" (Egyébként a protokoll szerint udvariatlanság úgy segítséget nyújtani valakinek, hogy nem kérdezzük meg előtte az illetőt, szabad-e.)