Nem tudok dönteni!

Néha mindekinél eljön az a helyzet, amikor egyszerűen képtelen dönteni, és nem tudja, mi lenne a helyes: megmaradni egy kapcsolatban, ahol vannak ugyan gondok, vagy új életet kezdeni egy másik férfi mellett. Olvasónk levelére válaszol a Facér Pasi.

Szia!

26 éves vagyok, a barátom 35, és lassan 5 éve vagyunk együtt. Már több mint 2 éve együtt is élünk, igaz, ezt én erőszakoltam ki.

A baj az, hogy nem tudom mit tegyek, mert túlságosan különbözőek vagyunk. Én jogi egyetemre járok, ő szakmunkás, és még ez nem is lenne nagy baj, mert értelmes, csak az élethez való hozzáállása az, ami bánt.

Nincs semmink, albérletben lakunk. Most van egy elég jól fizető állásom, de nem lehet tudni, hogy ez meddig tart. Én szeretnék lakáshitelt, hisz az albérletet is kifizetjük, ez is meglenne valahogy, és az a lakás egyszer a miénk lesz.

Őt viszont nem érdekli semmi, csak a mának él, kényszervállalkozó, de nem is lehet látni rajta, hogy nagyon törné magát, hogy bármin is változtasson. Várja, hogy az anyjától megörökölje a családi házat. Én viszont nem ezt akarom. Úgy gondolom, hogy mindent meg lehet valósítani, csak akarni kell, és tenni kell érte. Nem várom, hogy a számba repüljön a sült galamb. De belefáradtam, hogy mindent egyedül kell csinálnom, mindent én találjak ki, valósítsak meg, és nem elég hogy helyt kell állnom az egyetemen, meg a munkában, még vele is harcoljak azért, hogy valahová jussunk.

Nő vagyok, és arra vágyom, hogy a pasi mondja meg, hogy mit hogyan csináljunk, és ne én legyek az, aki a nadrágot viseli.

Szeretem, jó vele, és tudom hogy ő is szeret. Mindenki jó embernek tartja, segítőkész és kedves, de ezt a nemtörődöm hozzáállást, a "nem tudom", és a "majd meglátjuk" válaszait már nem tudom elviselni.

Hogy szüljek egy ilyen embernek gyereket, hogyan alapozzam rá az életem?

Jó, az is igaz, hogy ha már valamit muszáj megcsinálnia, akkor azt becsületesen meg is teszi, de hát mindig mindenre kényszeríteni egyáltalán nem jó dolog.

Ráadásul van egy nős pasi, aki már évek óta tetszik, és mindig kitartóan probálkozik. Ő pontosan olyan, mint amilyen én is vagyok, magamat látom benne. Eddig ellenálltam neki, de már egyre gyengébb vagyok. Jó lenne egy egyenrangú társ, de neki családja van, nem is ígért soha semmit, de valószínű, hogy elválna azért, hogy mi együtt legyünk.

De felelősnek lenni egy család felbomlásáért, ahol két kisgyerek van. Ezt sem tartom olyan nagyon jó ötletnek.

Most az egyszer döntésképtelen vagyok.

Köszönöm: Erika

Kedves Erika!

Fontos elmondanom, hogy rengeteg lány fut bele a szeretői státusz kelepcéjébe, és csak évekkel később menekül meg belőle, amikor már annyira sérült érzelmileg, amit már gyógyítani, hosszú-hosszú ideig nem igen lehetséges.

Azért kezdtem a végén, hogy rögtön rámutassak, mi a véleményem azokról a kapcsolatokról, illetve szakításokról, amikor egy-egy apróbb probléma miatt egy tök jó viszonyt, szerelmet zúznak szét a párok, mert nem képesek kilépni a korlátaik közül, és képtelenek megújulni.

Én nem mondom, hogy ez a pasi nem csinálhatná jobban, másképp, de azt sem hiszem, hogy képtelen változtatni a hozzáállásán. Mindenki és minden változik, így ebbe ti is beletartoztok! Ha úgy érzed, valami másra vágysz, mondd azt, és szakíts vele! Ha úgy érzed ez egy igazi szerelem, és megéri harcolni a kapcsolatért, harcolj! De a lényeg főleg az, hogy tégy úgy, ahogy érzel, és vállald érte a felelősséget.

És természetesen azt is hozzáteszem zárásként, hogy minden kapcsolatban vannak nehézségek, tehát ha ebből a kapcsolatból ki is lépsz, egy másikba kerülsz, ahol új és nem biztos, hogy kellemesebb gondok várnak rád (lásd például: szeretői státusz egy nős férfi mellett, talán hosszú évekig).

Csókol:
a Facér Pasi