A zene bepörgeti az agyfejlődést

A zeneórák nem csak a memóriát fejlesztik, de az agy különböző részeit is stimulálják, ezért a gyerekek agya jobban fejlődik, ha rendszeresen járatják őket muzsikát hallgatni - áll egy friss kutatásban.

Azok a gyerekek, akik zeneórákat vesznek, jobb teljesítményt nyújtanak a memóriafeladatokban, sőt az általános intelligenciatesztekben is jobban szerepelnek - derült ki a kanadai McMaster egyetem felméréséből - írta a BBC a Brain (Agy) című folyóiratra hivatkozva.

A kutatást végző tudósok olyan négy- és hatéves gyerekek agyfejlődését hasonlították össze a közelmúltban, akik jártak, illetve nem jártak zeneórákra.

A kutatók azt is megvizsgálták, hogy a gyerekek agya miként reagál a különböző zenei hangokra, és felfedezték: azoknál a kicsiknél, akik rendszeresen járnak órákra, az agyfejlődés eltérő, sőt: gyorsabb is.

A tudósok azt már korábban is felfedezték, hogy azok az idősebb gyerekek, akik zeneórákat vettek, jobban teljesítettek később az IQ-teszteken, mint azok, akik például drámaórákra jártak. Ugyanakkor, a mostani kutatás volt az első, amely kifejezetten az agy reakcióit vizsgálta a zenére, illetve azt, hogy mi a különbség a zeneileg "képzett" és a zenetanulással nemigen találkozó gyerekek értelmi képességei között.

Agyméretezés

A kanadai kutatók a vizsgált csoportból kiemeltek 12 olyan gyereket, akiknek a fele egy speciális japán típusú zeneoktatási (a Suzuki-) módszer szerint tanult, és hat olyat, aki az általános iskolán kívül nem járt zeneórákra. A Suzuki-módszer lényege, hogy a gyerek előbb tanul meg koncentráltan figyelni a zenére, és imitálni azt, mint ahogy megismerkedik azzal, miként is kell lejegyezni a zenei hangokat.

A felmérésben a japán módszerrel tanuló gyerekek agyhullámait a zene hallgatásával egy időben vizsgálták: egyrészt akkor, amikor hegedűszót hallottak, másrészt pedig akkor, amikor egy meghatározhatatlan "hangmasszát".

Az eredményekből kiderült: az összes gyerek intenzívebben reagált a hegedűszóra - ami azt jelenti, hogy az agytevékenységük dinamikusabb volt akkor, amikor "értelmezhető" zenei hangokat hallottak. Ráadásul a hangszerek által kiadott hangokra az egy éven át tartó vizsgálatsorozat során a gyerekek egyre gyorsabban reagáltak, az agyfejlődésük tehát egyre dinamikusabb lett.

Amikor a kutatók kifejezetten azt vizsgálták, hogy a kicsik odafigyelő és hangmegkülönböztető képessége miként fejlődik, azzal szembesültek: a "Suzuki-gyerekek" sokkal jobban teljesítenek, mint a zenei oktatásban nem részt vevő négy- és hatévesek.
"A zenei képzésnek kétség nélkül van hatása az agy kognitív funkcionális fejlődésére, amely a memóriával és az odafigyeléssel kapcsolatos terület" - nyilatkozta a Brainnek Laurel Trainor, a kanadai kutatást irányító egyik professzor.

A kutatásban részt vevő orvosprofesszor, Takako Fuijoka hozzátette: "A zene olyannyira jó a gyerekek agyfejlődésének, hogy az oktatása kihagyhatatlan része kell hogy legyen az általános iskolát megelőző és az általános iskolai fejlesztésnek."

A kanadai kutatók a közeljövőben arra a kérdésre keresnek majd választ, hogy a zenehallgatás miként befolyásolja a felnőttek agyműködését.

Zenészagy

Christian Gaser, a jénai egyetem munkatársa és Gottfried Schlaug, a Harvard Egyetem tanára korábban számítógépes képletapogató segítségével pásztázta hivatásos és amatőr zenészek agyát, hogy felderítse az esetleges különbségeket közöttük.

A vizsgálat során a kutatók azt állapították meg, hogy a hivatásos zenészek agyában több szürkeállomány van, mint azokéban, akik egyáltalán nem vagy csupán kedvtelésből játszanak valamilyen hangszeren.

A legnagyobb szürkeállománnyal a billentyűs hangszeren játszó muzsikusok rendelkeznek.

Az átlagosnál több szürkeállomány azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a hivatásos zenészek intelligensebbek lennének az átlagembernél - hangsúlyozták a kutatók, akiknek egyelőre azt sem sikerült tisztázniuk, hogy a gének vagy az éveken át tartó, folyamatos gyakorlás áll a szürkeállomány mennyiségbeli eltérésének hátterében.

Forrás: [origo]