Kétségek között

Nem szabad úgy belemenni egy házasságba, hogy kétségek gyötörnek. Olvasói levélre válaszol a Facér Pasi.

Szia Facér Pasi!

2005 július végén ismerkedtem meg a pasimmal, és nagyon kellemesen, érdekesen indult a kapcsolatunk. Nagyon megszerettük egymást, és mivel úgy éreztem ő a "nagy Ő", ezért egy hónap után teljesen oda is adtam magam neki.

Aztán teltek a hónapok. Elkezdtem szedni a fogamzásgátlót, és a gyógyszer miatt lecsökkent a libidóm, ezért nemrég abbahagytam. De az szex még mindig olyan, mint régen volt, pedig elég hosszú ideje vagyunk együtt. Nálunk is beköszöntöttek a "szürke hétköznapok", mindketten tanulunk, minden nap látjuk egymást. Ő állandóan puszilgat, ölelget, én viszont már nem annyira, mint az elején.

Ráadásul nyáron találkoztam a volt barátommal, akivel jól elbeszélgettünk. Azóta mintha megváltozott volna valami. Nem lettem újra szerelmes belé, csak egyre többet gondolok rá.

És eddig csak egy szexuális partnerem volt még, persze hajt a kíváncsiság, milyen lehet mással. A jelenlegi páromat el tudom képzelni férjemként, a gyerekem apjaként. Már szó volt közöttünk házasságról, jövőre lenne az esküvőnk.

De én megijedtem, hiszen laposabb lett a kapcsolatunk. De mi lesz, ha már házasok leszünk?

Elhagyni nem szeretném, mert ő abba belehalna, meg a szüleim is szeretik. Mindent megbeszélünk, tudom, hogy soha nem csalna meg, és hogy én vagyok számára a tökéletes nő. De én meg attól félek, hogy nem tudom megállni és megcsalom, mert kíváncsi vagyok, hogy nem jobb-e mással.

Gondoltam egy-két hónap szünetre, csak ettől is félek. Elveszíteni nem akarom. Most minden összekuszálódott bennem.

Kérlek írj, hogy neked mi a véleményed!

Timi

Kedves Timi!

Ki kell javítanom téged: neked nem a pasid a problémád, hanem te magad.

Ezek a félelmek, gondolom, mindenkiben benne vannak. Főleg ha nem volt még senkid előtte. Az én véleményem azonban az, hogy fölösleges magunkban tartani a szunnyadó tüzet. Előbb vagy utóbb előtör, és akkor bizony sokkal nagyobb baj lehet belőle. De persze a megcsalás is akkor kezd fájni, ha a másik megtudja.

Azt írod, hogy mindent megbeszéltek a barátoddal... Akkor ezt a gondodat miért nem tudjátok megvitatni? A kapcsolatokban a gondok mindennaposak, és nem teszel a pasiddal jót, ha már az elején magadban görcsölsz, miközben sorsfordító időszak előtt álltok.

Azon, hogy nem akarod elhagyni, mert abba ő belehalna, csak röhögni tudok. Abba szerinted nem halna bele, ha akkor törne rád a kétség, mikor már szültél neki két gyereket, de végig bizonytalanságban éltél? Vagy ha egy óvatlan pillanatban lefeküdnél egy másik hapsival, mert te csak egy pasival voltál eddig, és még az ő nyakába is varrod a te kíváncsiságod?

Szóval én nem értek veled egyet, azaz ha szakításhoz is vezetne a dolog, mindenképpen tiszta vizet kell önteni a pohárba. Ilyen bizonytalan hozzáállással nem szabad hozzámenned egy férfihoz, aki egy csomó ember szerint a te "Nagy Ő"-d. Szerintem csöppet sem biztos, hogy tényleg az lenne - hiszen akkor nem lennének ilyen kétségeid.

Csókol a Facér Pasi!