Válni akar a feleségem!

Tíz évig tartó házasság, gyerek után olvasónk felesége szerelmes lett - egy másik férfiba: most menni akar. Mi a helyes megoldás? Engedjük el, és próbáljunk új életet kezdeni, vagy várjunk, amíg "megnyugszik", hátha visszatér? A Facér Csajszi tanácsot ad.

Szia!

A feleségemmel tíz éve vagyunk együtt, három éve vagyunk házasok és van egy gyönyörű kisfiunk is.
Nagyon szeretem őket, bármit megtennék értük, és úgy érzem, eddig meg is tettem. Nagyon sok problémát leküzdöttünk együtt. A feleségemnek lehetővé tettem, hogy a szülés után egyetemre járjon ezért rengeteget dolgoztam, hogy a fiammal lehessek, amikor a feleségem tanul.

A kapcsolatunk viharos nagy szerelemmel indult, majd helyét a mély szeretet vette át, és lelki igazi társakká váltunk. Azt hittem, egy boldog családot sikerült összehoznunk, és titkon reménykedtem abban, majd mi megmutatjuk, hogy így is lehet.

A feleségem azonban beleszeretett egy egyetemi csoporttársába és ezt velem is közölte. Azt mondta, ne haragudjak, mert nem ezt érdemeltem tőle,, én mindig jó voltam hozzá, és feltétel nélkül szerettem. Próbáltam higgadtan fogadni a dolgot, amiért újból hálás volt a feleségem, mert - mint mondta - általában nem ilyen intelligensen fogadják a pasik.

Eddig minden nagyobb problémát meg tudtunk oldani, mert megbeszéltük, gondoltam most is ezt kellene tennünk. A kezdeti sokk után kezdeményeztem de minden közeledésemet elutasította. El akar menni, mert mindig olyan pasiról álmodott, akivel most találkozott. Azt is mondta, hogy én nem tudtam megadni neki amire ő szexuálisan vágyott.

Tudom nagyon jól, hogy az elején velem is ugyanígy volt: azt mondta, hogy én vagyok az, akiről mindig álmodott. Aztán jött a megszokás, meg a gyerek... Nem hibáztatom, hogy újra ilyen érzésre vágyik, de ezt én szerettem volna újból megadni neki, de kijelentette, hogy neki már csak barát vagyok: nagyon tisztel, szeret meg hálás nekem mindenért, de mint férfi, nem kellek neki.

Nem tudom, mit tegyek. Ha nem érzi jól magát velem, nem kényszeríthetem, hogy maradjon: el kell engednem. Vagy inkább küzdjek érte?

Most azt mondja, korábban sem volt belém olyan szerelmes mint ebbe a srácba. Ez nekem hatalmas lelki teher, és persze csalódás, mert úgy tűnik, légvárat építettünk. Tudom bárhogy döntök is, valaki biztosan rosszul jár.

Ha tényleg ilyen rossz velem, akkor hagyott volna el előbb, akkor csak ketten szenvedünk egy kicsit aztán jön egy új és felejtünk. De a gyerekkel ezt nem tehetjük meg. Legalábbis én nem tudom megtenni.
Előre is köszönöm válaszod!

Isti

Kedves Isti!

Ebben a válaszban nem célom - és nem is szeretném megtenni -, hogy minősítsem a feleségedet, sokkal inkább szeretnék a kérdéseidre, a bizonytalanságodra válaszokat találni.

Rendkívül bölcsen cselekedtél, ha valóban úgy cselekedtél, ahogyan leírtad. Nagyon jól látod a helyzetedet. Senkit sem kényszeríthetsz semmire, erőből nem kérheted, hogy valaki szeressen, és nem követelheted, hogy melletted maradjon. Ha erőszakoskodnál még talán sokkal jobban elronthatod a helyzetet, ami végzetes lehet: könnyen gyűlölködésbe fordulhat át, és annak nem csak ti lennétek a szenvedő alanyai, de kisfiatok is; ki tudja, hol keresne békességet, nyugalmat a gyereketek.

Vajon hazudott neked a feleséged? Nem gondolom, sőt, biztos, hogy akkor és ott ő is boldog volt veled, de most valami új, számára eddig ismeretlen érzés megbolondította, elvarázsolta. Senki nem tudja megmondani biztosan, hogy vajon tényleg elhagy-e, vagy lenyugszik. Nem tartom kizártnak, hogy még párod is elbizonytalanodik, és a végén zokogva jön vissza hozzád, és egymás karjaiban vigasztalódtok.

Tíz év előnyöd van a másik fiúval szemben. Ha esély van arra, hogy együtt maradjon a családotok, akkor az csakis akkor sikerülhet, ha továbbra is türelmes és békés maradsz. Úgyis érzed majd, hogy hol a határ.

Hadd adjak azonban egy-két jó tanácsot, ha tényleg elhagy a feleséged, és válásra kerül sor!

Tudd lezárni a múltat! Valahányszor találkoztok, beszéltek, próbálj meg nyugodt és türelmes maradni, , ne keresd a hibákat, és ne próbálj bűntudatot ébreszteni - se benne, se pedig saját magadban. Röviden, tömören, tartsd meg a méltóságodat!

Továbbra is higgy abban, hogy igenis lehet másként csinálni és igenis van, akinek sikerül. Ne másokhoz mérd magad! Magadhoz mérd magad, hogy kivel mennyire vagy türelmes, kitartó, megértő és szerető. Lehet, hogy 100 emberből 99 nem figyel a másikra, és nem rendelkezik ilyen empátiával, de az a századik, amelyik épp lehet, hogy te vagy, értékes nagyon. Legyél büszke erre!

Nem feltétlenül a te kudarcod a válás, sőt. Annyi mindent el lehet érni egyedül: a munkában, a sportban, a zenében, bárhol. De, egy kapcsolathoz két ember kell, két ember együttműködése. Hiába erőlködik az egyik oldal, ha a másik összeomlik, és nem tud támaszt adni a másiknak. Olyan ez mint egy ház, a tető csak akkor nem dől le, ha valamennyi fal tartja.

Kisfiad nem tehet semmiről, és megérdemli, hogy boldog gyerekkort élhessen. Ne csapódjon le rajta, ha nektek problémátok van egymással. Próbálj meg neki örömöt szerezni. A gyerekeket sosem lehet becsapni, tudják, érzik, ha a szüleik már nem élnek kiegyensúlyozott kapcsolatban. De hadd higgyen ő is abban, hogy majd neki sikerül, semmiképp ne arra készítsd fel, hogy úgyis elhagyják, úgyis csak rossz kapcsolatokban lehet része. Drukkolj neki te is, hogy olyan társat találjon, akivel ezt megvalósíthatja!

Tudom, hogy sok olyan dolgot tanácsolok, amelyeket nagyon nehéz véghezvinni, és emberi természetünk inkább az ellenkező útra sodorna. Leírásod alapján biztos vagyok benne, hogy neked sikerül türelemmel, szeretettel és bizalommal megoldani ezt a nehéz helyzetet.

Nagyon sok erőt és önbizalmat kívánok, nagyon drukkolok!

Csókol a Facér Csajszi!