Hosszú távon megéri a bulizás

A régi tanmese szerint a dolgos és gyűjtögető hangya élete sokkal boldogabb lesz, mint a nemtörődöm tücsöké. Egy új kutatás szerint azonban azok, akik kiélvezik az élet minden pillanatát, sokkal boldogabbak, mint azok, akik végigdolgozzák az éveket.

Szinte mindenki ismeri a tücsök és a hangya történetét: a tanmese szerint az előrelátó hangya egész nyáron szorgalmasan gyűjtögette az élelmet, hogy télen ne szenvedjen semmiben hiányt. Ezzel szemben a nemtörődöm tücsök egész nyáron csak hegedült, télen azután éhen is maradt.

A tanulság az, hogy ha képesek vagyunk ellenállni a mindennapi örömök kísértésének, akkor hosszú távon remélhetőleg boldogok leszünk. De mi van, ha a tanmese téves? Ennek próbált utánajárni Ran Kivetz és Anat Keinan - az előbbi a Columbia Egyetem professzora, az utóbbi pedig hallgatója. Eredményeiket a The Journal of Consumer Research folyóiratban foglalták össze.

Kivetz 63 emberrel beszélgetett el. Az alanyok egyik részétől azt kérte, meséljenek el neki egy szituációt az elmúlt egy hetük eseményeiből, amikor választaniuk kellett a munka és a szórakozás között. Utána értékelniük kellett: döntésük nyomán milyen érzéseik voltak. Az értékelést az "egyáltalán nem bántam meg" és a "nagyon megbántam" közé kellett tenniük. A professzor ezután a másik csoporttól nagyjából ugyanezt kérte, de nekik a helyzetet az elmúlt öt évből kellett idézni.

A múlt hetükről mesélők esetében azok, akik a szorgalmas munkát választották, általában azt mondták, örülnek, hogy így tettek. Azok viszont, akik buliztak munka helyett, azt mondták, ezt utólag bánják. Amikor azonban 5 évre tekintettek vissza az alanyok, az értékelés épp fordított volt: azok, akik gürcöltek, utólag megbánták ezt, míg azok, akik inkább a pihenés mellett döntöttek, elégedettek voltak akkori választásukkal.

Kivetz egyetemi interjúkkal folytatta a kutatást. Összesen 69 diákot kérdezett meg a Columbia Egyetemen, akik egy héttel azelőtt tértek vissza az iskolába a téli szünidőről. A válaszokból - hasonlóan az előző eredményhez - az derült ki, hogy azok, akik a szünetben tanultak, nagyon elégedettek voltak magukkal, akik viszont egész idő alatt partikra jártak, azok kicsit megbánták ezt.

Amikor azonban Kivetz olyan idősebb embereket kérdezett meg, akik 40 évvel ezelőtt jártak egyetemre, a következő megállapítást tehette: akik nem "buliztak" 40 évvel ezelőtt, azt mondták, nagyon komolyan bánják akkori döntésüket. Akik viszont akkoriban sokat mulattak, ma szeretettel emlékeznek azokra az időkre.

"Hosszú távon - mondja Kivetz - nagyon úgy tűnik, hogy óhatatlanul megbánjuk az erényes viselkedést, és arra vágyunk, bárcsak jobban élveztük volna az életet."
A professzor szerint a magyarázat a bűntudat természetében rejtőzhet. A bűntudat komoly, égető érzés, de viszonylag hamar elmúlhat: "Gyorsan tör ránk, és gyorsan el is múlik."

A vizsgálat eredményeiből akár azt a következtetést is le lehetne vonni, hogy a szorgalmas, munkás emberek mind "lúzerek", de ezt maga Kivetz sem gondolja így. Sőt úgy véli, az életünk során a legtöbb szituációban mégis a hangya és nem a tücsök példáját követve lehetünk eredményesebbek. "Kutatásaim nem jogosítanak fel vétkezésre" - mondta a professzor.

lzs