Az esélyegyenlőtlenség gyakorlata

Jelesre vizsgázhatnának a férfi döntéshozók az esélyegyenlőség elméletéből, a gyakorlatnál viszont már nem ilyen rózsás a helyzet - derült ki a FIONA (Fiatal Nőkért Alapítvány) nemrégben publikált kutatásából. A magyar férfiak úgy gondolják a család a nők dolga, a franciáknál viszont az is kiveri a biztosítékot, ha egy politikus arra kéri a feleségét: csomagolja be a bőröndjét.

Inkább csak elméletben elkötelezett harcosai az egyenjogúságnak a férfi vállalatvezetők, és politikusok - állapította meg a FIONA Alapítvány kutatása. A "Férfibeszéd családról és munkáról" című felmérés, azoknak az embereknek a személyes hozzáállását vizsgálta, akik felelősek lehetnek a család és a munka összehangolását segítő intézkedésekért.

Vagyis: olyan cégvezetőket és politikusokat - szigorúan férfiakat - kérdeztek meg, akik tehetnek, tehetnének azért, hogy a vállalati óvoda, a részmunkaidő és egyéb anyuka- és családtámogató intézkedések elterjedjenek.

A kérdések egy része arra vonatkozott, miben és mennyit segítenek ezek a férfiak otthon. Az eredmény kicsit kiábrándító: a nyilatkozók ugyanis tökéletesen tisztában voltak a problémákkal, és olyan példaszerű véleményt fogalmaztak meg, mintha csak a korrekt politikai beszédről szóló tankönyvet idézték volna. Amikor azonban saját családi szerepvállalásuk került szóba, kiderült: otthon ők csak "viselik a nadrágot", de a feleségük mossa, vasalja. Másrészről az is igaz, hogy a vizsgálatban szereplő férfiak elfoglalt vezetők, akik sokat túlóráznak, gyakran két város között ingáznak, szinte nincs is magánéletük, ezért kevés a lehetőségük, hogy érdemben részt vegyenek a házimunkában - erről már a kutatás egyik vezetője beszélt.

Borbíró Fanni, arra a kérdésre, hogy meglepőek voltak-e a kutatási eredmények, egyértelmű nemmel válaszolt, majd hozzátette: születtek azért érdekes megállapítások. Egyrészt, hogy leterheltség tekintetében már nincs különbség a versenyszférában, és az állami szférában dolgozók között - tehát a "nyugis minisztériumi állás" már nem létezik. A másik, ami meghökkenésre adhat okot, hogy a politikai döntéshozók olyan képet vázoltak fel, mintha ők is csak "porszemek" lennének abban a gépezetben, amely változtathat a kialakult helyzeten. Valószínűleg ez lehet az egyik oka annak, hogy az illetékes minisztériumban még nem születtek családbarát intézkedések.

Az viszont már egyáltalán nem volt váratlan, hogy a férfiak leginkább a háztartás gépesítésével, vagy mondjuk egy bejárónő alkalmazásával vesznek részt a házimunkában, és volt közöttük, aki azt mondta: teljesen rendjén van, hogy a nőkre több feladat hárul az ezekből a munkákból, mert ők a családösszetartók. Az illető mindezt biológiai és lélektani okokra vezette vissza.