Kiskorúak kötényben

Vágólapra másolva!
A szülő szerint a gyerek a hűtőig is lusta kimenni, a gyerekek szerint viszont, házimunka tekintetében a szülőknek túl magasak az elvárásaik velük szemben. Eleget vagy keveset segítenek otthon a gyerekek? Mi az ő feladatuk, amit nyugodt szívvel rájuk bízhatunk - amit aztán számon is kérhetünk rajtuk?
Vágólapra másolva!

"Hogy tudsz ilyen disznóólban élni?" - hangzik el igen gyakran a kétségbeesett, nem is annyira költői kérdés a szülők szájából. Mert saját szobáját szinte minden gyereknek - óvodás korától - illene rendben tartania: ez a legáltalánosabb, legalapvetőbb feladata a család legfiatalabb tagjainak. A gyermek persze, a létező legdöbbentebb ábrázattal fogadják a kritikát szobájuk rendjéről, hiszen ő tudja, mi hol van, és igen, a tegnapi csokipapírnak is ott a helye az ágy mellett. Valamire még jó lehet.

Eleget, vagy keveset segítenek otthon a gyerekek? Mi az ő feladatuk, amit nyugodt szívvel rájuk bízhatunk - s amit aztán számon is kérhetünk rajtuk? S egyáltalán: kell-e számonkérnünk?

A Guardian újságírója is ezekre a kérdésre kereste a választ, amikor megkeresett négy családot, majd egy pszichológus segítségét kérte, hogy kiderítse, mi a helyes szülői magatartás.
Az egyik négygyerekes mama, Sarah remekül megszervezte a munkát: a gyerekek rendet tartanak, mindenkinek megvan a maga feladata a ház körül. Az anyuka már öt évesen befogta a csemetéket, akik azóta is pontosan tudják mi a dolguk - a helyükre teszik a holmikat, egyszerűbb ételeket elkészítenek, sőt, ezután még a konyhát is rendberakják.

Kár irígykedni - még ennek a látszólag tökéletes nevelésnek is vannak hátulütői: Sarah utólag azon töpreng, vajon a gyerkőcök hogyan tudnak majd együttélni egy rendetlen egyetemi szobatárssal, vagy élettárssal.

Ne törjük le a lelkesedést!

"Valószínűleg gyötrelmesen" - neveti el magát Alpár Zsuzsa gyermekpszichológus, a logisztikus mama megállapításának hallatán. Az EGO Klinika munkatársa szerint egyébként bizonyos dolgokban nem lehet általánosítani.

"Nem lehet mindenkire érvényesen megállapítani, hogy a gyerek számára mennyi a sok, vagy a kevés házimunka. Bizonyos dolgokban viszont vannak mindenkire érvényes szabályok. Az egyik leggyakoribb szarvashiba, ha a szülő folyton elzavarja a kicsi gyereket, aki segíteni akar, mondván, "ne legyen láb alatt". Ezzel ugyanis szisztematikusan lenevelheti arról, hogy a későbbiekben megpróbáljon segíteni. Az is nagyon fontos, hogy az ügyetlenkedéseket, a mosogatás közben eltört tányérokat például ne komoly leszúrással honoráljuk, ilyenkor ugyanis könnyen letörhetjük a bimbózó lelkesedést."

Nem jó mulatság, de férfimunka is

Zsuzsiéknál három fiú van a családban: Gergő már szinte felnőtt: 17 éves, Krisztián 15, míg Balázs 13 éves. A fiúk sokat segítenek az anyjuknak, bár Zsuzsi szerint nem minden vita nélkül. A fiúkat iskolás koruk körül fogta be az anyuka, aki teljes állásban dolgozik, emellett most fejezett be egy iskolát. Eleinte egyszerűbb feladatokkal kezdte, majd fokozatosan szoktatta rá a srácokat a közreműködésre. A legidősebb fia, Gergő mostanra rendszeresen takarít, bevásárol.

"Idegesít a kupleráj" - mondja a fiú - "és persze szeretem anyát, így aztán nem kérdés, hogy segítek-e vagy sem. Lényegében minden házimunkát el tudok végezni, talán csak mosni és vasalni nem tudok, de azt is meg fogom tanulni."
Gergő szerint nincs tipikus női, vagy férfi munka. Ő például mosogatni, és fürdőszobát takarítani szeret a legjobban, és a legkevésbé a porszívózást kedveli. Sokszor még azt a munkát is elvégzi, amit a testvéreire osztanak, hogy "rend legyen és nyugalom."

"Nálunk mindenkinek megvan a feladata.Apu is szokott segíteni - bár inkább csak akkor, ha anya beteg"- mondja.

A pszichológus szerint sokat számít, hogyan viselkedik a családfő. "Szerencsére egyre több az olyan férfi, akik nem tesznek különbséget a női és a férfi munka között. Ők vígan odaállnak mosogatni, vagy pelenkázni, és ezzel valóban példát mutatnak a gyereknek."

Ha apa is mosogat

Erika ezzel maximálisan egyet ért - ráadásul ő mindkét végletet tapaszta.
"Amíg az első férjemmel éltem együtt, aki jószerével csak a hétvégét töltötte otthon, de akkor is inkább a kanapén heverészett, tévézett vagy a számítógép előtt ült, a gyerekeimet csak veszekedéssel lehetett házimunkára bírni. Pedig igyekeztem rendre szoktatni őket, de mivel látták, hogy az apjuk egy szalmaszálat sem tesz keresztbe, nem segítettek. Pedig Bálint kicsinek nagyon lelkes volt: állandóan a konyhában sertepertélt volna. Még köténye is volt."

Erika azt mondja, amióta elváltak, a gyerekek mentalistása teljesen megváltozott a második férj, az új családfő viselkedésétől.
"Mivel ő is rengeteget segít, a fiam és a lányom is sokkal kevesebb vitával, sokkal rendesebben segítenek azóta.