Variációk ártatlanságra

Van aki szerint a szüzesség egy lány legnagyobb kincse, amit a házasságig őrizni kell, s van, aki szerint egy kellemetlen apróság, amitől jobb lenne minél előbb megszabadulni. Amerikában trend, hogy egy bál keretében szerződést köt szülő és leány, aki ezután egy pecsétgyűrűvel is hirdeti: szüzességi fogadalmat tett. Ezek persze szélsőségek - de hol az arany középút? Kell-e az atyai őrködés, fontos-e az első együttlét, s egyáltalán: mennyit ér a szüzesség egy mai kamasz szerint?

"Nem hiszem, hogy általános lenne, ahogy én gondolkodom." - kezdi Mira, aki 17 évesen, még szűz, sőt, úgy határozott, hogy a nászéjszakáig nem is veszti el a szüzességét. "Volt egy srác, akibe nagyon sok barátnőm szerelmes volt, de neki pont én kellettem, és összejöttünk - annak ellenére, hogy nem voltam belezúgva. Ő aztán kifejezetten erőszakosan és bunkó módon viszonyult a szexhez, folyton próbálkozott, amíg végül meguntam, és benyögtem, hogy szűzen akarok férjhez menni. Ez aztán elterjedt, én meg annyiszor mondtam el, hogy így érzem szépnek, hogy megtetszett a gondolat."

Mira nem tartja kizártnak, hogy később még meggondolja magát, de ezt nem veri nagydobra. Azt viszont mulatságosnak találta, ahogy egyik-másik barátnője fogadta a hírt.

"Volt, aki kifejezetten irigyelt, mert romantikusnak tartotta a tiszta nászéjszakát, és közölte, hogy az első nem érvényes, mert nem volt szerelmes, és ő is szüzességi fogadalmat tett, holott volt már több pasival is. A fiúk meg egy darabig azon versenyeztek, hogy kinek sikerül megszegetnie velem a fogadalmamat. Soha ilyen népszerű nem voltam. De minden csoda három napig tart: mára talán csak az apám tartja számon, hogy érintetlen vagyok-e még. De ő biztosan. Tudom, hogy minden szituációban elvárja tőlem az őszinteséget - ebben sem fogok hazudni neki."

Az erényövek őrei

Az apai jelenlét és beavatkozás ilyen formája akár még elfogadható is lehet. Azt viszont többen túlzásnak tartják, ami tengerentúlon dívik: Glamour magazin cikke szerint, Amerikában divat lett, hogy a papák szerződést kötnek a lányukkal, amelyben a fiatal lány megfogadja, hogy a nászéjszakáig megtartja a szüzességét, az apja pedig arra tesz ígéretet, hogy segít megvédeni azt.

A szerződést ünnepélyes keretek között, legtöbbször egy bálon írják alá. Nem ritka, hogy a fogadalom örömére a lány valamilyen ajándékot is kap a papától, leggyakrabban egy gyűrűt.

A mozgalom nem is teljesen új, majdnem egy évtizede zajlanak ilyen szertartások az Államokban - a szerző szerint akár ennek is betudható, hogy a fiúk tíz, míg a lányok 16 százaléka szűzen megy férjhez. Az írás megszólaltat egy 18 éves lányt, aki ennél még egy kicsit továbbment, és arról nyilatkozik, hogy az első csókját is az esküvőjére tartogatja.

Ezzel együtt, a beszámoló tanúsága szerint, a lányok nem tudják pontosan és meggyőzően megindokolni, miért van erre szükség - úgy tűnik, a ceremónia inkább a papákat nyugtatja meg. Egyes szakértők szerint egyébként akár káros is lehet, ha a gyerek ilyen szigorú korlátok közt kénytelen leélni az életét.

Kitiltott ékszer
A mozgalom egyik jelképe az úgynevezett szüzességi gyűrű már Európában is okozott bonyodalmat: egy angol iskolában, egy tinédzser lánynak tiltották meg, hogy viselje ezt a bizonyos ékszert. A 16 éves lány a döntésről úgy nyilatkozott: "Csalódott vagyok, hogy a nem engedélyezték a gyűrű viselését az iskolában, amellyel kifejezhetném, hogy a keresztény hitem szerint nem élek szexuális életet a házasságig".
Lídia szülei a szüzességet hirdető Ezüst Gyűrű Mozgalom brit képviselői: ez egy olyan keresztényeket tömörítő csoport, amely a gyerekek önmegtartóztatását szorgalmazza. Az a gyermek, aki csatlakozik kampányhoz, az egy ezüst gyűrűt visel a bal keze középső ujján.
A döntéshozók indoklása szerint azonban az ékszer viselése tilos az iskolában - úgy vélik, ezzelnem csorbítják a tanulók vallásgyakorláshoz fűződő jogát, hiszen a szüzességi gyűrű viselése nem a keresztény hit szimbóluma.
(Forrás: Reuters)

Az apai beavatkozásról Csábi Orsolya szociálpszichológus úgy gondolja: a lányok szüzességének őrzése a tulajdon megszületésével kezdődött.

"Ha nem biztos, hogy ki az apa, nem biztos, hogy ki viszi tovább a vagyont, a tulajdont, amit az utódok örökölnek. Így valamilyen módon bizonyossá kellett tenni, hogy ki az utódok apja, és ezt csak azzal lehetett, hogy a nőket, a testüket és a szüzességüket is szép lassan "atyai tulajdonná" tették, megfosztva őket mind a szabad szexualitástól, mind attól, hogy számukra örömöt és önkifejezést jelentsen a dolog. Ez a mentalitás a mai napig erősen kódolt az emberekben, amit a keresztény egyház vallási dogmái is, illetve a jogrendszerünk is tartósít"-mondja a szakember.

"A lányok szüzessége körüli felhajtás alapvetően nem más, mint a tulajdonlás, a tulajdon átörökítése körüli felhajtás, amelybe mesterségesen próbálják visszacsempészni az eredeti természetesség misztériumát, de ezzel többet ártanak, mint használnak. Ezzel nem tudják elejét venni sem a felelőtlen partnerválogatásnak, sem a "bűnnel terhelt" extrém szexuális magatartásnak, sem a "véletlen baleseteknek", sem egyéb másnak" - véli a pszichológus.

Magunkból indulunk ki

Csábi szerint, mindenki olyan jelentést és jelentőséget tulajdonít a szüzessége elvesztésének, amilyen jelentést és jelentőséget tulajdonít a nemiségnek, a szexuális kapcsolatnak és a fizikai intimitásnak. Ez természetesen kor-, nem-, neveltetés-, kultúra- és vallás-függő - tehát egyénenként változó.

"Amikor a szexuális életre készítjük fel a gyerekeinket, akkor szembesülünk azzal, hogy nekünk mit jelent a dolog, és általában azt "hagyományozzuk" rájuk, amit a szüleink ránk - és legtöbbször pont olyan formában, ahogyan elődeink tették. Ott, ahol mind a szexualitásnak, mind annak átadásában nincsenek tradíciók, nincsenek szertartások - mint sok egyéb más tudás átadását illetően sem - ott ez általában sután, és nehézkesen sikerül. Egy modern társadalomban rábízzuk ezt a "tudományra", az iskolai biológiai órákra, a serdülőknek készült felvilágosító könyvekkel és filmekkel, és lerendezzük ennyivel. Elszemélytelenítjük ezt a témát, mert a személyesség, a személyes tudás átadás legtöbbször kínt okoz mind a szülőknek, mind a gyereknek. Jobbára, mert a téma magának a tanítónak is kínos".