Csak őszintén, drágám!

A távirányító birtoklásától a sörszagig, a túlzott pedantériától a hízásnak indult hátsóig számos olyan dolog van, amit akár fel is róhatnánk a másiknak, ha nem tartana vissza bennünket a tapintat. Ám egy virginiai pszichológus szerint - aki erre a meglátására egy terápiás módszert is kidolgozott - a rossz kapcsolat megmentője lehet a nyers őszinteség.

"Az apai nagyapám mesélt egy történetet gyerekkoromban, ami arról szólt, hogy egy vasárnap a testvére egyszer csak felállt az asztaltól, vette a kalapját, és közölte, hogy örökre elmegy. Miért, kérdezte a felesége. Mert minden vasárnap húslevessel bosszantasz, holott ki nem állhatom. És még arra sem adott választ, hogy mindezt miért 20 év után közölte" - idéz a családi legendáriumból Tamás, annak kapcsán, hogy hová vezethetnek egy párkapcsolatban a hosszú évekig, tapintatból elhallgatott bosszantó apróságok.

"Remekül szórakoztam a sztorin, aztán eltelt pár év, és hirtelen magamra ismertem. Rádöbbentem, hogy halálosan idegesít, ahogy a feleségem mindent elpakol utánam, egyetlen csikket is kitisztít a hamutartóból, és öt percenként szellőztet. Ráadásul nem is értettem, hogyan jutottam el attól a ponttól, hogy milyen rendes feleségem van addig, hogy ha még egyszer megigazítja terítőt, üvölteni fogok. Végül csak megmondta neki, mire könnyekben tört ki, hogy ő a lelkét kiteszi, én meg nem értékelem. Persze, utána hiába magyaráztam, hogy az elkövetkező negyven évünkért tettem... Éljen az őszinteség!"- kesereg.

Mondd ki - ne törődj a következményekkel

Tamásék kapcsolati problémáira tehát nem volt gyógyír a teljes, minden lapot kiterítő őszinteség, amit egy angol írás említ, mint egy durva, de működőképes módszert az emberi viszonyok helyrehozására. A Times Online cikkében a szerző a "radikális őszinteséget" egy karambolhoz hasonlítja, és azt állítja: ha valami, hát ez biztosan megváltoztatja az életet.

Azt javasolja: bármi jut is az eszünkbe, mondjuk ki, és ne törődjünk vele, hogy az igazság fájhat, jellem-gyilkos lehet és esetleg a karriered, vagy a kapcsolatod végét okozhatja. Ez csak azt jelenti: igen, célba találtál.

A cikk néhány példát is hoz a keresetlen őszinteségre: egyebek mellett egy virginiai pszichológus, Brad Blanton Kegyetlen Őszinteség nevű workshopját említi, ahol az emberek egymás szemébe vágják az igazságot, mert a workshop azt ígéri, hogy ha ennyire őszinte leszel és nyitott, akkor megjavul a viszonyod az emberekkel.

A "megsemmisítő nyíltság művésze" - ahogy a szerző a terapeutát aposztrofálja - szerint, a hazugság éket ver a kapcsolatokba, amit csak az őszinteség hozhat helyre.

Arra a kérdésre, hogy vannak-e olyan esetek, amikor megengedett a hazugság, így felelt: "Javaslom, hogy sose hazudjunk a személyes kapcsolatainkban. De ha Anne Frankot rejtegeted a padláson, és a nácik kopogtatnak az ajtódon, akkor hazudhatsz."

A cikkíró úgy véli "a kegyetlen őszinteségből sosem lesz valamiféle tömegmozgalom, ami meghódítja majd az egész világot. Egy Noah nevű férfi például a Blanton-féle terápia végeztével úgy nyilatkozott: 'a workshop három hónapja alatt elvesztettem a barátaim felét. Elidegenítettem a családomat, nukleáris háborút indítottam a szüleim ellen, és az egész életem a feje tetejére állt.' Nem mindenkinél működik."

Ne a vágyadat, a másikat szeresd

A 100 % őszinteség az általunk megkérdezett esetekben sem jött be: a történetek általában arról szóltak, hogy az őszinteségből veszekedés lett, utána pedig semmi sem változott, a párok nem tudtak változtatni a szokásaikon, viszont egyre inkább egymás idegire mentek.

C. Molnár Emma szerint ennek az lehet az oka, hogy nem objektív személyként tekintünk a másikra.

"Egy férfi-nő kapcsolat, alapvetően egy választás mentén zajlik" - mondja a szakember. "A választásnak van egy nagy csapdája, nevezetesen az, hogy vajon a vágyaink teljesítőjét látjuk-e a másikban, vagy pedig azt nézzük, hogy az ő szándéka, vágya, képessége passzol-e a miénkhez."

"Ha nem kalkuláljuk bele a másik akaratát történetbe, hanem egy ilyen "vágy-motívum" alapján történik a választás, akkor a kapcsolatnak viszonylag rövid időn belül megjelennek a hátulütői, mert egyszer csak számon kéri egymáson a két fél, hogy ugyan, miért nem vagy a vágyteljesítőm."

C. Molnár Emma egy olyan példát hoz fel, amikor egy nő arra panaszkodott, hogy évek óta együtt volt a párjával, aki nem kívánta őt, és két-három hónap is eltelt két szeretkezés között. 'Igaz - ismerte be a hölgy - mindig ilyen volt, de én most már rosszul bírom.'

A szakember szerint itt nem segítene az őszinteség. "Inkább a hölgynek kellene eldönteni, hogy kárpótolja-e őt egy neki egy jóleső élet, egy szövetségi viszony, egy érzelmi kiegészülés a számára elégtelen szexualitásért. Ha nem, akkor egyszerűbb véget vetni a kapcsolatnak."