Gyerekes kapcsolatok

Vágólapra másolva!
Ha dugába dől egy ígéretesnek tűnő, hosszú párkapcsolat, az minden életkorban trauma, ám az újrakezdéshez, minél idősebbek vagyunk, annál több bátorság szükségeltetik - különösen, ha a hátrahagyott kapcsolatban gyermek is van. Elfogadni a párunk gyerekét vagy elfogadtatni a sajátunkat egy új szerelemben, nem egyszerű egyik félnek sem. Hogyan alakítsuk ki a közös életet úgy, hogy az összecsiszolódás közben senki ne sérüljön? A szakemberek szerint ehhez kompromisszumkészségre, ön- és társismeretre - és legfőképp türelemre van szükség.
Vágólapra másolva!

A szakítás, a válás után, az első és legkeményebb feladat, a széthullott "apa-anya-gyerek-molekula" minden atomja számára, hogy fel kell dolgozni az elválást és meg kell tanulni alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

Akinél a gyermek maradt, annak meg kell birkóznia a mindennapokkal, aki elment, elfogadnia, hogy hétvégi szülő lett belőle, és ezentúl nem lehet szemtanúja a gyerek élete minden percének.

Ahogy gyógyulnak a lelki sebek, mind erősebb az a jogos emberi igény, hogy nem jó egyedül: idővel mindenki új társ után néz.

Ezzel kezdetét veszi a második feladat, az új kapcsolatba bevezetni az előzőből hozott utódot, izzadva várni, vajon, hogyan viszonyul egymáshoz a gyerek és az új szerelem, mit szól ehhez (a gyereken keresztül) a régi partner, majd megpróbálni kialakítani a közös életet.

Hajni két fiát nevelte egyedül, amikor megismerkedett szerelmével, akivel évekig együtt volt, ám az új kedves eleinte egyáltalán nem volt kíváncsi a fiúkra.

"Nagyon bántott, hogy a párom kifejezetten elzárkózott attól, hogy a gyerekeimet megismerje. Semmiféle közös programba nem volt hajlandó belemenni. Ez az évek múlásával kicsit változott, de azt hiszem, egyik legfőbb bűne volt az, hogy esélyt sem akart adni nekik, pedig neki is voltak gyerekei és én szívesen láttam volna azokat."

Hajni példájának tökéletes ellenpólusa Niki története, aki egy kétgyermekes elvált apával kötötte volna össze az életét, ám őt éppen saját párja nem engedte belefolyni a gyerekek életébe.

"Eleinte próbálkoztam, hogy tegyünk együtt valamit, de ha a gyerekek jöttek, ő mindig kirekesztett, külön akart szórakozni velük, mondván, ritkán látja őket, így minden pillanatot ki akar használni, amikor együtt lehetnek. Egy idő múlva felmerült bennem a kérdés: mi lesz, ha lesz közös gyerekünk, akkor is majd külön kezeli a két családot?"

Engedni kell - de mennyit?

Tóth Olga, a Magyar Tudományos Akadémia szociológusa szerint minden párkapcsolatnak kompromisszumokon kellene alapulnia, és csak akkor működhetne tökéletesen, ha a közös cél érdekében mindkét fél hozna áldozatokat.

"Azt gondolom, hogy szinte a legfontosabb a gyerekek érdekeit szem előtt tartani, ami persze az új partnernek nem mindig kedvező. A gyerektől külön élő szülőnél igazán érthető, ha a láthatások alkalmával szeretne minél több időt a gyerekekkel tölteni, hiszen akkor próbálna mindent átadni nekik, amit a mindennapokban nem tud."

A gyerekek hamar megnőnek, ezért fontos a közös játék élménye, a cirkuszba, bábszínházba, vidámparkba járás - hiszen mindezt egy zárkózott, a felnőtt és a gyerek kor között félúton járó tizenévessel már kevésbé lehet megtenni.

"Ezeket a múló időket ki kell használni, persze az nem helyes, ha mindez teljes mértékben az új kapcsolat kárára megy. Előfordulhat, hogy így elveszítjük a partnert, mert az úgy érzi, hogy nem kap kellő figyelmet. Ilyenkor persze nem tudjuk, hogy mit veszítünk, hiszen az emberi élet nem alkalmas kísérletekre, fogalmunk sincs mi lett volna, ha ezt vagy azt máshogy tettük volna"- magyarázza a szociológus, majd azt is hangsúlyozza, szinte minden eset más és más, ezért aztán nincs mindenki által használható recept, hogy az ilyen kapcsolatokban hogyan kell viselkedni, de valóban alaptétel, hogy a felnőttek képesek legyenek engedni egymásnak.

" A gyerek szempontjait úgy kell figyelembe venni, hogy az ne legyen méltatlan az új partner felé. Mondjuk, megköthető kompromisszum, hogy egy közös programot feladunk azért, mert éppen közbejön egy iskolai szavalóverseny, amin fontos, hogy ott legyünk, de az, hogy a vendégségben lévő gyerekek a papával vagy a mamával aludjanak, az új pár pedig, mondjuk, a vendégszobában, már kevésbé."