Mint-a-szülők

Vágólapra másolva!
A jó szándék, hogy a lehető legjobban neveljük gyermekeinket valószínűleg mindenkiben ott van, mégis sokszor - rendszerint akaratlanul - mi tanítunk meg nekik olyan dolgokat, amiktől valójában magunk is a falra mászunk. Ennek oka, hogy a szülői házból hozott viselkedésminta rendkívül meghatározó az ember önálló, felnőtt életének kialakításában - akár úgy is, hogy nem követendő, hanem elkerülendő példaként tekintünk felmenőink viselkedésére.
Vágólapra másolva!

"Ne vedd a kést a szádba! A villáról egyél" - kiabál rám édesapám a mai napig minden étkezésnél, amikor az utolsó darabka húst a késemre szúrom és onnan eszem le - meséli Kati. "31 éves vagyok, és még mindig nem bírom megállni - csakhogy az apám ugyanezt csinálja. Tőle tanultam."

Kati esete ékes példája annak, hogy bár a szülői szó sokat ér, a tettek, gesztusok ezerszer meghatározóbbak a gyermek viselkedésének alakulásában. Ez pusztán egy ártatlan rossz szokás, de szülőként igenis nagyon oda kell figyelni, hogy kimondott tanításaink összhangban legyenek cselekvéseinkkel: a gyerek ugyanis mintakövető.

Már a csecsemők is tudják

Alpár Zsuzsa gyermekpszichológus azt mondja, olyannyira velünk született az utánzásra való készség, hogy már egy újszülött képes lekoppintani a fölé hajoló arcot.

"Hogyha az vidám, akkor ő is mosolyog, ha mogorva, akkor először zavarba jön, aztán bömbölni kezd. Ez bizonyítja, hogy az utánzás, a tanulásnak nem csak pszichés, hanem biológiai alapja is."

Soltész Krisztina, pszichológus, életvezetési tanácsadó is megerősíti, az élet összes területén tanúsított magatartásunk mintát szolgáltat a gyerek számára.

"Ahogy a családtagjainkkal viselkedünk, az éppúgy meghatározó, mint ahogyan a hivatásunknak élünk, a baráti kapcsolatainkat kezeljük, vagy akár az, amit, és ahogyan fogyasztunk. Ez mind nagyon fontos minta, akár anyai, akár apai - még akkor is, ha 3 éves korig elsősorban az anya a meghatározó. Utána azonban, amikor a nemi identitás megszilárdul,igen fontos tényező lesz az apa - úgy a lányoknál, mint a fiúknál."

"Az apa az, aki átemeli a kicsit a "küszöbön": tehát miután az anya és a gyerek között már nincs meg az a nagyon szoros egység, sok tartalmas időt tölthet az apjával kettesben is. Csinálhatnak közös programokat, amely programok alatt a gyerek ugyanúgy látja, hogy az apja hogyan viselkedik a barátaival, hogyan öltözik, miképp cselekszik a különböző informális kapcsolatokban, a boltban, az étteremben, a társadalom többi tagjával." - mondja a szakember és hozzá teszi: lányoknál különösen fontos édesapjuk viselkedése, hiszen ők ez alapján alakítják ki férfiképüket.

"Egy kislánynak nagyon fontos, hogy az apja hogyan bánik édesanyjával. Számtalanszor előfordul, hogy bármennyire megfogadja egy nő, hogy biztosan nem olyan férfit választ majd maga mellé, mint az apja, sokszor megmutatkozik, hogy számos a hasonlóság az örömapa és a vőlegény között."

Ugyanaz - és mégis más

"Természetesen senki karaktere sem vagy csak az anyjának, vagy csak az apjának a lenyomata: van amit az egyiktől, van amit a másiktól veszünk át, aztán később van olyan is, amit akár nagyszülőtől, vagy épp a szomszéd nénitől tanulunk el" - mondja Alpár Zsuzsanna.

Soltész Krisztina szerint sem az a probléma, hogy különböző mintaadási hajlama van a két szülőnek, hanem az, ha a gyermek érzékeli, hogy egészen máshogy gondolkodik egy bizonyos dologról a mama és a papa.

"Ha a két szülő a gyermeknevelésnek bármely pontjában nem ért egyet, nagyon fontos, hogy az a gyerek számára ne derüljön ki. Ha ugyanis megbeszélik a dolgot, majd bár ugyanazt mondják, de az egyiknek a gesztusaiból látható, érzékelhető, hogy ő mégsem úgy gondolja, a gyerek észreveszi. Így aztán kialakulhat benne egy úgynevezett "kettős kötés", ami szorongás forrása lehet."

Ezért nagyon fontos, hogy gyereknevelés kapcsán a szülők mindig higgadtan, egymást elfogadva kommunikáljanak, lehetőleg ne a gyerek előtt: ugyanis ilyenkor a gyerek azt érzi, hogy a konfliktusok miatta vannak.