A házasság próbája

Nem is olyan rég  szentségtörésnek számított, ma már teljesen természetes párkapcsolati lépcsőfok: összeköltözni az esküvő előtt. Megismerni, smink nélkül is látni a másikat, megtudni, hogy elviseljük-e minden bogarát - nem árthat a nagy nap előtt. Ám az együttélés, bár a szakemberek szerint is jó edzés a papírformás életre, a nemzetközi statisztikák szerint messze nem garantálja a házasság tartósságát.

"Az együttélés tökéletesen alkalmas arra, hogy az embert megmentse néhány elhibázott lépéstől: egy rossz házasságtól vagy egy átgondolatlan gyermekvállalástól"- vallja a 30 éves Márti.

"A nagy szerelmemmel egyetlen percet sem gondolkodtunk azon, hogy összeköltözzünk-e, úgy ugrottunk fejest az egészbe, hogy szinte nem is ismertük egymást. Hihetetlen nagy élmény volt: az első pár hónapban úsztunk a boldogságban. Aztán később csatatérré változott az otthonunk, kibírhatatlanok voltunk egymás számára, így inkább különváltunk" - meséli a fiatal nő, aki állítja: ha nem ismeri meg a párját akkoriban lakva, biztos, hogy hozzámegy és azóta már elvált nőként élhetne, ki tudja, hány gyereket nevelve egyedül.

Pink szemüveg, lila köd

Nagy Zsóka mediátor, vagyis közvetítő - legtöbbször akkor veszik igénybe a segítségét, amikor szinte teljesen megszűnt vagy értelmetlenné vált a kommunikáció a felek között. Az ő tapasztalata az, hogy a házasságok nagy része azért megy tönkre, mert valóban nem ismerik egymást elég jól a házastársak.

"'Lilaködös' állapotban az ember még nem látja a másik hibáit, nem tudja felmérni, hogy el tudja-e viselni azokat."

A mediátor nagyon fontosnak és jónak tartja a házasság előtti összeköltözést, az együttélés kipróbálását.

"A nagy szerelem képes elnyomni az értékrendbeli különbségeket és mindent, amiből észrevehetnénk, ha a helyzet nem nekünk való. Ám másfél-két éves együttélés után már képes tisztábban látni az ember, és addigra előtűnik a másik igazi énje is."

Ezt persze nem azt jelenti, hogy ha kitisztul a kép és markáns különbségek kerülnek a felszínre, akkor ideje szakítani: értékelni kell a felmerülő problémát, megbeszélni és közösen megoldani azt, ami gondot okoz.

Ezt természetesen szinte lehetetlen ilyen higgadtan kezelni, különösen, hogy a mediátor szerint Magyarországon még nincs meg sem a konfliktuskezelés, sem pedig a segítségkérés kultúrája.

"A fiatalok inkább egy-két baráttal beszélik meg az otthoni problémákat, ám azt figyelmen kívül hagyják, hogy az adott barát csak az ő álláspontjukat hallja, így nyilvánvalóan nekik fog igazat adni, tehát akármilyen döntést hoznak, baráttól legtöbbször megerősítést kapnak."

Sok helyen még ma is tabu

Vannak olyan országok, ahol már elég régóta létezik az együttélés mint hivatalos párkapcsolati forma, nálunk ez azonban még viszonylag gyerekcipőben jár, és leginkább a városban élők sajátja.Vidéken, a kis közösségben élő embereknek számít, mit mondanak rájuk a többiek, s mivel valóban nem egy régóta elfogadott dolog az élettársi viszony, vadházasságként aposztrofálják, szégyellni valónak ítélik ezt a párkapcsolati formát.

Mónika például három éve él együtt a párjával, de az aprócska faluban élő nagymama a mai napig nem tud a dologról.

"Nem volt esküvő, így nehéz lenne vele megértetni, hogy így is lehet együtt élni, és félne, hogy kiderül, amivel szégyenbe hoznánk a falu előtt. Ha lemegyünk meglátogatni, külön szobában alszunk. Ilyenkor mindig valami múlt századi kosztümös filmben érzem magam."