Nyaralva ismerszik meg a barát

Társasággal nyaralni jó, hiszen egy nagy apartman mindig sokkal olcsóbb, és még a költségek is osztódnak. Barátokkal soha nem unatkozik az ember, és még egymás gyerekeire is vigyázhatunk, hogy minden párnak lehessen néhány meghitt, nyugodt pillanata. Akkor miért fordul elő mégis, hogy a korábbi barátok egy-egy közös nyaralás után meg sem ismerik egymást? Konfliktusforrások, vészhelyzetek és botránykezelési technikák baráti nyaralásokon.

"Két másik családdal nyaraltunk együtt, hat szülő, és összesen nyolc gyerek, az óvodástól a kamaszig. Tulajdonképpen kitűnően kijöttünk egymással - egyetlen ember lógott ki mindig a sorból, aki képes volt rendszeresen megfertőzni a hangulatot: az én drága Tibi barátom" - meséli Marcell, aki e nyaralás alkalmával jött rá arra, hogy milyen elviselhetetlen, lusta, kekec alak lett az egyik legrégebbi barátja.

"Már az első este sikerült kínosan berúgnia, szerencsétlen felesége - az általános iskolai osztálytársnőm - nem győzött elnézést kérni. Aztán mindig ő volt az, aki felrúgta az eredeti elképzeléseket, soha nem volt pontos, sosem tetszett neki, amit a többség elhatározott, és folyamatosan panaszkodott a szállásra, a kajára, az emberekre és a többiek gyerekeire. A végére annyira besokaltam, hogy csúnyán összevesztünk, és azóta nem is beszélünk egymással."

Kell egy vezér

Szendi Gábor pszichológus szerint az ilyen szituációkban az egyik alapvető probléma, hogy a résztvevők rivalizálnak egymással.

"Bár a férfiak és a nők is másképp rivalizálnak, azért van egy közös problematika: a dominanciára törekvés. Ez egy alapvető emberi tulajdonság: ahol összeverődik két-három embernél több, ott az első pillanattól kezdve kialakul az igény arra, hogy legyen egy vezető. Valaki, aki igazságot tesz, ha az egyik család ide, a másik meg oda akar menni, vagy, ha bármilyen más kérdésben nincs egyetértés. Egy katasztrófa alkalmával mindenkiben hamar feltámad a vágy, hogy legyen valaki, aki megmondja, mit tegyünk azért, hogy túléljük a helyzetet - de a nyaralás nem ilyen. Ezért megvan az igény, hogy legyen egy vezető, csakhogy mindenki vezető akar lenni."

Az [origo] Női Lapozójának szakértője szerint az irányító poszt megszerzése miatt akarati konfliktusok alakulnak ki, ezekkel kezdődik a vita, ebből alakul ki a veszekedés. A helyzet megoldása az lehet, ha már jó előre megállapodik a társaság a játékszabályokban. Ilyenkor az is tisztázódhat, hogy kinek a szava dönt - csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy a a nyaralás helyszínén érvényes lesz az, amit otthon megbeszéltünk.

"Az a baj, hogy amikor ilyen szabályokat felállítunk, akkor racionálisan működünk" - mondja a szakember. "Itthon még könnyű belátni, hogy mi minden fér bele a programba, könnyű megegyezni abban, hogy mi lesz a leghelyesebb. Viszont, amikor ott vagyunk, akkor ez könnyen érvényét veszítheti - egyszerűen azért, mert az embereket általában a vágyak vezérlik, és ezt támasztják alá racionális érvekkel. Először sosem az igazi indokokat szoktuk megnevezni, hanem jön egy vágy - például, hogy szeretnék elmenni egy olyan programra, amit otthon még elvetettünk -, és ezt minde a társaság előtt, mind magam előtt igyekszem észérvekkel megtámogatni."

A zöld szemű szörny

Bea nyaralását viszont nem az extra programok zavarták meg, inkább a társaság egyik hölgytagja, aki "látványosan nyomult a férjére".

"Tulajdonképpen számítanom kellett volna valami ilyesmire, hiszen korábban, egy szilveszteri buli alkalmával is kikezdett a párommal, de akkor még egyedül volt, és azt reméltem, hogy a pasija előtt ő sem viselkedik majd ennyire kihívóan. Hát tévedtem. Az még hagyján, hogy affektálva riszálta magát előtte, de amikor strandon az én drága, mulya uramat kérte meg, hogy kapcsolja ki a bikinifelsőjét, és kenje be a hátát, elszakadt a cérna, és nem egészen irodalmi stílusban közöltem vele a véleményem."

Bea persze a férjével is összerúgta a port, olyannyira, hogy csak hajszálon múlott, hogy nem utazott haza. A botrány után viszont átköltöztek egy másik szállodába, és kínosan ügyeltek rá, nehogy összefussanak az ominózus höggyel.

Szendi Gábor szerint ez az eset sem egyedülálló.

"Komoly konfliktusforrás lehet a csábítás-csábulás a baráti házaspároknál. A férfi-női barátságra egyébként is jellemző, hogy a kapcsolat nem más, mint egy félbemaradt udvarlás. Az ilyen rejtett vonzalmat ami a baráti házaspárok ellenkező nemű tagjai közt alakul ki, a hétköznapokban szinten lehet tartani azzal, hogy csak ritkán találkoznak. Csakhogy a nyaralás általában felkorbácsolja az ilyen érzéseket, akár el is fajulhatnak a dolgok. De ha az egész megmarad, csupán elméleti szinten, az is rengeteg féltékenységre ad okot. A férj elkezdi utálni a barátját, hogy az miért beszélget olyan hosszan az ő feleségével, vagy miért van ő is ott akkor, amikor félmeztelenül napozik a neje. Ami nehezíti a helyzetet, hogy az emberek gyakran nem merik kimondani, hogy féltékenyek, mert úgy érzik: ha nevet adnak neki, azzal is elindítanak egy lavinát, tehát inkább nem beszélnek róla, hanem mondva csinált ürügyekkel kezdik el-eltávolítani a potenciális udvarlót vagy szerető-jelöltet."

Az ilyen helyzetre voltaképpen nincs jó megoldás, talán csak az indulatmentes tisztázás, vagy az, ha eleve nem indulunk útnak olyannal, aki ebből a szempontból veszélyt jelenthet.