Könnyíteni az iskolatáskán

Pár nap múlva becsöngetnek: kis- és nagy iskolások ezrei szoknak vissza, vagy bele a fegyelembe a nagy nyári szabadság után. Hogyan éli meg a gyerek az újrakezdést? Mit tehet a szülő, hogy ne legyen nagy trauma a visszaállás a mókuskerékbe? Milyen trükkökkel próbálják lelkesíteni a pedagógusok a kétoldali iskolaundorral küzdőket? Néhány jó tanács, hogy ne legyen nehéz az iskolatáska.

Feri, akkoriban még csak Ferike, a családi legendárium szerint éppen három napja járt iskolába, amikor egy este közölte a szüleivel, rájött, hogy ez a dolog nem neki való és "mi lenne, ha inkább focistát nevelnének belőle, és akkor nem kellene ezzel a tanulás dologgal szenvedni". A ma már 18 éves fiatalember azóta már - ha nem is nagyon - de szereti az iskolát, de a tanév kezdést változatlanul utálja. "Valahogy mindig úgy érzem, hogy idén megint rosszabb az órarend, mint tavaly, hogy pont a jófej tanárok mentek el, és, hogy az egyes osztálytársaim még hülyébbek lettek a nyáron. Kell egy jó hónap, amíg beáll a rend, és újra rutin lesz a suli. Addig inkább gyűlöletes."

Matekrimi az első órákon

De nem csak Ferinek, hanem jószerével minden gyereknek - kivéve az elsősöket, akiknek még sejtelmük sincs, hogy mi vár rájuk - meg kell küzdeni azzal a sokkal, hogy véget ért a nyár, újra korán kell kelni, beülni az iskolapadba, dolgozatot, házi feladatot írni. Ám nem csak a gyerekeknek - a szülőknek, de még a tanároknak is nagy sokk az iskolakezdés.

Ez valószínűleg azóta így működik, amióta van iskola és vakáció, de Szabó Katalin matematika tanár és osztályfőnök szerint az utóbbi egy-két évtizedben látványosan romlott a helyzet. "Az első osztályom, majdnem huszonöt évvel ezelőtt, még mutatott némi örömet, hogy újra találkozhatott a régi osztálytársakkal. Persze, volt beszélgetés meg nevetgélés, sokszor még az órán is, de a gyerekek végül tudomásul vették, hogy suli van, dolgozni kell. Mostanában viszont a sok diák arcán csak méla undor látszik, mintha szívességet tenne azzal, hogy befárad az osztályterembe."

Szabó Katalin ezért igyekszik már az első napokat feldobni, kis csokikat készít a gyereknek a padra, meghirdeti a "legizgalmasabb nyári sztori" vetélkedőt, vagyis aki fényképeket, emlékeket - pl. egy tengerből gyűjtött kagylót - megmutatva a legügyesebben számol be arról hol járt a szünidőben ajándékot kap, és egy potyaötöst matekból.

"Az ilyen apróságok segítenek abban, hogy a srácok ne csak muszájból jelenjenek meg, hanem akarjanak iskolába jönni. Ezzel együtt az első tanórákon még nem nagyon lehet tanítani, inkább csak ismételni. Ilyenkor olyan matematika feladatokkal készülök, amelyek inkább hasonlítnak egy izgalmas krimire, mint a dolgozat egy kérdésére."

Örömmel készülni

A szülőknek viszont ennél jóval kevesebb eszköze van arra, hogy kellemes helynek állítsa be az iskolát. Zsófi három gyereket nevel, két felsős fiút, meg egy negyedikes kislányt.

"A lányom még hagyján, neki elég az olyan 'csajos' dolgokat elmondani, hogy az osztálytársnők meg fognak pukkadni az irigységtől, ha meglátják, mennyit nőtt, milyen szép barna lett, és milyen jó az új frizurája. De a fiúkat nagyon nehéz lelkesíteni. Ami még mindig hatásos náluk, az az új taneszközök közös beszerzése. A pakkban mindig van valami extra: egy különleges tolltartó, vagy egy vicces ceruza. Azokat a képeket, díszeket, jópofa papírokat pedig már nyár eleje óta gyűjtjük, amivel az ősszel becsomagolt tankönyveket díszítjük."

Zsófi szerint a srácok legnehezebben ahhoz szoknak hozzá, hogy újra minden nap korán kell kelni.

"Nyáron lazábban kezeljük a lefekvés idejét, mert nem tragédia, ha a csemeték későn bújnak ki az ágyból. Ősztől viszont nincs mese: kelni kell reggel hatkor. Hogy ezt könnyebb legyen újra megszokni, az utolsó két hétben már igyekszem korán ágyba dugni őket."

Zsófi kislánya is kommentálta a témát: szerinte azért jó, hogy kezdődik az iskola, mert én jó tanuló vagyok, és ebben lekörözöm a fiúkat."