Díszek fára, gyomorba

Vágólapra másolva!
Van, aki szülőtőktől örökölt színes üveggömbökkel, van, aki sok-sok szaloncukorral, van, aki trendi, egyszínű dizájnnal díszíti a karácsonyfát, s van, aki saját kezűleg készült díszekkel - akár olyanokkal is, amelyek használat után - és közben - a gyomrunkban végezhetik. Ehető díszek,otthoni kivitelben.
Vágólapra másolva!

Bár sokan Ádámtól-Évától származtatják a karácsonyfát, a feldíszített fenyő hagyománya alig pár száz éves. Ha hinni lehet a történetíróknak, akkor 1605 körül lett hagyomány abból, hogy a téli napforduló körül fenyőfákat állítanak, és gyümölcsökkel, papírdíszekkel, édességgel ékesítik.

Ugyanezen krónikások beszámolójából az is kiderül, hogy a karácsonyfa állítása német szokás, bár ott, akkoriban inkább szelleműző funkciója volt: azt tartották ugyanis, hogy a napforduló idején kiszabadulnak a halottak gonosz szellemei, és szabadon csatangolnak a világban. Előlük menekültek az örökzöld szobadísz alá az emberek.

Még mindig a történeti leírásoknál maradva állítólag Luther Márton volt az, Jézus születésének tiszteletére állított, apró gyertyákkal díszítve. Magyarországon még fiatalabb a karácsonyfa hagyománya, csupán a XIX. századig nyúlik vissza. Ekkor vette át a szokást a magyar arisztokrácia - Bécsből.

Nagy valószínűséggel az első magyar karácsonyfa a magyarországi óvodák megalapítója, Brunszvik Teréz a nevéhez fűződik, a lexikonok szerint 1824-ben Aszódon díszített először fenyőt a grófnő. A karácsonyfát - magyar hagyomány szerint - 24-én este kell feldíszíteni, és vízkeresztkor, január 6-án leszedni, mert minden más időpont balszerencsét hoz. Az első karácsonyfákat még dióval, almával, pereccel és papírvirágokkal, szalagokkal díszítették, de a XIX. század végén egy cseh üveggyár színes, szájjal fújt üveggömböket állított elő - ezek a dekorációk azóta sem mentek ki a divatból.

Örökzöld az örökzöldön - a szaloncukor

A fadíszítés divatja azóta sokat változott, ami szinte egyetlen hagyományként fennmaradt, az a szaloncukor, ezt egyébként szinte csak a magyarok aggatják a fára. Bár a boltokban már nem csak a többször hasznosítható kőkeményre aszalódó fajta kapható, hanem szinte minden, ami szem-szájnak ingere, aki nagyon különlegesre vágyik, maga is el tudja készíteni ezt a csemegét. Bár kicsit macerás, de az mindenképpen mellette szól, hogy így pontosan tudjuk mi kerül bele, pont olyan színű lesz a csomagolása, amilyet szeretnénk, és nem utolsósorban megalapozhatjuk vele a karácsonyi hangulatot.

Szaloncukor házilag:
1 kg (barna)cukor, 3 dl víz, ízesítő anyagok: darált dió, kakaó, mogyoró, marcipánmassza, kókusz, citrom. Bevonáshoz: csokoládés tortabevonó.

Elkészítés: A cukrot a vízzel addig főzzük, amíg sűrűsödni nem kezd. (Vékony drótból hajlítsunk gyűrűt, mártsuk bele a masszába, és próbáljunk meg buborékot fújni úgy, mintha szappanbuborékot fújnánk. Ha ez sikerül, akkor már megfelelő a cukor állaga.) A masszát öntsük vízzel kiöblített porcelántálba, öntsünk a tetejére is egy kis vizet, és tegyük hideg helyre. Amikor már nem meleg, akkor fakanállal keverjük addig, amíg hófehér pép nem lesz belőle. A pépet osszuk annyifelé, ahányféle cukrot szeretnénk készíteni, majd egyenként keverjük hozzá az ízesítőket. Ezután egy kicsit langyosítsuk meg, hogy jól kenhető legyen, és hideg tálcán simítsuk el 1,5-2 cm vastagságban. Amikor megdermedt a cukor és már vágható, akkor vizes késsel vágjuk kis téglalapokra. A csokoládét gőz felett melegítsük fel, és egyenként mártogassuk bele, ha teljesen megszáradt, lehet csomagolni.

Könnyen, gyorsan, csokisat

Bár a házilag készült szaloncukor, (pláne, ha a ráfordított munka értékét is figyelembe vesszük) nem feltétlenül gazdaságosabb, mint a bolti, azért van, amin lehet spórolni: ilyen csokifüggelék. Az elkészítése ugyanis inkább csak odafigyelést, semmint tehetséget igényel, és nem is tart túl sokáig.

Karácsonyi csokoládéfüggelék
Hozzávalók:
25 dkg vaj, 30 dkg porcukor, fél csomag vaníliás cukor, 5 dkg kakaópor, 5 dkg liszt, 7 dkg darált, pörkölt mogyoró(dió, vagy madula)

Elkészítés: A vajat felhevítjük és belekeverjük a porcukrot, vanillincukrot, lisztet, kakaót, pár percig kevergetjük majd lehűtjük és hozzáadjuk a mogyorót. Tetszőleges apró formákba öntjük a pépet, és lehűtjük, ha megkeményedett,kiborítjuk őket. Érdemes ezután fényes, színes papírba vagy alufóliába csomagolni - egyrészt, hogy jobban mutasson, másrészt, hogy ne olvadjon meg, ne porosodjon.

Tipp: az újabban kapható, változatos formájú jégkockákat gyártó tartók például remekül megfelelnek erre a célra, de bármilyen bonbonos doboz műanyag betétje is ugyanilyen jó.

Hasonlóan egyszerűek és több mint finomak a marcipánból készült díszek - ráadásul ebbe a munkába nyugodtan be lehet vonni a család legifjabb tagjait.alapja a marcipánrúd, amit a nagyobb boltokban ma már nem boszorkányság beszerezni. Ezt a masszát kell összegyúrni aszalt gyümölccsel, (ha kell, apróra vágva), reszelt narancshéjjal, egy kis narancslekvárral és egy csepp rummal. A kész finomságból formázzunk kis gombócokat, és hempergessük meg reszelt, cukrozott narancshéjban. Lehet a natúr marcipángolyók közepébe rumos meggyet, egy-egy szem mogyorót, vagy csokidarabot, esetleg mogyorókrémet rejteni. Ez utóbbit előtte tegyük be a hűtőszekrénybe vagy még inkább a fagyasztóba, úgy könnyebb bánni vele. Az elkészült golyókat olvasztott csokival, darált mogyoróval, kókusz-reszelékkel, kakaóporral lehet bevonni, vagy ebben meghempergetni. A kész műveket szép, csillogó papírba burkolva aggassuk a fára - már, ha addigra a család el nem nassolja.