Jöhet a következő!

Nincs ideális korkülönbség két testvér között - ebben többé-kevésbé egyetértenek az anyák, és a szakértők. Minden kornak vannak ugyanis előnyei és hátrányai, ráadásul nem pusztán ezen múlik, hogy a gyerekek jó testvérek lesznek-e a jövőben. Milyen veszélyekkel jár a túl kicsi, vagy a túl nagy korkülönbség, és egyáltalán: mi számít annak?

Egy-két év: az egyik kicsi, a másik pici

"Úgy négy évig szinte alig aludtam - meséli Ancsi, aki egy öt és fél és egy négyéves gyerek édesanyja.

"A két kicsi között majdnem napra pontosan 18 hónap a korkülönbség - nem így terveztük, de így alakult. Amikor a kisebbik megszületett, egy darabig azt hittem, hogy megszakadok, de mára abban sem vagyok biztos, hogy nem így csinálnám, ha újra belevágnék. Mert az igaz, hogy leülni sem volt időm a kicsi és a pici mellett, de az is igaz, hogy nagyon jó testvérek lettek, ráadásul nekem is könnyebb volt visszaállni a munkába, hiszen nem hat évet hagytam ki, csak négyet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy szerencsém volt: nagyon sokat segített a párom és a nagyszülők. Nélkülük lehet, hogy tényleg nem bírtam volna. De a saját példám alapján arra jutottam, hogy nincs ideális korkülönbség két testvér között: minden megoldásnak megvan a maga előnye és hátránya."

Ezzel a kijelentéssel Frank Zsuzsa gyerek klinikai szakpszichológus is egyetért.

"Valóban nincs ideális korkülönbség két testvér között, hiszen sok mindentől függ, hogy a nagyobb gyerek hogyan fogadja a kisebbet. Általánosságban elmondható, hogy nem jó, ha csak egy-két év van a két gyerek között, hiszen ilyenkor még az idősebb gyerek is túl kicsi. Egy-két éves korban még egyfajta testi függőség áll fenn, a gyerek még nem vált le igazán az anyjáról. Ha ebbe a helyzetbe érkezik egy kicsi baba, azt nagyon nehezen kezeli: ilyenkor a féltékenység minden formája előfordulhat, sőt az is gyakori, hogy az idősebb gyerek haragszik az anyjára a testvér érkezése miatt. Arról nem is beszélve, hogy az anya helyzete sem könnyű, amikor egy totyogó kisbabát, és egy újszülöttet kell egyszerre ellátnia.

Három év: természetes féltékenység

Balázs és Botond legendásan jó testvérek. Balázs már akkor örült az öccsének, amikor még csak az anyukája pocakjában volt, mesélt neki, segített kitalálni a nevét. Amióta pedig megszületett, igyekszik mindent megosztani vele.

"Boti még csak két hetes volt, amikor Balázs majdnem megetette csokival" - meséli Ági, az anyukájuk. "De a baba körüli teendőkbe is szívesen bekapcsolódott, ott sürgött-forgott a pelenkázó asztal körül. Valószínűleg több oka is van annak, hogy így alakult, bár a köztük lévő három év korkülönbség egyesek szerint messze nem ideális. Feltehetően sokat számított, hogy Balázst mindig nagyon megdicsértük, amikor azt tapasztaltuk, hogy jó testvér."

Frank Zsuzsa szerint bár nagyon jó dolog, ha két testvér ennyire szereti egymást, de azért érdemes odafigyelni, hogy nem a bizonyítási vágy motiválja-e ezt a fajta ragaszkodást.

"Az is gyanús, ha két gyerek túlságosan jó testvér. Elképzelhető, hogy egy ilyen helyzetben a nagyobb gyerek nagyon meg akar felelni a szüleinek, és azért ilyen kedves az öccsével. A féltékenység ugyanis természetes érzés egy háromévesnél. Amikor hazavisznek egy csecsemőt, az a nagyobb testvér számára olyan lehet, mintha a férj hazahozna egy nőt, és azt mondaná: drágám, ő mostantól itt fog élni velünk, próbáld meg őt szeretni. Ez komoly trauma lehet még egy gyereknek, ezért nem ritka, hogy szorongásos tünetetek jelentkeznek, annak ellenére, hogy látszólag minden a legnagyobb rendben van."