A Gorilla évébe léptünk

December 1-jén megkezdődött a Gorilla éve. Az ENSZ által indított kezdeményezés a súlyosan veszélyeztett főemlős megmentését tűzte ki céljául. Az esemény jó alkalmat kínál arra, hogy összefoglaljuk a jelenleg ismert gorillafajokról és alfajokról szerzett ismereteinket.

A gorilla évét az ENSZ környezetvédelmi programjának részeként működő Egyezmény a Vándorló Vadon élő Állatfajok Védelméről (CMS), más néven Bonni Egyezmény egyik aktív támogatója, II. Albert monacói herceg nyitotta meg ünnepélyes keretek között a CMS decemberi római konferenciáján, ahol több mint száz kormány képviselője vett részt, hogy megvitassa a környezetszennyezés, a klímaváltozás és a túlvadászat által leginkább veszélyeztetett állatfajok védelmének megerősítését. A CMS félmillió eurót kíván összegyűjteni olyan programokra, amelyek segítséget nyújtanak gorillákat fenyegető legnagyobb veszélyekkel szemben. "Azokat a forrásokat kell használnunk, amelyeket a gorillamegfigyelő turistautak jövedelméből szerzünk. Ezzel tudunk infrastrukturális támogatást nyújtani az orvvadászok ellen küzdő vadőrök számára. Többet kell tennünk az élőhelyek megőrzésért is" - mondta az egyezmény tisztségviselője, Robert Hepworth.

Egy augusztusban kiadott jelentés szerint a főemlősök 634 fajának és alfajának fele került a kihalás szélére az emberi tevékenységek következtében. A legrosszabb a helyzet Ázsiában: az itt élő főemlősök 70 százaléka szerepel a legveszélyeztetettebb fajok nemzetközi vörös listáján.

A kizárólag Afrikában élő gorillákat leginkább az ebola, az erdőirtás és az élőhelyek közelében dúló fegyveres konfliktusok fenyegetik, de számos orvvadász is gyilkolja őket húsukért, illetve a feketepiacon jól eladható kölykökért. Mivel a gorillák hosszú életűek és a szaporodási rátájuk rendkívül alacsony, ezért populációik még a kisebb mértékű vadászatra is rendkívül érzékenyek. Állományukat tovább csökkenti élőhelyük folyamatos zsugorodása, és pár évtizeden belül további nagy veszélyt jelent fennmaradásukra a várható éghajlatváltozás.

A gorillák kisebb (jellemzően 7-10 fős) családi közösségekben élnek, amelyeket egy idősebb, "ezüsthátú" hím vezet és védelmez. A hím és a nőstények kapcsolata szoros, a nőstények viszonya lazább, mivel nem rokonok: ivaréretten elhagyják csapatukat, és más csoportokat keresnek maguknak. Egy nőstény élete 30-50 éve során csupán 3-6 utódot nevelhet fel. Szinte mindig egy kölyök születik, az ikerszülés rendkívül ritka.

A gorillák nemcsak egymással képesek rendkívül magas szinten kommunikálni. A Koko nevű nősténynek egy kaliforniai állatkertben a siketnéma jelbeszéd mintegy 1000 jelét tanították meg, ezeket Koko a mai napig valódi nyelvként használja, sőt maga is alkotott új jeleket. Érzelmein kívül számos elvont fogalmat is képeskifejezni. A 37 éves Koko ma egy hawaii gorillarezervátumban él, és már nem kísérleteznek vele, de korábbi tudásának nagy részét megőrizte. A gorillák fejlett értelmi képességeit más kísérletek is alátámasztották.

Gorillafajok és alfajok

A gorillák az úgynevezett nagy emberszabású majmok (Hominidae) családjába tartoznak a csimpánzokkal és bonobókkal(Pan troglodytes és Pan paniscus), az orangutánokkal (Pongo pygmaeus) és az emberrel együtt. Noha a nagy emberszabásúak közül eddig még csak az ember és a csimpámz genomjának szekvenciája készült el, több előzetes eredmény arra utal, hogy a gorillák legalább olyan közeli - ha nem közelebbi - rokonaink, mint a csimpánzok. Ez is indokolja, hogy minél nagyobb erőfeszítéseket tegyünk megmentésükre.

A gorilláknak ma két faját különböztetjük meg, a nyugati gorillát (Gorilla gorilla) és a keleti gorillát (Gorilla beringei). A nyugati gorillák Nyugat- és Közép-Afrika trópusi esőerdőiben élnek Nigériától Kamerunon át a Kongói Köztársaságig, míg a keletiek Közép- és Kelet-Afrika egyes területeinek (Kongói Demokratikus Köztársaság, Ruanda, Uganda) esőerdeiben.

Mindkét gorillafajnak két-két alfaját ismerik el a szakemberek. A nyugati gorilla alfajai a viszonylag gyakori nyugati síkvidéki gorilla (Gorilla gorilla gorilla), valamint a világ legritkább gorillája, a Cross River-i vagy Diehl-gorilla (Gorilla gorilla diehli). A keleti gorilla két alfaja a keleti síkvidéki gorilla (Gorilla beringei graueri) és a Virunga-hegység, valamint Dél-Uganda híres hegyi gorillája (Gorilla beringei beringei).

Nyugati síkvidéki gorilla

Noha a gorillaalfajok között a nyugati síkvidéki gorilla egyedszáma a legnagyobb (150 000-200 000), súlyosan veszélyeztetett, mert létszáma rohamosan csökken a vadászat és a betegségek okozta halálozás miatt. Becslések szerint az állományok egyedszáma több mint 60 százalékkal csökkent az elmúlt 20-25 évben. A védett területek többségén jelentős gondot okoz az orvvadászat, és elterjedési területének mintegy felét érinti az ebola, amely a gorillákra ugyanolyan veszélyes, mint az emberekre.

Nyugati síkvidéki gorilla (Gorilla gorilla gorilla) - ez az alfaj látható a budapesti állatkertben, ahol a csapat nemrég újabb nősténnyel bővült

A nyugati síkvidéki gorilla legnagyobb egyedszámban Kamerunban és a Kongói Köztársaságban él. Kongó északi részén 125 ezer nyugati síkvidéki gorillát számláltak össze nemrég. A nagyszámú állatra egy 47 ezer négyzetkilométeres területen bukkantak a New York-i székhelyű Wildlife Conservation Society (WCS) szakemberei, akik a gorillák által esténként épített fészkek száma alapján következtettek a ritka emberszabásúak számának robbanásszerű növekedésére a Kongói Köztársaság északi részén elterülő esőerdőkben és elszigetelt, ingoványos területeken. Korábban viszonylag sok gorilla élt Gabonban is, de 1996 és 2003 között az ország északkeleti részén tomboló ebolajárvány szinte az összes nagy emberszabásút kiirtotta.

Cross River-i vagy Diehl-gorilla

A gorillák legújabban (2000-ben) elismert és legkisebb létszámú, leginkább veszélyeztetett alfaja. Állománya - amely Kamerun és Nigéria 11 szétszórt pontján él - kevesebb mint 300 egyedből áll. Ezért örvendetes, hogy a kameruni kormány többéves előkészítő munka után idén létrehozta a Takamanda Nemzeti Parkot, amely csatlakozik a Nigériában lévő Cross River Nemzeti Parkhoz. A két természetvédelmi terület - melyek között az állatok szabadon közlekedhetnek - nagyjából 115 gorillának ad otthont.

Cross River-i vagy Diehl-gorilla (Gorilla gorilla diehli)

Sajnos az élőhelyének széttördeltsége miatt ezt az alfajt még a szokásosnál is jobban veszélyezteti az élőhelyrombolás, az orvvadászat. Fennmaradásának esélye - a védelmi erőfeszítések ellenére - igen csekély.

Keleti síkvidéki gorilla

A nyugati és a keleti gorillát mintegy 1000 kilométer távolság választja el egymástól. A keleti gorilla nagyobb termetű, mint nyugati rokona. A keleti gorilla szőrzete hosszabb, feketébb, kifejezettebb a fej középvonalán végighúzódó "punkos" taraj. Nem fordul elő a fején vöröses elszíneződés. A domináns hímek hátán lévő ezüstszínű minta is határozottabban kivehető és körvonala is élesebb, mint a nyugati gorillákon látható mintázat.

A keleti síkvidéki gorilla kizárólag a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén fordul elő a Lualaba folyó és a Burundi-Ruanda-Uganda határolta terület között. Egyedszámát az 1990-es években 17 000-re becsülték. Az állomány zöme (körülbelül 86 százaléka) a 6000 négyzetkilométeres Kahuzi-Biega Nemzeti Parkban és a hozzá kapcsolódó Kasese területen élt.

Keleti síkvidéki gorilla (Gorilla beringei graueri)

Az 1990-es évek vége óta zajló véres polgárháború azonban a gorillákat sem kímélte. Az orvvadászat okozta közvetlen károkon túl igen jelentős pusztítást vitt végbe a főemlősök között az élőhelyek elvesztése, az illegális fakitermelés, illetve a bányászat. Mivel a zavaros belpolitikai viszonyok miatt lehetetlen pontos állományfelmérést végezni, ezért a természetvédők csak a helybéliek szóbeli beszámolóira támaszkodhatnak. Ezek alapján drasztikus egyedszámcsökkenés valószínűsíthető.

Hegyi gorilla

Diane Fossey munkásságának, valamint a "gorillaturizmus" létrejöttének köszönhetően ez a gorillaalfaj a legismertebb a nagyközönség számára. A hegyi gorilla mintegy 400 000 éve vált el a keleti síkvidéki gorillától. Két populációja létezik. Az egyik a Virunga-hegység vulkánjai között, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Ruanda és Uganda határán, a másik a Bwindi Nemzeti Parkban, Uganda nyugati részén, a Kongói Demokratikus Köztársaság határán. Ez utóbbi állományról több szakember úgy véli, hogy már külön alfajnak tekinthető (Gorilla beringei bwindi), de ez még megerősítésre vár.

Hegyi gorilla (Gorilla beringei beringei)

A nemrég végzett felmérések alapján a hegyi gorillák két izolált populációjának egyedszámát 650-680 egyedre becsülik. Noha mindkét állomány teljes egészében védett területen él, ennek ellenére igen nagymértékben fenyegeti őket a kipusztulás a rendkívül kis állománynagyság, az élőhelyek elvesztése, az orvvadászat, az emberi betegségek átterjedése és a polgárháború miatt.

Ezért örömteli, hogy a Virunga Parkba nemrég visszatért vadőrök azt tapasztalták, hogy a háború idején nagyobb volt a gorillák szaporulata a békeidőben megszokottnál. Az utolsó számláláskor, 2007 augusztusában 72 "emberhez szokott" és mintegy 120 "vad" gorilla élt a rezervátumban. A mostani egyhónapos számlálás eredménye meglepte a szakembereket: az egyik 30 egyedből álló gorillacsapatban öt új kölyköt találtak. Az elmúlt 11 év során átlagosan kevesebb mint két kölyök született évente. Öt új kölyök, alig több mint egy év alatt a 30 egyedből álló gorillacsapat életében, mintegy 15 százalékos növekedés, ami rendkívüli hír - nyilatkozta Emmanuel de Merode, a Park igazgatója.

Jane Goodall a gorilla évének hivatalos védnöke

Jane Goodall 1960-ban kezdte kutatni a csimpánzok viselkedését Tanzániában. Egyéni kutatási módszerei már néhány hónap után szenzációs eredményekre vezettek. Ő írta le először, hogy a csimpánzok is készítenek eszközöket, olykor nagyobb állatokra, például majmokra vadásznak, máskor több éven át háborúskodnak a szomszédos hordákkal a területért. 1977-ben jött létre a Jane Goodall Intézet (JGI), amely a fajvédelem mellett más globális ökológiai problémákkal is foglalkozik. Az intézet egyik kiemelt programja a Roots and Shoots, magyarul Rügyek és Gyökerek elnevezésű, gyerekeket és fiatalokat összefogó képzési és nevelési program, amely a világ 87 országában, 8000 helyi csoportban, több mint 100 ezer taggal rendelkezik.