Ünnepi sütemény alantas testzsírból

hájas
Vágólapra másolva!
Horváth Ilona szerint disznóvágáskor minden jó háziasszony szívesen félretesz egy darab hájat, hogy abból később pogácsát vagy lekváros süteményt süssön. Decemberben, és disznóvágások idején érdemes a disznóvágó ismerősöket, barátokat levenni egy kis hájra, hiszen szinte csak ilyenkor juthatunk friss hájhoz, amiből az egyik legfinomabb süteményt készíthetjük.
Vágólapra másolva!

Forrás: Táfelspicc
Forrás: Táfelspicc

Pár évvel ezelőtt még üzemelt az a cukrászda (Vác, Boda cukrászda, a helyén ma a Desszert Szalon), ahová kislányként málna és rumosdió fagylaltért jártunk, télen viszont a pult tetején zacskókba csomagolva sorakoztak azok a lekváros sütemények, jó vastagon porcukorba forgatva, amiről akkor csak annyit tudtam, hogy nagyon finomak és kérek még. Azóta tudom, hogy az bizony hájas tészta volt. Sokan rendelkeznek hasonló emlékekkel, de mégse állunk neki. Ennek egyik oka, hogy a nagyipari sertés egyszerűen nem termel hájat, tehát a testháj maga hiánycikk lett, piacokon, és háztáji vágásokról lehet szinte csak beszerezni, hentesnél csak ritkán, áruházakban soha. Kacsa, libahájjal próbálkozni fölösleges, más az olvadáspont és még másabb a mellékíz. A másik, hogy a hájas valóban munkás, de valakinek akkor is meg kell csinálni.

A hájas tészta is a hajtogatott levelesekhez tartozik, itt viszont vaj helyett nyers és lehetőleg nagyon friss sertéshájat használunk. Hájat csak megbízható helyről vásároljanak, így elkerülhetik a romlott, avas terméket, amit ha nem vesznek észre időben, csak a rengeteg hajtás és gyúrás, vágás és szúrás majd sütés után, az bizony síráshoz vezet. A friss háj fehér, enyhén rózsaszínes és finom zsíros illata van - az öreg, régi háj színe szürkés és enyhén dohos szagú.

A hájat darálás előtt fél órára hideg vízbe áztatom, majd papírtörlővel leitatom róla a vizet. A hártyát is leszedem róla, nem érdemes késsel próbálkozni, a legegyszerűbb az, ha kézzel nekiesek és lenyúzom róla, miközben próbálok nem egy aranyos kismalacra gondolni. Ezután ledarálom egyszer, ha nem elég homogén (kis rostszálak vannak benne például), akkor még egyszer.

Ha szerencsénk van és találunk, vásárolhatunk már előkészített, ledarált hájat, így mindenképp egyszerűbb.

Összeállítom a tésztát. Ez lehet élesztős (mint a pogácsánál) vagy egyszerű tojásos ecettel (vagy borral). Előbbi a meleg, utóbbi a hideg hájas.

Hozzávalók:

  • 70 dkg liszt
  • 40 dkg háj darálva
  • 1 tojás
  • 2 ek tejföl
  • szódavíz
  • 1 tk cukor
  • 1 tk só
  • lekvár a töltéshez
  • porcukor

A lisztet összedolgozom tejföllel, tojással, egy pohár borral, sóval, cukorral és kevés szódavízzel, amíg sima, ruganyos tésztát kapok, majd 15 percet pihentetem. Ezután kinyújtom, kb. fél-egy centi vastagra. A hájat összegyúrom 10 dkg liszttel, és kinyújtom kis híján ugyanakkorára, mint a tésztát, majd ráterítem.

A sok hajtástól és nyújtástól lesz leveles a tészta, ezért kell többször megismételni az egyébként rettentő egyszerű munkafázist: a kinyújtott tésztát hajtogatom úgy, mintha hivatalos levelet hajtanék. Először az 1/3-ad részét hajtom, majd ezt ráfordítom a tészta többi részére. Ujjnyomokkal jelzem a hajtások számát, hagyom pihenni 15-20 percet hűvös helyen.
Ezután kinyújtom újra fél-1 centi vastagra és megismétlem a hajtogatást. Újabb 15 percet pihentetem, most már két ujjnyommal. Ezt még kétszer megismétlem, így kapok négyszeresen hajtogatott tésztát.

Kinyújtom fél centi vékonyra és kb. 6x6 centis négyzeteket vágok belőle. Egy teáskanálnyi lekvárt teszek a közepére, majd háromszöget vagy téglalapot hajtok belőle, a széleit jól összenyomkodom. 200 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 20 perc alatt világosra sütöm, majd még forrón porcukorba hempergetem a süteményt. Lezárt dobozban sokáig elállna, de erre nyilván esélye sincs.

A hajtogatás pontos lépéseit a linken találja.