Bajnaiék felmelegítik Orbánék ötleteit

A Haza és Haladás Egyesület hétfőn ismertette gazdasági tervei között kettő is akad, amivel már az Orbán-kormány is próbálkozott. A mostani kabinet nem vagy csak részben tudta megvalósítani elképzeléseit.

Nem sok konkrétumot, kidolgozott lépést árultak el a Bajnai Gordon volt kormányfő vezette Haza és Haladás Alapítvány vitaindítónak szánt gazdasági programjának kidolgozói a dokumentum ismertetésekor. Ennek ellenére az máris látszik, hogy, az adóelképzelések közül kettő szinte szóról szóra megegyezik azzal, amit a második Orbán-kormány tervezett, de végül nem tudott megvalósítani.

Ne legyen adókapkodás

A vállalkozások jó része szenved attól, hogy gyakran változnak az adószabályok, az elmúlt pár évben alig volt olyan hónap, amikor ne írtak volna át akár csak egy részletszabályt az adótörvények rengetegében. A stabilitás, kiszámíthatóság jegyében a Bajnai-féle keretprogram az adóalkotmány bevezetésével ígéri kezelni a problémát.

Kikötnék, hogy évente csak egyszer lehessen módosítani az adótörvényeket. Az új adószabályok megismerésére 60 napot hagynának a mostani 30 nap helyett, vagyis ennyi időnek kellene eltelnie a törvény kihirdetése és az életbe lépése között. Emellett megszüntetnének minden olyan kisadót, amely nem hoz egy évben 20 milliárd forintnál több bevételt az állam konyhájára.

Orbánék bő egy évvel ezelőtt készítették elő a gazdasági stabilitási törvényt, amely a közteherviselés - adózás - alapvető elveit is tartalmazza. A Nemzetgazdasági Minisztérium felügyelete alatt készült jogszabály első változata előírta volna, hogy fél évnek el kell telnie egy új adó bevezetése előtt, és 60 napnak egy meglevő adó emelése, az adószabályok szigorítása előtt. A parlamentnek benyújtott javaslat ezt még azzal toldotta meg, hogy adót csak év elején lehetne adót bevezetni, emelni, szigorítani.

A tervekből azonban végül semmi nem lett. A parlamenti tárgyalás során a kormányoldal a kiszámíthatósági garanciákból kitáncolt, és mára az maradt, hogy harminc nap felkészülési ideje van az adózóknak, hogy megismerjék a bármikor elfogadott adószabályt. Pontosabban, még ennyi sem maradt, mert ha a magyar gazdaság tartós és jelentős visszaesést szenved el (aminek az felel meg, ha az adott évben a gazdasági teljesítmény, a GDP csökken), akkor ezt sem kell betartania a kormánynak és a parlamentnek. Sőt, recesszió esetén az egykulcsos személyi jövedelemadó sem szent, "a nemzetgazdasági egyensúly helyreállításához szükséges mértékben" ki lehet vetni másik adókulcsot is a bérre.

Mégis jöttek kisadók

A költségvetési szinten elhanyagolható, évi pár százmillió, vagy pár milliárd forintot hozó kisadók ellen a mostani kormány kétszer is meghirdette a harcot. Az első akciótervben, a 2010 júniusában ismertetett 29 pontban szerepelt az, hogy tíz kisadót egy kézmozdulattal eltörölnek. Néhányat valóban meg is szüntettek, de újak is születtek. Ilyen volt például a katasztrófaadó, amely évi egymilliárd forinttal gazdagította volna a katasztrófavédelmi hatóságot, vagy az élelmiszerfelügyeleti díj, amely néhány milliárd forintot jelent.

Ezeknek azonban meg sem születhettek volna a stabilitási törvény szelleme szerint. Ez előírja, hogy új adó bevezetésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy annak nyilvántartása, kiszámításával járó nyűgök, beszedése, ellenőrzése, az adminisztrációs költségek nem haladhatják meg az adótól remélt bevételt. Illetve előírja, hogy ne legyenek aránytalanul magasak ezek a költségek. A puha megfogalmazást kihasználva mégis bevezette az Orbán-kormány a két említett közterhet, igaz, egyiket, a katasztrófaadót a bevezetése után nem egészen fél évvel el is törölte, mert bebizonyosodott, hogy túl nagy adminisztrációs költségekben hajszolta vele a vállalkozásokat.

A többiről mást gondolnak

A két tábor adóelképzelései között ezen túl szöges ellentétei egymásnak. A Haza és Haladás vitaanyagának ismertetésekor Oszkó Péter, a Bajnai-kormány volt pénzügyminisztere a 2011-ben, Orbán egyik emblematikus lépéseként ismert egykulcsos személyi jövedelemadó megszüntetését ígérte.

Bajnaiék és Orbánék az adójóváírásról is másképp gondolkoznak. Előbbiek visszahoznák - a tervek alapján a korábbinál valamivel kisebb összegben, havi 8 ezer forint körüli mértékkel - az adójóváírást, így nőne a legkevesebbet keresők nettó bére 8-10 százalékkal. Orbánék tavaly év elején eltörölték az adójóváírást, vele párhuzamosan pedig az alacsony bérnél a szuperbruttósítással is így tettek, de a kettő lépés eredője változatlan bruttó bér mellett még így is nettókereset-csökkenéshez vezetett.

Oszkó is egykulcs-párti volt?

Sokan Oszkó fejére olvassák, hogy négy éve még ő is az egykulcsos adó bevezetése mellett kardoskodott, amikor a Reformszövetség javaslatát támogatta. A Reformszövetség valójában a kétkulcsos adórendszert tartotta volna meg, igaz, igyekezett fokozatosan eltolódni az egykulcsos irányába. Akkor azt javasolták a - főként a munkáltatók igényének hangot adó - szervezkedés tagjai, hogy az évi ötmilliós határ menjen fel 15 millióra, és ott lépjen be a második kulcs. Vagyis csak a havi durván bruttó 984 ezer forintot keresők érezték volna a második kulcsot.

A Reformszövetség elképzelését magáévá tette a Bajnai-kormány, 2010-ben évi 5 millióig 17, afelett 32 százalék volt az adókulcs, és törvénybe volt iktatva, hogy 2011-ben 15 millió forint felett jön csak a 32 százalékos kulcs. (Az adóalap azonban a szuperbruttósított bér volt, vagyis a bruttó bér 1,27-tel felszorozva.) Az Orbán-kormány azonban közbeszólt, átírta a törvényt, 2011-ben egységesen 16 százalékos adókulcsot vezetett be, de meghagyta a szuperbruttósítást.

Oszkó az [origo] megkeresésére hangsúlyozta, hogy sem a Reformszövetség, sem nem sokkal előtte a négy nagy adótanácsadó cég közös adójavaslata (amelyben ő maga szintén szerepet vállalt) sem akart egykulcsos adót, éppen azért, mert látták, hogy nem bírja el a költségvetés. Az szja-rendszert azonban közelíteni akarták az egykulcsos rendszer felé, hogy így házasítsák össze a szolidaritást a pluszteljesítményre való ösztönzéssel. Szerinte az Orbán-kormány bajt okozott az egykulcsos adóval, óriási lyukat ütött a költségvetésen, miközben a gazdasági növekedést nem pörgette fel, és növelte a jövedelemkülönbségeket. Ezért kell Oszkó szerint visszatérni a 2010-es állapotokhoz, durván ötmillió felett kell egy második kulcs.