Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Pék, lakatos, gépi forgácsoló, havi bruttó 118 ezer forintért. Faiskolai metsző, szemző ugyanennyiért. Géplakatos öt év gyakorlattal 140 ezer forintért. Térburkoló, kertépítő segédmunkás 101 500 forintért. Ács 118 ezerért. Villanyszerelő 118 ezerért, öt év gyakorlattal 170-180 ezerért. Mind bruttóban értendő.
Ez csak néhány ajánlat a Nemzeti Munkaügyi Hivatal honlapján a pillanatnyilag elérhető 4657 üres és azonnal betölthető pozíció közül, amelyből országszerte böngészhetnek az álláskeresők. A kiragadott példák többsége úgynevezett hiányszakma: bőven van belőlük kínálat, de mint a fenti ajánlatokat nettóra számítva láthatjuk, havi 70–130 ezer forintos fizetésért nem kellenek senkinek. Pedig ezekre a területekre egy ideje a kormány is jobban odafigyel, vannak például ösztöndíjprogramok és költözési támogatások, de a helyzet évek óta változatlan. Vagy inkább romlik.
„A miénk egy kis cég, amelyik bérmunkában dolgozik németországi és brit megrendelőknek. Abból tudok fizetni az embereimnek, amit az elvégzett munkákért kapunk, de nagyobb fizetésre ebből nem telik. Azonnal elvinnék a megrendelést egy olcsóbb országba, havi 120–130 nettónál többet egy műszakra, 8 órás állásra így egyszerűen nem tudok kigazdálkodni” – mondja a komlói Gömbölyítő Kft. egyik tulajdonosa. Farkas László folyamatosan keresi a szakmájukhoz értő, önálló munkára képes gépi forgácsolókat, de szerinte nemcsak a pénzzel, hanem a képzéssel és a hozzáállással is probléma van. Sokan elkényelmesedtek, a dolgozók hiába kapják meg hetente a pénzüket, a fiataloknak mindig elfogy, és állandóan azt hallja, „főnök úr, megakadtam”.
A gépi forgácsoló mellett Baranya megyében az ács, a villanyszerelő, a lakatos, a kertész, a hegesztő és a szociális gondozó, illetve az ápoló is hiányszakma, mint ahogy kis eltérésekkel ugyanezekre a pályákra az ország többi területén is hiába keresik az embereket, ösztöndíjas képzésekkel sem találni a munkaerőt. (A Nemzetgazdasági Minisztérium minden évben kiadja a hivatalos listát, hogy éppen hol és mi számít hiányszakmának, erről lásd a térképet is.)
A Zala megyei Orbányosfán Varga Sándor is hiába keres szakembert. Ő egyéni vállalkozó, villanyszerelőként bőven van munkája, de a hirdetésére nem akad jelentkező, a napi 8 órás, bejelentett állásért 130–140 ezer forint, úgy látszik, nem elég vonzó. Tolna megyében egy építőipari vállalkozás küzd emberhiánnyal, képzett ácsokat keresnének, de legfeljebb segédmunkást találnak a környéken. Szerintük főleg azóta, hogy Szekszárdon megszűnt a szakközépiskola, és ma egy úgynevezett segélyiskolában folyik a képzés. Oda viszont csak azok kerülnek, akiket a környezetük odatol, mondván, a „semmirekellőből legyen, mondjuk, ács”.
A hiányszakmák problémája tehát elsősorban a pénz vagy a képzés hiányából fakad, és főleg az ország nyugati feléből nézve megoldhatatlannak látszik. Itt ugyanis fokozottan érvényesül Ausztria csábereje: északnyugaton Bécsig, délnyugaton Grazig az egészen apró burgenlandi falvakon keresztül nincs az az osztrák település, amelyik munka szempontjából ne lenne vonzóbb a hazai ajánlatoknál. Nem csoda, ha a fiatalok azonnal összeállnak, és 200 kilométeres körzetben elkezdenek ingázni, mihelyst megvan az iskolájuk. Ezt tapasztalja például egy szombathelyi tanárnő, aki szerint a magyar ácsokra, festőkre, burkolókra, kőművesekre nagyon nagy igény van Ausztriában, a munkájukért az itthoni minimálbér helyett – szakmától függően – havi 1000–1300 eurót (300–400 ezer forintot) fizetnek a kinti munkaadók.
Hasonló a helyzet a szakácsokkal, a pincérekkel és az egészségügyi dolgozókkal, akik akár 1500 eurót is megkereshetnek Ausztriában – csak ki kell nyitni a Vas Népét, tele van olyan hirdetésekkel, amelyekben például diplomás ápolókat keresnek házi betegápolásra. Ezek a munkák nyilván nyelvtudást is igényelnek, de ez Vasban, Zalában, Győr-Moson-Sopron megyében általában megvan, annyira mindenki beszél, hogy ne adják el a piacon, sokan pedig lényegesen jobban is. Egy ausztriai munka ráadásul egyéb juttatásokkal is jár: a dolgozó kap közlekedési támogatást (Pauschale), kap 13. és 14. havi fizetést (az egyiket nyaralási pénznek, Urlaubsgeldnek, a másikat karácsonyi pénznek, Weihnachtsgeldnek hívják), és ha gyereke van, osztrák családi pótlék is jár neki.
Ezzel nemigen tudnak versenyezni a magyarországi munkaadók, hiába vannak hazai kormányzati kezdeményezések. Az egyik ilyen az ösztöndíjrendszer: aki szakiskolában valamilyen hiányszakmát tanul, az havonta akár 30 ezer forintot is zsebre tehet, igaz, ehhez ötöst kell kapnia a tárgyból. Minél gyengébb a tanuló, annál kisebb a támogatás, de még kettes-hármas átlagnál is jár 10 ezer forint. Ezenfelül a tanulmányok részeként végzett gyakorlati munkáért is jár némi fizetés, de mindez csak addig vonzó, amíg tart az iskolai képzés. Amint kikerülnének a munkaerőpiacra, rögtön el is tűnnek onnan: vagy máshogy próbálnak boldogulni, vagy külföldre mennek dolgozni.
Elvileg az országhatáron belül is költözhetnének más megyébe, más városokba, ha adódna egy jobb munka, és ehhez akár havi 100 ezer forintos állami támogatást (lakhatási támogatást) is kérhetnének, de a hiányszakmáknál ez nem jellemző. Körkérdésünk során egyetlen olyan vállalkozót sem találtunk, aki ismerne ilyen módon támogatott munkavállalót, ami tulajdonképpen logikus: a hiányszakmák térképén majdnem mindenhol ugyanazok a pályák szerepelnek. Ami nem kapós Bács-Kiskunban, az Somogyban sem az, és ha a megélhetési esélyek nem változnak, akkor ez jó ideig így is marad.
