Nehéz megmagyarázni, miért vannak apának figurái

Mindnyájan szeretjük a filmeket. Abban sem különbözünk egymástól, hogy közös ősünk van a mókussal. Innentől kezdve csak azon csodálkozhatunk, hogy nem gyűjt mindenki elképesztőbbnél elképesztőbb filmes relikviákat! Szerencsére azért vannak, akik gyűjtenek, meg is kerestünk közülük néhányat. Családapák, akik egy komplett nyaralás árát verik el egy-egy hőn áhított tárgyra vagy épp illegális gravírozást intéznek a pesti éjszakában. És vajon mennyibe kerül egy kilencfonatú bőrostor, és miben jobb a Bud Spencer-VHS, mint a Blu-ray, és mi köze az egésznek a heroinhoz? 

Szinte mindenki gyűjt valamit. Hanglemez, gyorséttermi gyerekmenüs játék, bugylibicska, bélyeg, cipő, pénz vagy fesztiválkarszalag - kit mi hoz lázba. Őseink élete még nagyjából kimerült abban, hogy gyűjtötték vagy üldözték és levadászták azt, amit később megettek, sok faksznira nem nagyon maradhatott idejük. Korunk emberénél a gyűjtögetés, a dolgok becserkészésének elemi reflexe megmaradt, és már azt is tudjuk, hogy ennek komoly pszichés és társadalmi funkciója is van.

Elővenni és betenni - ennek varázsa van

Hannes (33) 1987 óta elkötelezett rajongója a Bud Spencer/Terence Hill-filmeknek. Csak a párostól több mint negyven eredeti VHS-kazettája van, és elég komoly érveket tud felsorakoztatni a rég elavultnak bélyegzett technológia mellett. Először is, "rengeteg olyan jó film van, ami nem jelent meg máson - mondja Hannes -, így gyűjteni is csak ezen lehet őket. Szeretem a hagyományos verziót úgy, ahogy húsz évvel ezelőtt a tévében láttam" - ehhez az élményhez pedig szintén a VHS áll a legközelebb, már csak a 4:3-as képarány miatt is. Érdekesség, hogy - legalábbis a Bud Spencer-filmek esetében - a DVD-k 16:9-es képaránya nem teljesebb képet ad, hanem épp levág a kép tetejéből és aljából, ami egy igazi rajongónak természetesen elfogadhatatlan húzás.

Hannes a gyűjteménye társaságában ejtőzik Forrás: Hannes

A szinkron sem mindegy: régen nemcsak minden, de még a szinkronok is jobbak voltak, ezek pedig nagyrészt a videokazettákon maradtak meg. Nem beszélve arról, hogy a VHS-ekben eltekerhetjük az ajánlót, míg a DVD-k idegesítő menüjét, reklámjait és figyelmeztetéseit bizony végig kell várnunk. "Elővenni a kazettát, kinyitni, betenni egy kisebb szekrény méretű gépbe. Ennek varázsa van, sokkal izgalmasabb, mint bekapcsolni a multimédiás winchestert."

És ami még fontosabb: a hang. Hannes állítja, hogy a VHS hangminősége nagyságrendekkel veri a DVD, sőt a Blu-ray tömörített hangfájljait is. Nemrég azzal szórakoztatta magát, hogy bedigitalizálta a VHS hangját, és aprólékos munkával hozzáigazította a Blu-ray képéhez. Most épp a Kincs, ami nincs hangsávjaival dolgozik: az eredeti mono hangot sztereósítja házilag, többek közt saját effektek, háttérzajok segítségével. Elszántságát mutatja, hogy nemrég beszerzett egy nyolcvanas évekbeli NDK-s erősítőt, hogy tényleg teljesen old school legyen az élmény.

Mint kiderült, az Aranyeső Yuccában magyar VHS-verzióján van egy jelenet (lásd a fenti ablakban), ami az olasz televíziós verzión kívül semmilyen más változaton nem látható, ezt a kiadványt óriási becsben is tartja. Mint ahogy a Terence Hill-aláírást és az Egy zseni, két haver, egy balek eredeti, fóliázott 1975-ös filmzene nagylemezét, amit ötven euróért vett az E-bayen, de hatszáz alatt biztosan nem válna meg tőle.

Érzéseket rakunk a vitrinbe

A tárgyak felhalmozásával emlékeket, érzéseket halmozunk fel - világítja meg az evolúciós értelemben vett lényeget Menkó Gábor pszichológus. Agyunk megspórolja, hogy mindenre pontosan emlékeznünk kelljen: a kapcsolódó tárgyak birtoklásának már a tudata is kellemes érzéseket indít be. Ettől pedig megnyugszunk, biztonságban érezzük magunkat. A gyűjtögetés adta biztonság a túlélésre is visszavezethető - de nem is kell sokat időutaznunk, elég csak benézni egy háborút megélt nagymama spájzába, ahol rendszerint indokolatlanul sok lekvár várja Jézus Krisztus második eljövetelét.

Dobozos kólák a világ minden pontjáról Fotó: Valami Hektor

István (37) bontatlan kólásdobozokat gyűjt a világ minden tájáról. Sosem gondoltam volna, de mint kiderült, a light kólában lévő sav jóval hamarabb marja ki a dobozt, mint a hagyományos üdítő. Egy ilyen végzetszerű, ám Istvánéknál cseppet sem szokatlan szobakitörés után kerülhetett véletlenül kukába az a doboz sör, amit István a Pokolfajzat 2 forgatásáról csórt. "Minden forgatásról igyekszem valamit ellopni" - vallja elkötelezett filmesként. A sör egy nem létező márka volt, hogy valójában mit töltöttek bele, az talán nem is fontos - lényeg, hogy ezt itta Hellboy.

István egy saját kisfilmjében fontos szerepet kapott egy náci hamutál, ám náci hamutálat beszerezni nem is olyan könnyű feladat. Kis utánajárással beszerzett egy jó nehéz, fém, nem náci hamutálat, amit különböző gravírozó műhelyekben próbált horogkereszttel és birodalmi sassal benácisítani. Nemhogy sikerrel nem járt, de volt, aki rendőrt akart rá hívni - teljes joggal egyébként, hiszen bűncselekmény elkövetésére próbálta rávenni a szakembereket.

A birodalmi sasos hamutál Fotó: Valami Hektor

István nem adta föl, és egy műhelyben végül talált egy nagyobb darab, kopasz srácot, aki láthatólag lelkesen, szigorúan titokban, minden papír nélkül elvállalta, hogy éjjel bent marad az üzletben, és rátolja a tiltott jelképeket. Reggelre kész is volt, a kopasz srác a jól sikerült hamutál mellett üzleti ajánlattal is várta: ha hoz még hamutálat, együtt eladhatják, mert az éjjel már többen meg akarták venni jó pénzért. István végül nem szállt be a nácirelikviahamisítás-bizniszbe, de a hamutálat azóta is nagy becsben tartja.

Mint a drogos

A pszichológus szerint kicsit olyan a gyűjtő, mint a drogos, akinek igazából nem is az kell, hogy folyamatosan be legyen állva, pusztán arra a tudatra van szüksége, hogy van nála cucc, és bármikor benyomhatná. Ez a tudat megint csak biztonságot ad, pláne, ha egyúttal a gyermekkori mesék mitológiájába vezet vissza. A gyűjtött tárgyak tehát a biztonságérzetet növelik - csak úgy, mint a pénz: nem az kell a komforthoz, hogy elköltse az ember, hanem hogy ott legyen a zsebében.

Gyermeki nyugalom

Bence (38) már apaként határozta el, hogy újra összerakja gyermekkora csúcsteljesítményét, a 92 darabos, Kenner-féle Star Wars-figuragyűjteményt. Ami egyébként 93 darabból áll, mert végül kifröccsöntötték Yak Face-t is, de persze úgy, hogy Amerikába ne jusson belőle, forgalmi értéke ennek megfelelően ma 3-400 dollár körül mozog. Vannak variánsok is, amiket a komolyabb gyűjtők külön itemekként tartanak számon: más országokban más festéssel, olykor más műanyagból készítették ezeket, "az meg ugye nem mindegy, hogy egy birodalmi rohamosztagos besárgul, vagy nem" - mutat rá a különbségekre Bence.

Pocakos, szakállas apukák iszonyat energiákat fektetnek ebbe a mitológiába Fotó: Valami Hektor

Kincsei egy pincebeázással nagyjából gallyra mentek, pár éve kattant rá újra, hogy összerakja a teljes gyűjteményt. "Azért próbálom visszagyűjteni ezeket mind, mert ezeket kaptam gyerekkoromban. Akkoriban mindenki ahhoz akart menni játszani, akinek volt ilyen, vagy akinek a legtöbb volt." Ennek tükrében még Menkó Gábor pszichológust sem kell megkérdeznünk, hogy honnan Bence eltökéltsége. Pedig már régen is áldozatokkal járt a dolog: "egy teljes spanyolországi nyaralás ment rá egy B-szárnyú fighter űrhajó vásárlására. Előtte lévő karácsonyra meg már megvolt a Millennium Falcon, valószínűleg egy teljes szülői fizetés elherdálásával" - csenget be a lelkiismerete.

Nem mindegy, hogy besárgul-e a rohamosztagos Fotó: Valami Hektor

"Komoly terápia ez. Pocakos, szakállas apukák iszonyat energiákat fektetnek ebbe a mitológiába. Még mindig gyermeki öröm ezekekkel játszani, illetve ma már a gyűjtés a játék, nem az, hogy Csubakka mekkorát ugrik. Dugdosom is a gyerekeim elől, nehéz nekik elmagyarázni, miért vannak apának figurái, amik nincsenek kibontva. Súlyos időutazás ez, visszakerülök a gyerekkoromba. Gyermeki nyugalom tud körülölelni, amikor nézegetem őket." Bence szavai gyógyító kristályokként rezegnek bennünk tovább.

Csak az a szex

A gyűjtögetéshez kapcsolódik egyébként Freud libidóelmélete is, amely szerint a tárgyak megszállása és az azokhoz való ragaszkodás során nem más történik, mint - kapaszkodjanak - szexuális energiáink kihelyezése. Sőt valahogy még anyáinkat is belekeveri a dologba.

De haladjunk, hiszen itt van még Mária (27) is, akinek kattanása túlmutat a hagyományos gyűjtésen. Ő cosplayes, azaz eljátssza, hogy ő egy filmbeli karakter. A cosplay kifejezés a "costume play" rövidítése, amiből az is kiderül, hogy itt elsősorban a viseletek kapnak fontos szerepet. Eljátszani egy általunk szeretett képzeletbeli karaktert talán mindannyiunknak ismerős - hohó - gyermekkorunkból. Mária ehhez a fajta szerepjátékhoz gyűjt össze, amit csak lehet: ruhákat, kiegészítőket, sminket és ékszereket gyárt saját kezűleg, hogy végül, amikor a tükörbe néz, Daenerys Targaryen nézzen vissza rá a Trónok harcá-ból.

Mária, mint Daenerys Targaryen Fotó: Valami Hektor

Egyedül ez valószínűleg nem volna olyan jó játék, így nem meglepő, hogy Mária is egy csapat tagja, ahol mindenkinek más a karaktere. "Mindenki olyat választ, akivel azonosulni tud. Nem is annyira a kinézet a fontos, hanem hogy nekünk mit mond az illető karakter története. Én nemcsak vele tudok leginkább azonosulni, de fontos, hogy látom benne a hibáimat és az erényeimet is" - így Mária.

A sok beöltözött ember pedig együtt csuda jól tud szórakozni, sőt azon túl talán még személyiségük is épül. "Kicsit elemel engem a világtól, mégis realistább lett tőle a szemléletem." Ilyen eredményeket persze nem adnak ingyen, egy-egy ruha megfelelő anyagáért olykor évekig kell kutatni, és a küldetésnek sosincs vége, mindig lehet valamin tökéletesíteni. Kreativitásra is szükség van, hiszen például az ékszereket, a kilencfonatú bőrostort és fém mellvértet gazdaságosabb mindenféle hőre lágyuló műanyagokkal és egyéb trükkös megoldásokkal kiváltani. Elszántabb cosplayesek, főleg Japánban, nem cicóznak sokat, kifizetik a plasztikai sebészt, és a nagyja már meg is van.

A forgalmazók is szállítják a cumókat

A gyűjthető dolgokra persze a forgalmazók is rendre rámennek, és olykor kifejezetten jópofa merchandise-cuccokat gyártanak, mint például a Z világháborús túraszett és walkie-talkie felszerelés zombitámadás esetére.

Z világháborús walkie-talkie Forrás: UIP Dunafilm

Vagy a Kungfupandá-t népszerűsíteni hivatott, távol-keleti hatású lampionok, amelyeket inkább a kertipartizó félrészeg szülőknek fejlesztették. Az ilyesmi segíthet meggyőzni vendégeinket arról, hogy végül is nem is vagyunk annyira rossz arcok.

A Star Trek-es jégkockaformára szintén nem a kisiskolásoknak van elsősorban szükségük, hanem a fent is megismert, felnőni nem nagyon akaró felnőtteknek. A wi-fi érzékelős, villogó póló meg a Műszaki Egyetem kollégiumaiban arathatna óriási sikereket.

Star Trek-es jégkockaforma Forrás: UIP Dunafilm

Az éjfekete Mission: Impossible-puzzle viszont nem kérdés, hogy idézőjellel, vagy anélkül jó fej, hiszen mindenhogy. Ez már valójában művészet.

Tökfekete Mission: Impossible-ös puzzle Forrás: UIP Dunafilm

A Maci Laci-s piknikszettbe, lám, még pokrócot is tettek.

A Másnaposok-piarulettet nagyon jól el lehet sózni a céges karácsonyi ajándékozáskor, ha piás az illető, azért, ha nem, akkor meg azért.

Piarulett a Másnaposok 3-hoz Forrás: InterCom

A High School Musical 3 szobadiszkólámpa jó eséllyel okoz valódi örömöket a High School Musical 3 mozifilm ifjú rajongóinak.

A nagy Gatsby-s parfüm nem túl jó ötlet, hiszen nyilvánvalóan nem jöhet be mindenkinek egy illat, még akkor sem, ha jó. De legalább lehet róla beszélni, és az sem egészen mindegy.

A nagy Gatsby-s parfüm Forrás: InterCom

Az emlékünkből kitörölhetetlen, Deja Vu című filmhez készült diktafont a Filmklub munkatársai vagy öt éven át használták interjúk készítésére. Aztán egyszer csak valaki elgyűjtötte.