Drogról és nemi erőszakról írt könyvet a volt kokainbárónő

Brazília, brazil, Rio de Janeiro, Dél-Amerika, rendőrség, favelák, brasil brazil carlos becerra FAVELA vidigal WORLD CUP operations DRUGS narcotics public order Pacifying Police Units security forces SQUARE FORMAT
RIO DE JANEIRO, BRAZIL - JULY 11: UPP (Pacification Police Unit) of Vidigal carry out an operation to search for drugs in the Favela in Rio de Janeiro, Brazil during the FIFA World Cup 2014, July 11, 2014. (Carlos Becerra - Anadolu Agency)
Vágólapra másolva!
Fegyverek és drog, boldogság és halál - mi másról szólhatna egy kokainbáró könyve? Esetleg még a szexről. Raquel Santos de Oliveira mesél is ilyesmiről, viszont ő macsó történetek helyett prostitúcióra kényszerített gyermekekről, nemi erőszakról számol be. Nem csoda, hiszen ő Rio de Janeiro első női bandavezéreként egészen máshogy élte meg az azóta is inkább férfiak által uralt alvilág hétköznapjait. Élményeiről, tapasztalatairól könyvet írt, ami a napokban jelent meg. Közben a favelák lakói ismét kezdhetnek félni.
Vágólapra másolva!

"Akkor döntöttem el, hogy ki akarok szállni, amikor a szemem láttára öltek meg valakit. Nem ez volt az utolsó ilyen eset akkoriban, de az a gyilkosság valahogy sorsdöntő pillanatává vált az életemnek." Ezt mondta Raquel Santos de Oliveira, a riói alvilág első női bandavezére a Vice riporterének arról, hogy miért hagyta ott végül az alvilágot.

A nő könyvet írt élményeiről, tapasztalatairól. Egy ideje verseket is ír, egyik kötetének dedikálásán készült róla az alábbi fotó.

Azt a filmekből is tudhatjuk, hogy az alvilágot nem olyan egyszerű otthagyni. Oliveira még

bandavezérként is szabályos kérelmet nyújtott be

a 90-es évek elején, hogy megtehesse ezt. Megkapta az engedélyt, mehetett. Máig Brazília legnagyobb, Rocinha nevű szegénynegyedében él Rióban. Ott, ahol egykor ő volt az úr.

Gyerekek, fegyverrel

A favelában máig tisztelik, annak ellenére, hogy már jó ideje semmi hatalma nincs a negyed életét átszövő drogbizniszben. Mikor a Vice riporterének megmutatta a városrészt, szinte percenként megállította őket valaki, hogy üdvözölje az 50 éves asszonyt.

Oliveira már gyerekként jó barátságban volt a később rettegett kokainbáróvá váló Ednaldo de Souzával, vagy ahogy mindenki ismerte a környéken, Naldóval. A srácot akkoriban azzal bízták meg a felnőttek, hogy

az illegális szerencsejátékokból származó pénzt gyűjtse össze az utcákon,

majd adja le. A pénzt Oliveira nagybátyjánál gyűjtötték, így találkozott először a két gyerek. Amikor Oliveira 15 éves lett, ismét összehozta őket az élet.

A 14 éves Souza akkor már fegyvert hordott.

Tíz évvel később összeházasodtak, két gyermekük született.

Egy favela felülnézetből Forrás: Photononstop/Frédéric Soreau

Souza amiatt lett az egyik leghíresebb bandavezér, hogy ő kezdte el felfegyverezni a favelák alvilági katonáit.

A pisztolyokat gépkarabélyokra cserélték

a 80-as évek végén, a rendőrség így egy ideig tehetetlen volt a bandákkal szemben. Nem sokáig kellett várni arra, hogy a hatóságok is egyre nagyobb fegyverekkel nyomuljanak be a favelákba.

A véres összecsapások miatt szinte polgárháborús övezetté váltak ezek a városrészek. Maga Souza is egy ilyen, rendőrökkel vívott ütközetben halt meg 1988-ban.

Célba lövés reggel

A férfiról azt mesélte a felesége, hogy kettős személyiség volt. Otthon békésen szunyókált a nő karjaiban, ha viszont nézeteltérése támadt valakivel, kegyetlenül megtorolta az őt ért sérelmeket. Ezt mondta:

Úgy élt meg minden egyes hétköznapot, mint egy ünnepet. "Sokat nevettünk, és persze sokat is kábítószereztünk. Főleg füvet szívtunk. Ez akkoriban normálisnak számított."

Reggel általában fegyverropogásra ébredt: Souza célba lövéssel kezdte a napot kedvenc Heckler & Koch gyártmányú géppisztolyával. A fegyvernek nevet is adott a tulajdonosa, úgy nevezte, hogy Jouvelina. Az alvilági munka általában este kezdődött. Oliveira időnként elkísérte férjét a drogelosztóba, vagy otthon maradt tisztítani a fegyvereket.

Életkép Rióból Forrás: Photononstop/Frédéric Soreau

A női riválisokkal viszont nem volt gondja a feleségnek. "Naldo utálta a prostituáltakat. Húgai mind azok voltak" - mondta. Szerinte ő nagyon jó helyzetben volt a férje mellett, aki szerette őt. Más nőket kutyába se vettek a favelákban. Oliveira szerint

A prostitúciót a lányok egy része már gyerekkorában elkezdte. Akkoriban az ország északi részeiről sokan jöttek Rióba, hogy a városi építkezéseken dolgozzanak. A túlélés érdekében sokan kényszerítették szexmunkára saját gyermekeiket. "A favelában nem volt áram, vezetékes víz. Volt, hogy én is sorban álltam valamelyik kútnál az éjszaka közepén, hogy vízhez jussunk" - mondta Oliveira.

Az utolsó kívánság

"A drogbárók szerencséje mindig forgandó.

Souzát 1988-ban lelőtték a rendőrök egy összecsapásban. "Amikor megkaptam a hírt,

meg akartam halni, de a kokain kiütött.

Később jött hozzám valaki. Hozott egy szatyornyi kábítószert, fegyvereket, és egy üzenetet Naldótól" - mondta. A férfi még halála előtt megbízta egyik emberét, hogy adja át utasításait feleségének. Azt akarta, hogy a nő vigye tovább az üzletet. Oliveira teljesítette Souza kéréseit, és főnök lett belőle.

Az asszony szerint ezért fogadták el őt kokainbárónőként a férfiak is. "Már 11 éves koromban egy 38-assal jártam az utcákat. Én úgy nőttem fel, mint egy férfi. A hosszú hajamat például egy kalap alá rejtve hordtam. Nem féltem semmitől.

Ha kellett, gonosz voltam. Az emberek féltek tőlem.

Megvoltak a saját szabályaim. Megtiltottam például a füvezést a drogelosztó helyeken. Parancsaimat 19 férfi teljesítette" - mondta.

Az erőszak hétköznapi dolog Forrás: Anadolu Agency/Carlos Becerra

Miután a 90-es évek elején kiszállt a drogbizniszből, orvosi segítséget kért, hogy kábítószer-problémáit kezelni tudja. Az írást is orvosa javasolta. "Két évig tartott megírni a könyvet, és nagyon szenvedtem közben. Amikor a szerkesztő azt javasolta, hogy írjak egy fejezetet a gyerekkoromról, újra a kokainhoz nyúltam. Utána két napot ágyban töltöttem, de eldöntöttem, hogy befejezem a regényt" - mondta. Szerinte sokan gondolják azt, hogy a kokainbárók élete tündérmese, de ez tévedés.

Ugyanakkor nem szándéka, hogy bármiért is bocsánatot kérjen a könyvével. "Azt is meg akarom mutatni, hogy az itt élő drogdílerek is emberek, akik sokszor elképzelhetetlen nyomorból érkeznek" - tette hozzá.

Politikai pálya

Oliveira azt állítja, "Number One" (magyarul "Az első") című könyve nem önéletrajz. "Én nem vagyok senki, csak egy volt drogdíler. Nem írhatok így önéletrajzot" - mondta. Szerinte ő regényt írt, amely valós eseményeken alapul.

A drogbárónő könyve Forrás: Origo

"Ma már boldog vagyok, megtaláltam a békét. Sokáig nem is voltak érzelmeim. A drogbizniszben is azért vettem részt, hogy a saját adagom meglegyen. Azóta jártam egyetemre, és írtam egy könyvet" - mondta.

Hozzátette, hogy politikai pályát képzel el magának a jövőben.

Célja, hogy a favelák megváltozzanak.

Munkája éppen volna bőven, mert a rendőrök és a zsúfolt negyedek lakosai újból egyre többször kerülnek összetűzésbe, ahogy közeledik az olimpia ideje Rióban.

Nehéz felszámolni

A városvezetés és a kormány szeretne megszabadulni a nyomornegyedektől, az ott lakók viszont nem akarnak költözni, mert nem nagyon tudnak hova. A The Guardian nyáron arról írt, hogy hatan megsérültek egy összecsapásban. A helyben lakók a Facebookra töltöttek fel képeket arról, hogy a rendőrök gumilövedékei az idősebbeket sem kímélték.

A helyzet kísértetiesen kezd emlékeztetni 2014-re, amikor a közelgő futball-világbajnokság előtt akart a nyomornegyedekben "rendet tenni" a hatalom. Akkor előfordult, hogy páncélozott egységekkel felszerelt katonák nyomultak be egy-egy kerületbe.

A favelák - és azok lakói, akikről Raquel Santos de Oliveira ír - túlélték azt az időszakot is.