Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az egykori palmürai diadalív Septimius Severus római császárhoz köthető, testvére a Forum Romanumon áll, viszonylag érintetlenül. A szíriai hatóságok, miután visszafoglalták a romvárost az ISIS fegyvereseitől, számadást vettek arról, mekkora kárt tettek a terroristák az UNESCO világörökségi helyszínei között álló Palmürában – az egyik áldozat a közel kétezer éves diadalív.
Az építészeti remekművet a 3. század elején emelték, romjai Palmüra egyik legnépszerűbb látnivalójává váltak. Összekötötte az oszlopok útját Bél templomával, szerepe az volt, hogy összekapcsolja az oszlopsort, amely ennél a pontnál vett egy 30 fokos kanyart.
Néhány elképzelés szerint a diadalívet a pártusok feletti római győzelem megünneplésére emelték. A pártusok egy északkelet-iráni népcsoport volt, akikkel Septimius Severus háborúzott. A császár légiói lerohanták a pártus fővárost, és Mezopotámia északi részét a Római Birodalomhoz csatolták.
Septimius Severus diadalíve építészeti szempontból különlegesnek számított: kettős homlokzattal rendelkezett, hogy jobban belesimuljon a nagy oszlopsor harmincfokos kanyarodásába. Középen egy nagy, mellette mindkét oldalon egy-egy kisebb kapu nyitotta meg az utat. Az ívet díszes kőfaragványok ékesítették, növényi ornamentikák és geometriai ábrák domborművei – hasonlóak, mint amilyeneket a Septimius Severus korában felhúzott római épületeken is találhatunk.
A Palmüra jelképévé vált romokat először 1753-ban láthatta a nagyközönség, amikor egy angol utazó, Robert Wood rajzokat készített róluk, amelyeket Londonban, könyvének illusztációjaként ki is adtak. A régészek és műemlékvédők nem nyugszanak bele abba, hogy többé nem állhat az egész diadalív, és úgynevezett
visszaállítással szeretnék helyrehozni a romokat.
A szaknyelven anastylosisnak nevezett eljárást gyakran alkalmazzák lehullott épületrészek visszahelyezésénél, ez a rekonstrukció egyik legbiztosabb módszere.
Az ókori város a karavánok által látogatott oázisból hamar jelentős központtá fejlődött, évezredes történelme alatt kézről kézre adták egymás között a különböző nagy birodalmak. A kereskedőknek hála, a fontos közlekedési csomópontban található település rohamosan gazdagodott, az Ószövetség szerint Salamon király építtette. A várost a „sivatag mátkája” elnevezéssel illették, mai neve az eredeti arámi Tadmor fordítása (jelentése: pálmafa).
Palmürát először a Kr. e. 2. évezredben említik Mári archívumában. Mári egy másik kereskedőváros volt, amelyet kiterjedt kereskedelmi hálózat kapcsolt össze Mezopotámiával és a mai Észak-Szíriával. Az archívumokban még karavánok által létrehozott kis településként szerepel. Igazi fellendülése az 1. században kezdődött, amikor római uralom alá került. Tökéletes helyen állt ahhoz, hogy összekösse a Perzsiából, Indiából és Kínából érkező utazókat a Római Birodalommal –
számos fejlett civilizáció találkozópontjává vált.
A 17–18. századi újrafelfedezése óta népszerű turistacélpont volt – egészen addig, amíg a terrorista zavargások meg nem kezdődtek a környéken.
A város középpontjában egy 1100 méter hosszú, oszlopokkal jelölt főút áll: a híres oszlopok útja. A valaha nyüzsgő terület nyugatról keletre lejt, a diadalívnél 30 fokban elkanyarodva kötötte össze az ívet Bél templomával. Ahogyan Palmüra sok más műemlékét, ezt is a leggazdagabb palmürai polgárok adományaiból építették fel, azok pedig, akik fizettek, elhelyezhettek egy apró szobrot magukról az oszlopok körülbelül kétharmadánál felállított kis párkányokon.
A párkányokra vésett feliratok sokat segítettek a régészeknek abban, hogy megismerjék a város lakóit.
Az oszlopok útja kicsit szerencsésebben járt, mint a diadalív, de még így is szenvedett sérüléseket. Nagy része azonban még áll, azokat a területeket pedig, amelyeket leromboltak az ISIS követői, a régészek restaurálni tudják. Az oszlopok azonban most már egy szomorú emléket is őriznek majd: az Iszlám Állam fanatikus terroristái ezek
egyikére akasztották fel Khaled al-Asaad régész lefejezett testét.
A terroristák hónapokig hallgatták ki az archeológust azzal kapcsolatban, hogy milyen régészeti leleteket tudnak előkeresni a romok közül, és melyeknek van nagyobb értékük a feketepiacon, majd a városi múzeum előtti téren lefejezték, testét pedig propagandacélból az egyik oszlopra akasztották. A 81 éves tudós 50 évig felügyelte Palmüra régészeti ásatásait.
2015 augusztusában érkezett a hír arról, hogy az ISIS fegyveresei elpusztították Palmüra egyik legfontosabb műemlékét, Bél templomát – a gyönyörű műemlékből már csak egy pár oszlop áll a helyén.
Az UNESCO az épületet az első századi keleti társadalmak egyik legfontosabb vallási helyszínei közé sorolta.
Bél egy föníciai isten volt, akit a viharokhoz és a megtermékenyítő esőhöz kötöttek. Palmürában a hold istenével, Aglibollal és a napistennel, Yarhibollal együtt tisztelték. A helyszínen már korábban is állt egy templom, amelyet a „Bél első temploma” névvel illetnek, a most lerombolt épület Kr. u. 32-től egészen a második századig épült. A bizánci időszakban keresztény templommá alakították át, és felszentelték.
1132-ben mecsetté alakították, ami egészen az 1920-as évekig működött.
A templom valaha az oszlopok útjának keleti végén állt.
A robbantásokig fennmaradtak a gyönyörű falvésetek is az ókoriak által ismert hét bolygóról, a zodiákus tizenkét jegyéről, valamint tevékről és lefátyolozott asszonyokról. Szerettek a vallásos mintákon kívül olyan ábrázolásokat is készíteni, amelyek távol álltak a mindennapi életüktől – a sivatag közepén, a viszonylag kicsi oázisban élő palmüraiak gyakran díszítették dús növénymintázattal és gyümölcsöket ábrázoló vésetekkel a termeiket.
Oltárok, ebédlő, egy fülkékkel szabdalt szoba, lépcsők és egy áldozati terület is fennmaradt, ahová az isteneknek szentelt állatokat vitték. Ma már ezekből a két első oszloppáron kívül semmi sem maradt meg.
Hasonlóan járt Baál-Samin temploma is, ahol szintén tavaly augusztusban robbantottak a fegyveresek. Baál-Samin föníciai eredetű isten volt, hangulatától függött az időjárás, így a mennyek istenének is nevezték. Leginkább Dél-Szíriában terjedt el a kultusza, ahol a gazdálkodás miatt nagyon fontos volt a megfelelő mennyiségű eső.
A templom maga valószínűleg nem sokkal Hadrianus látogatása (Kr. u. 129) után épülhetett, aki annyira szerette a várost, hogy el is nevezte Palmyra Hadrianának. Az építés dátumát onnan tudjuk, hogy az előzőekben említett támogatók egyike azt vésette a saját oszlopára, hogy
ő fizette ki Hadrianus kíséretének lakhatását a városban.
Az ISIS fanatikus fegyveresei 2015 júniusában kezdtek el ősi sírokat pusztítani Palmüra városában – azokat is, amelyek a legjobb állapotban fennmaradt korai iszlám mauzóleumok voltak a környéken. Felrobbantották Baál-Samin, majd augusztusban Bél templomát, és a földdel tették egyenlővé a diadalívet is.
A pusztítást azzal indokolták, hogy a műemlékek a bálványimádást szimbolizálják. Ennek ellenére a legtöbb épület jó állapotban maradt fenn, nagyjából a lelőhely 80 százaléka szinte érintetlen.
Bár a terroristák nyilvános kivégzéseket tartottak az agorában és a római színházban is, az épületekhez nem nyúltak. Épen maradtak Diocletianus római császár fürdőinek maradványai, valamint Nebo és Al-Lat temploma is.
A múzeumokat a terroristák kifosztották,
több sírt is kiraboltak, és valószínűleg a feketepiacon értékesítik az innen ellopott műtárgyakat, hogy pénzt szerezzenek az akcióik finanszírozásához.
