A Pop.Up nevű tanulmány egy kétszemélyes autó rugalmasságát kombinálja egy függőleges irányban le- és felszállásra képes repülő járműével, hidat képezve a két közlekedési mód között.
Úgy lehet használni a járművet, hogy
az utas először megtervezteti az útját egy mobilapplikációval,
ami figyelembe veszi a forgalom sűrűségét, az időzítést, a költségkeretet, az utasmegosztási igényeket, és hogy szárazföldön egyáltalán meg lehet-e közelíteni a célt.
Ha megszületett a foglalás, a jármű elmegy az utasért, és elviszi a kijelölt helyre. Miután elérte az úti célt, magától visszatér valamelyik közeli töltőállomásra a földön vagy a levegőben, és ott várja a következő megrendelést.
A Pop.Up lelke a 2,6 méter hosszú, kétüléses, pillekönnyű szénszálas utascella, amely a repülő vagy az autós alvázmodulhoz is csatlakozhat.
Utóbbi esetben autonóm villanyautóként funkcionál a jármű,
a teljesítménye 80 lóerő, a végsebessége 100 km/h, a hatótávolsága 130 km, a töltési ideje pedig csupán 15 perc.
A másik felhasználási mód az, amikor az utascella az 5x4,4 méteres repülő drónmodulhoz csatlakozik, amelyet 8 darab, egymással ellentétes irányban pörgő propeller repít, és egy automatika irányít. A drón hajtóműveinek összteljesítménye 182 lóerő, a repülő modul végsebessége szintén 100 km/h, és a töltési idő is ugyanúgy 15 perc, de a hatótávolság csupán 100 km.
Mathias Thomsen, az Airbus városi mobilitási részlegének vezetője szerint a Pop.Up koncepció 7-10 éven belül válhat kereskedelmileg életképes modellé, bár a technológia már idén rendelkezésre fog állni, amit
az év második felében egy demonstrációval szeretnének bizonyítani.
Természetesen a társadalmi elfogadottság és a megfelelő jogi szabályozás is kell majd ahhoz, hogy ez a jármű a hétköznapi közlekedés egyik reális alternatívájává válhasson.